Éva igazi józsefvárosi. A Vas utcában látta meg a napvilágot muzsikus roma családban – már a nagyszülei is itt születtek –, iskolába a Losiba járt. Tizennyolc évesen a Magyar Televíziónál volt gyakornok, dolgozott a Rádió C-ben, melynek utolsó interjúját ő készítette. Ezt követően Kanadába ment, ahol a helyi magyar tévében volt műsorvezető, élt az Egyesült Államokban is, majd hazatért Magyarországra. A covid-járvány előtt és alatt az Ide tartozunk! egyesületben Setét Jenő mellett végzett kommunikációs munkát, most pedig Cékla címmel cigány közéleti és kulturális adást vezet a Tilos Rádióban. Tizenegy éves kora óta ír, 2010-ben verseskötete jelent meg, néhány éve egy görögországi antológiába is beválogatták írásait fiatal magyar írók munkái közé.

A Wesley János Főiskolán végzős teológus Éva tízéves kislányával él Budapesten (a fia most diplomázott Londonban). Várhatóan jövőre államvizsgázik, de a VIII. kerületi gyülekezetben már most is segédlelkész, bibliaórákat tart. Néhány hete pedig már ő a józsefvárosi roma referens is.

Pontosabban romaügyi tanácsadó, mert Éva nem akart köztisztviselő lenni, ezért a romaügyi referens címet nem is kapta meg.

„Szoktam mondani, roma is vagyok, meg referens is, alapvetően a roma ügyekért felelek.” Úgy véli, neki nem politikával kell foglalkoznia, pártpolitikával pedig végképp nem, magát civil embernek tartja, aki azért van ebben a pozícióban, hogy bizalom épüljön ki a hivatal és az emberek között. Szerinte ez a bizalom még valamikor a 90-es években elveszett az emberek részéről, akik azóta sem tudnak kapcsolódni igazán a kerület irányítóihoz, ezen próbál a mostani önkormányzati vezetés javítani egy ideje.

„Ez egy nagyon lobbis meló, nincsenek kapaszkodók, azokat ki kell építeni, hogy később legyenek emberek, akik fel tudnak ezeken mászni. Nem tudom, van-e ilyen munkakör más budapesti kerületekben.”

Dehát mégiscsak Józsefvárosban él a legtöbb roma ember, és ennek meg kell jelennie az önkormányzat munkájában is. Nemrég zajlott le a középtávú romastratégia társadalmi vitája, amit novemberben fogadhat majd el a képviselő-testület. A Józsefváros sokszínűségét figyelembe vevő koncepció kidolgozásában Éva is részt vett. A vitában hasznos észrevételek és vélemények születtek, amiket beépítve konkrét intézkedési terv készül majd olyan szereplőket bevonva, akik tele vannak progresszív ötletekkel. Ő ezeknek a folyamatoknak a menedzselésére érkezett az önkormányzathoz, hogy legyen ebből egy pályázati kiírás, s megtalálják a megfelelő embereket és szervezeteket a megvalósításhoz.

A program három pillérre épül. Először egy kulturális-módszertani intézményt hoznak létre, ami felpezsdíti a kerület életét, és irányokat mutat, találkozási pontokat alakít ki. Jó példa volt a Cigányzenészek éjszakája. „Az eszköz megvan, kérdés, van-e akarat is megszólítani a romákat.” A bizalmat nem a kulturális intézményeknek kell kiépíteniük az emberek felé, hanem a kerület vezetésének és szociális dolgozóinak. Úgy látja, a szándék most megvan arra, hogy nagyobb figyelmet kapjon a kerületben élő nagyszámú roma közösség.

A második pillér egy női civil ház kialakítása. A nők jobban megszólíthatók, sokkal aktívabbak, ha a közösségért kell tenni, és ők töltik be a társadalmi integráló szerepet is. Ez nemcsak a romák esetében igaz, de nem is csak roma nőket várnak ebbe a civil közösségbe. A nők ebben az erősen rájuk fókuszáló programokkal teli biztonságos térben jobban figyelhetnének a saját problémáikra és a mentális egészségükre, és nem csak a feleség vagy anya szerepében megjelenve.

A harmadik láb pedig egy esélyegyenlőségi iroda létrehozása, ami mindenféle esélyegyenlőségi kérdéssel foglalkozna, nemcsak romákét, de roma fókusszal mindenki ügyét képviselve.

Éva reméli, hogy normalizálódhat a kisebbségi önkormányzat és a kerületvezetés viszonya. Ezen is sokat kell dolgozni, de abban biztos, ez nem politikai fronton fog megvalósulni. Teológusként a bázisközösségekben hisz, ahol az emberek alulról építkezve érik el a célokat, és ebben fontos elem az aktív állampolgárságra való nevelés. Sok apró eredményt látni már az elmúlt évekből, de ez még nem elég, szükség van a civil attitűdre is ahhoz, hogy ez egy igazán jó kerület legyen – vallja.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf