Kévés György a XX. századi új magyar építészet egyik kiemelkedően jelentős alkotója, aki a szocializmus évei alatt tűnt ki emberléptékű, de modern terveivel. Ősiben született 1935-ben, Sopronban járta iskoláit, és a régi Sopron adott neki inspirációt ahhoz is, hogy építész legyen. 1959-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen, de 1956-ban egy kis kitérőt kellett tennie. Részt vett a forradalomban, a bukás után ő is emigrált (disszidált) a családdal együtt, de végül három nap után visszafordultak az alsó-ausztriai Traiskirchen menekülttáborából.

Pályája az Agrotervnél kezdődött, majd az Ipari Épülettervező Vállalatnál dolgozott, ahol ipar- és középületeket tervezett. Ilyen volt a Kohó- és Gépipari Minisztérium épülete, az a mindenki által ismert modern és keskeny irodaépület a Margit körúton, az egykori Ganz-gyár szélén, amit végül lebontottak, hogy teret és levegőt kapjon a Millenáris Park. Kévés György szerint a megrendelő (állam) igénytelensége megpecsételte ezeknek az épületeknek a sorsát, még akkor is, ha maguk a tervek alapjában nem maradtak el a kor színvonalától.

Egészen fiatalon, a harmincas évei elején kapta meg az Ybl-díjat, amire így emlékezett: „Óriási botrány volt az én Ybl-díjam körül, ugyanis 1973-ban engem a magántervezői és kivitelezői munkásságomért jelöltek, de hát ez akkoriban elképzelhetetlen volt, a szocializmus éveiben. Ezért egy jóakaróm azt mondta, vegyük hozzá a könnyűszerkezetes munkáimat, azokat az épületeket, iskolákat, amiket építettem szerte az országban, így már nem szúr annyira szemet, és végül így kaptam meg a díjat. Viszont ezután 35 évig, a 2007-es Kossuth-díjamig semmilyen más díjat nem kaptam.”

1964-től folytatott magánpraxist, felesége, Földvári Éva építész ebben is társa volt. Stúdió R tervezőiroda, KÁVA építésziroda, Kévés és Építésztársai Rt., ezek a cégnevek jelzik ezt az utat. A tervezés, építésmenedzselés mellett tanított az USA-ban és könyveket is publikált.

Kévés György modern építész volt, de valahogy kapcsolatot is ápolt a múlttal, szerette az organikus, természetbeli, játékos formákat. Úgy vélte, hogy a posztmodern már 50 éve halott, de nem követte sem a Makovecz-féle népi-organikus vonalat, sem a 90-es évek újbarokkját (ld. Nemzeti Színház), de üvegkockákat sem tervezett. Friss, szellemes, egyéni volt a stílusa, de a lényeget illetően Ybl Miklóshoz és társaihoz állt közel, akik amellett, hogy igyekeztek új építészeti minőséget is adni, az épület létrejöttében is fontos szerepet vállaltak.

Kévés Györgynek is nagy gyakorlata volt projektek kivitelezésében és finanszírozásában, és ennek a legjobb példája éppen Józsefvárosban van. Az Orczy városközpontot ugyanis nemcsak tervezte, hanem finanszírozta is Földvári Évával közösen. „Én ezt a fajta, a politikai és a pályázati rendszerek kiküszöbölésével létrejött, saját finanszírozású konstrukciót rendkívül üdvös és célravezető dolognak gondolom, és a mai fiatalokat is arra biztatom, hogy próbáljanak így dolgozni” – nyilatkozta Kévés György.

Az Orczy városközpont sajnos még mindig keresi a helyét Józsefvárosban, mert a fővárosi kezelésű Orczy tér környékének rendezése a rendszerváltozás óta várat magára. A Szeszgyár utca felújítása, parkosodása egy kis lépést jelent ebbe az irányba is. A vörös téglás, játékos formájú épületek egy kis oázist alkotnak most, de 30 év óta nem veszítettek abból a potenciálból, hogy az egyik legmenőbb részéve válhassanak a kerületnek, és ez mindenképpen Kévés Györgyöt dicséri.

Nyitókép: MTI / Cseke Csilla