A címbe ​foglalt J. R. R. Tolkien-idézetet rengetegszer hallottam. És nem is csak úgy, hogy valamelyik Gyűrűk Ura-filmet néztem. Amikor a trilógia első részét bemutatták, a Corvin mozi videotékájában dolgoztam. Nálunk – egyetlen hónappal az amerikai bemutató után – 2002 januárjában kezdték vetíteni a mozik az első részt. És akkor még bizony sűrűbben megtörtént, hogy egy mozipremiertől úgy igazán bezsongott a nép. A Gyűrűk Ura ilyen produkció volt. Nagyon-nagyon sokan látták moziban (hol volt még a streaming, ekkor még a DVD is luxusnak számított…), de természetesen mindenhol így volt ez a világon.

A Corvin moziban olyan sok ember zsongott a Gyűrűk Ura-epizódok első hetes vetítésein, hogy szinte késő délelőttől késő estig tele volt a mozi – az előtér is. És bizony ez naponta több ezer embert jelentett. Sok munka mindenkinek: a gépészek ekkor még 35 mm-es filmről vetítettek, ami nemcsak annyi – kis túlzással –, hogy megnyomom a számítógépen a gombot, meg beállítok ezt-azt, hanem naponta jó néhány teremben, jó néhány órán keresztül kell tekercsekre, élességre, hangra figyelni. A Gyűrűk Ura-mozik igen hosszú filmek – a jegyszedők is elfáradtak egy-egy munkanap közben. És amikor már a sokadik napon volt egész nap tele a mozi, bizony a fáradtabb munkatársak fel-felsóhajtottak, hogy „Egy Gyűrű… Kegyetlen.”

Erre szokták mondani a mozis szakmában, bár az lenne ma a legnagyobb gondunk, hogy egy műsornap után elfáradunk.

De most lehet nosztalgiázni, hisz a Gyűrűk Ura-filmek 2024-ben is megtöltik a Corvint. Ugyanis februárban egy-egy vetítés erejéig a három mozi bővített (tehát még hosszabb) változataira telik meg a Korda terem. Ugyanott, ahol annak idején az eredeti változat számtalanszor szövetségre lépett a nézőkkel.

Kovács Gellért