„A mentális egészségügyi problémák, amiket legtöbb esetben pszichoszociális fogyatékosságnak is nevezhetünk, nem szűk ideológiai folyosó mentén meghatározott viselkedésformák.

Létünk velejárója, hogy elakadással élünk”

– mondja Kristóf Róbert, az Ébredések Alapítvány gazdasági vezetője. „Van, akinél ez súlyosabb, látványosabb. Mi azért dolgozunk, hogy akadálymentesítsük ezeket az embereket.”

A Kálvária tér 5. alatti kétemeletes épület ajtaján az áll: Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centrum. Az intézményt 2005 óta az 1991-ben alapított Ébredések Alapítvány működteti. „A centrum annak idején nehéz anyagi körülmények közé került, bezárás előtt állt. A vezetés nyitott volt arra, hogy az alapítványunk vegye át a működtetését” – mondja Harangozó Judit pszichiáter, rehabilitációs és pszichoterapeuta főorvos, az alapítvány vezetője.

Másfél év és 3 plüss

Délután 4 órakor a rendelés még javában tart, a váró tele páciensekkel. Gyakran este tízig folyik a munka, mindenkit fogadnak, aki betér a rendelésre.

Nem engedjük el, nem nézünk keresztül rajta, odaülünk mellé” – mondja Kristóf Róbert. Büszkén meséli, hogy az alapítványban dolgozók egyenrangúak, ha közvetve is, de mindannyian részt vesznek a gyógyításban. Például teljesen természetes, hogy az ügyfelek bemennek az irodába, leülnek, figyelik, ahogy dolgoznak, akár órákon át is.

Az előző gazdasági igazgató segítségével rehabilitálódott egy súlyosan beteg lány, aki korábban maga is gazdasági területen dolgozott. „Mindig kint ült az udvaron, 130 kilós volt, és rengeteg plüssbabával vette körbe magát. Egyik nap a gazdasági igazgató kérte, segítsen neki az irodán, ahová azonban csak 3 plüsst vihet magával. Másfél évig dolgozott ott, közben gyógyult, felépült, lefogyott. Azóta éli az életét, dolgozik.”

Az alapítvány egészségügyi és szociális szolgáltatásokat nyújt középsúlyos és súlyos mentálisan sérült embereknek, nappali kórházat is működtet. A munkatársak részt vesznek nemzetközi és hazai kutatásokban, applikációkat fejlesztenek, szakkönyveket írnak, a páciensek felépülését segítő játékokat is jegyeznek, konferenciát szerveznek, képzéseket tartanak. Együttműködnek több hajléktalanszállóval, hogy a hajléktalan emberek is kapjanak pszichiátriai megsegítést.

A Kálvária téri épület közösségi térként működik, több önsegítő csoport is szerveződött. Van traumafeldolgozó, józanságmegtartó, párkapcsolat-fókuszú vagy bipoláris önsegítő csoportjuk, de tartanak irodalmi kört, filmklubot, művészetterápiás foglalkozást is.

A környezetet is bevonják a gyógyításba

Az alapítvány legnagyobb vívmánya, hogy

meghonosította a közösségi pszichiátriát, ami világviszonylatban vezető szerepet tölt be

a pszichiátriai ellátások legjobb irányzatai között, mondja Harangozó Judit. „Közösséginek nevezik, mert amíg a szokványos mentális ellátás intézményen belüli (kórházban, szociális otthonban zajló) ellátásra épül, addig mi igyekszünk a betegeket az otthonukban tartani és látogatni őket.”

Közösségi, mert

A hozzátartozókat, szomszédokat, munkatársakat is bevonják a gyógyítás folyamatába, megtanítják őket arra, hogyan tudnak együtt élni, hatékonyan kommunikálni a segítségre szorulóval.

Volt egy román hölgy, aki egy kukkot sem beszélt magyarul, az erdélyi magyar férjével települt át Magyarországra, meséli Harangozó Judit. A férj időközben lelépett Amerikába, a nő egyedül maradt a két gyerekével. „Pszichotikus lett. Megpróbáltuk gondozásba venni. Barátai nem voltak még, rokonai nem éltek itt, de volt egy szomszédasszony, aki nyugdíjas ápolónő volt. Ő lett a bevont hozzátartozó, aki nagyon segítette. És ő volt a jelzőrendszer a későbbiekben is, ha gond volt.”

„Nemcsak a páciensünk tüneteivel foglalkozunk, hanem az életével is, hogy az is jobb legyen, és teljes jogú tagsága legyen egy közösségben. Az emberek nem akarnak oda visszamenni, ahol megbetegedtek, általában valami új utat keresnek. A közösségi pszichiátriai munka abban is segít, hogy ezeket a célokat megtaláljuk” – mondja Harangozó Judit. Éppen ezért, ha valaki úgy dönt, hogy sakkozni szeretne, akkor nem a szociális ellátáson belül szerveznek sakkszakkört, hanem felkeresik valamelyik kerületi klubot, és igyekeznek elérni, hogy oda járhasson, segítik a beilleszkedését.

Negyedannyi gyógyszer

A helyi szociális és egészségügyi szolgáltatókkal, szervezetekkel is igyekeznek összedolgozni. „A pácienseket nem küldözgetjük ide-oda papírokkal, hanem elkísérjük őket, kapcsolatokat építünk.”

„A közösségi pszichiátriai ellátás költséghatékony és a legeredményesebb gondozás. Ráadásul a mi pácienseink negyedannyi gyógyszert szednek, mint az ugyanazzal a diagnózissal élő, hagyományos ellátásban részesülő társaik” – mondja Kristóf Róbert. A tapasztalat szerint, aki egy éven túl közösségi gondozásban van, azoknak az 50 százaléka tanul, dolgozik. A hagyományos pszichiátriai ellátásban jóval kisebb százalékról beszélhetünk.

2023-ban 1200 embert láttak el az alapítványnál. A közösségi elv a munkaszervezésben is érvényesül. Önkéntesek és tapasztalati szakértők is nagyban segítik az alapítvány munkáját, a páciensek felépülését. Az alapítvány önsegítő csoportjaiban is rengeteg erőforrás rejlik. „Olyan sok emberi erőforrás összpontosul, hogy csodákat tudunk itt csinálni.”

„A sorstárssegítő kifejezőbb szó, mint a tapasztalati szakértő. Azt jelenti, hogy egy sorstársunknak megpróbálunk a saját életünkből, a saját bukásainkból, a saját újraépülésünkből olyan dolgokat átadni, amitől azok megküzdése könnyedebbé válik”, mondja Kéri Péter, akit negyvenes évei elején diagnosztizáltak szkizofréniával. Mára felépült, évek óta az alapítványnál tevékenykedik, ő a szervezet kommunikációs igazgatója is. Tavaly szeptemberben megválasztották a GAMIAN Europe, a mentális területen működő betegcentrikus európai szervezetek ernyőszervezetének elnökévé. A GAMIAN most azon dolgozik, hogy az ellátórendszer a páciensekre, a valós igényekre reagáló rendszer legyen.

Fotók: Mile Máté