„A piacon albérletet kivenni lehetetlen, horribilis árak vannak. Ha találtunk megfizethetőt, és kiderült, hogy gyerekkel költöznénk, azonnal visszalépett a tulajdonos” – mondja Balázs. Szerinte a piaci ár feléért bérelnek most lakást az önkormányzati lakásügynökségen keresztül, pedig a kezdeti díjhoz képest már volt pár ezer forintos emelés is. Úgy véli, az ügynökség munkatársai együttműködők, rugalmasak. Az ügyintézés viszonylag gyors volt, a megkötött szerződést pedig korrektnek találja. Egyelőre elképzelhetetlennek tartja, hogy a közeljövőben saját lakáshoz jussanak.

Miután a testvére kiköltözött, akkor gondolkozott el a lakása kiadásán Előd. A piaci mutatók alapján kalkulálta ki, mennyi bérleti díjat kérhetne.

„A lakásügynökség ennél 15-20 százalékkal kevesebbet kínált, viszont ott van mellette az önkormányzati garancia, ami számomra meggyőző volt, hiszen annyi horror sztorit lehet olvasni arról, hogy nem fizet a bérlő, a tulajdonos meg nem tudja visszaszerezni a lakását.”

A lakásügynökség képviselői biztosították, hogy előszűrést végeznek, szemmel tartják a lakást, kapcsolatot tartanak a bérlővel, szerződést is az önkormányzat köt vele, a kiadás bérét is ők utalják, a lakást pedig olyan állapotban kapja vissza, ahogyan kiadta. „Bár én nem láttam azt a szerződést, meglehetősen szigorúnak írták le” – mondja.

A kiadás biztonságos mivolta mellett Elődnél sokat nyomott a latban, hogy

„A pályázat összeállítása nem volt nehézkes, bár azt tudni kell, hogy én pályakezdő történész levéltáros vagyok (PhD fokozattal), tehát a magyar közigazgatás különböző berkeiben jól kiismerem magamat” – mondja Róbert. Neki egy ismerőse küldte át a lakásügynökségről szóló hirdetést, ő pedig az esélytelenek nyugalmával adta be a pályázatát.

Ezt megelőzőleg is a VIII. kerületben lakott albérletben, a fenntartására fizetésének hatvan százalékát költötte. Felszereltségét tekintve a mostani albérlete a korábbi fölött áll, az otthonosságérzete is jobb, és kevésbé fenyegeti az a veszély, hogy ha valami nagyobb kiadás elé kerül, akkor nem fogja tudni kifizetni, mondja.

Gondolva azokra, akik nem rendelkeznek magas jövedelemmel, korábban is a piaci ár alatt adta ki lakását Mónika. Ahhoz, hogy a Józsefvárosi Lakásügynökséggel leszerződjön, leginkább azt kellett mérlegelnie, kerülhet-e olyan élethelyzetbe a következő három évben, ami miatt értékesíteni kellene a lakását – mondja. „Ismerem azokat az embereket, akik az ügynökségnél dolgoznak, megbízok bennük.

Előny, hogy nem kell a kiadás után személyi jövedelemadót fizetnie, de annak is örül, hogy a kiadás terheit, mint a bérlő felkutatása, a számlák befizetésének ellenőrzése, a lakás felügyelete, leveszi a válláról az ügynökség. „Engem nem zavar, hogy nem tudom, ki lakik a lakásban és hogyan él benne. Úgy állok hozzá, ha valaki kiveszi, akkor nem járkálok oda, próbálom meghagyni a privát szféráját, ha már nem teheti meg, hogy saját lakása legyen.”

Modernebb, de kisebb lakást bérelt korábban Klaudia, akinek szerencséje volt a korábbi főbérlőjével, mert nem kellett kivárnia, hogy leteljen a felmondási idő. „Úgy örültem, hogy hívtak, alig hittem el. A főbérlőmnek mondtam, hogy hirtelen jött ez a lehetőség, gyorsan kell dönteni, és nem tudok kétfelé bérleti díjat fizetni.” Az ügynökség munkatársaival jó kapcsolatot ápol. „A lakásban nem voltak bútorok, segédkeztek nekem abban is, mikor szekrényt vásároltam.” Klaudia egyedül neveli kamasz gyermekét, nagy könnyebbség neki, hogy sokkal olcsóbban tud most lakást bérelni, bár félretenni így sem nagyon tud. „A nagy kérdés, hogy mi lesz majd, ha letelik a három év?”

Nyitókép: Karancsi-Albert Rudolf