Unger Lászlóné 100 éves lett, a jeles napra köszöntés dukál, polgármesteri is, Pikó András apró küldöttsége érkezik hát a szülinaposnak jókat kívánni, virág és oklevél, egy kis kedves, érdeklődő beszélgetés a minimum, ami adható eme ünnepi, centenáris alkalomra.
Szigony utcai panellakásban járunk, a koloniál szekrénysor polcain történelmi könyvek sorakoznak (a Magyarország története sorozat vaskos, dupla kötetei, Moldovák, Varlam Salamov Kolimája, Clive Irving Tengely című háborús regénye), de mellettük helyet kapnak a lányregényes Cilike-könyvek és a két világháború között roppant népszerű Hedwig Courths-Mahler romantikus könyvei is, jelezvén, hogy e lakhelyen az olvasásnak kitüntetett szerepe van. Erzsi néni is ezt a tevékenységet,
az olvasást jelöli meg a hosszú élet titkaként,
meg persze a rokon- és unokakoszorút, mely őt szeretettel veszi körül, valamint a fiát, akivel mindig olyan jól el lehet vitatkozni.
Erzsébet tízéves kora óta dolgozik, kereskedődinasztiában felnővén nem is igen lett volna más választása. A hetedik kerületi Klauzál téri piacon történt meg a zöldséges szakmával való megismerkedése, aztán ez a tevékenység tartott egészen 1988-ig, nyugdíjazásáig. „Én beleszülettem ebbe, a szüleim is kereskedők voltak, nyolc testvérem volt, 6 lány és 2 fiú, a hétkerben kínáltam a zöldségeket édesanyámmal a Klauzál csarnokban” – mondja Unger Lászlóné.
A család zsidó származású, ezért Erzsébetet és családját sem hagyták érintetlenül a vészkorszak eseményei: „Emlékezni is rossz, felraktak a vonatra, hogy ‘ez még felfér, mert olyan vékony’, elvették a cipőt tőlünk, hogy ne tudjunk megszökni. Sírtak körülöttünk, de mikor a szerelvény megállt Győrben, én fogtam a húgomat, nem hagytam, hogy átvigyenek a határon, azt mondtam neki, gyere, most megszökünk.
És akkor a szakadó hóban, mezítláb hazajöttünk vele,
vissza az Auguszta-telepre” – meséli Unger Lászlóné.
A tragikus korszak rövid felidézése után elmeséli, hogy később már kerületünkben, a Teleki téri piacon dolgozott, ahol nagy népszerűségre tett szert, volt olyan, hogy négy cigányzenész húzta neki, amíg ő cseresznyét árult. Ez a népszerűség egyébként odáig vezetett, hogy a Zöldért vállalatnál meg is választották a „szakma királynőjének”, ezt a titulust azóta sem érdemelte ki senki más.
„Annak nem nehéz, akinek már a szülei is ezt csinálták, az ilyen csak kipakolja úgy az árut, ahogy azt kell, nem úgy mint manapság, amit a nagy áruházakban látunk, a szívem szakad, ahogy csak felöntik az árut” – mondja. Ezt amúgy Erzsébet első kézből tapasztalhatja meg hétről hétre, ugyanis kora ellenére maga jár bevásárolni („saját kártyám is van”), és egyébként is, szülinaposunk meglehetős szellemi- és fizikai frissességről tesz tanúbizonyságot szerencsére.
Ezek után mi más is maradhatna hátra, mint boldog születésnapot és jó egészséget kívánni Erzsi néninek!
Később Czeglédy Ádám losoncinegyedi képviselő is felköszöntötte Unger Lászlónét.
Fotók: Huszár Boglárka
