A héten kezdődött, és egészen 29-ig tart az immáron 20. Verzió emberi jogi dokumentumfilm-fesztivál. Amely egy nagyon jó dolog, ez alatt az egy hét alatt számos ország, régió, vallás, közösség problémáit, küzdelmeit és szépségét lehet megismerni. Kinyílik a világ, és tiszteletreméltó személyiségeket, küzdelmeket, ügyeket lehet megismerni szerte a világból, miután az előválogatás nagy munkájából kialakult a filmek mezőnye. Olyan küzdelmeket és személyiségeket, amelyek nekünk is példát tudnak adni akár magánéleti, akár közéleti szempontból.
Krusovszky Dénes író megnyitó beszédében a 2003-as kezdő évre emlékezett vissza, amikor még az internet „szórakoztató elektronikának“ tűnt csak, nem pedig olyan entitásnak, amely immár „minket csinál“.
„2003, nem sírom vissza, igaz, 2023-at sem fogom. Vagyis ki tudja, persze. A világ nagy szörnyűségei közben – amelyekről az itt látható filmek jelentős része is tudósít –
a saját szörnyűségeink szinte már otthonosnak tűnnek,
ha nem is épp szeretni valónak. Végül is elég jól megtanultuk elviselni az elviselhetetlen dolgokat. Fogalmam sincs, hogy ebből az egészből mire fogunk majd emlékezni, amikor vissza akarunk majd gondolni rá – már ha egyáltalán.”
A fesztivál nagy részben a kerületben, a Corvin moziban zajlik – a már elmaradhatatlan Toldi mozi mellett. És vannak filmek Józsefvárossal is a főbb szerepekben: a Habiszti – Csakazértis egy roma holokausztról szóló táncelőadás történetét dolgozza fel sok személyes szállal, a Corvin variációk pedig a 2003-as Corvin-Szigony városrehabilitációs projekt főszereplőit, az itt lakókat kérdezi a változásról.
