Több mint másfél évtizedig, 1994 és 2011 között élt Heller Ágnes a Gutenberg-házban, ezért is volt adekvát döntés a térre álmodni az emlékkövet, különösen annak fényében, hogy 2020 októberében e ház előtt ültetett neki emlékfát a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület.
A puritán műalkotás tervezője Barta Ferenc, Józsefváros főépítésze volt, az pedig Erőss Gábor alpolgármester ötlete volt, hogy a stilizált pulpitus tetejére kerüljön egy kisebb kő is, ami azt a zsidó hagyományt jelképezi, amikor köveket helyeznek a sírokra. Erőss szerint ezek a kövek egyrészt a lélek halhatatlanságát szimbolizálják, másrészt azt is jelzik, hogy a halálban mindenki egyenlő, hiszen megakadályozzák, hogy az egyik sírra kisebb, míg a másikra nagyobb virágcsokor kerülhessen.
Erőss Gábor a beszédében Heller méltatása mellett egy régebbi tanulmányát is felidézte, Szabó István filmjéről, a Napfény ízéről írva szigorú kritikát fogalmaz meg azzal együtt – vagy annak ellenére –, hogy a filmbéli zsidó család sorsa mennyire hasonlít az ő családjának sorsához:
„A tragédia nem azt mutatja be, ahogy az eset megtörtént, mert az a történészek dolga, hanem ahogy az eset megtörténhetett volna,
ahogy meg kellett volna történnie. Ha Szabó István filmje tökéletes műalkotás volna, felesleges lenne vitatkozni azon a kérdésen, vajon kiről és miről szól a film…”
Erőss után Hermann Zsuzsa, Heller Ágnes lánya emelkedett szólásra, aki már-már zavarba ejtő őszinteséggel beszélt családi viszonyaikról. „Egy időben kissé el is hidegültem tőle, bár anyu igyekezett a bizalmamba férkőzni, de nem sok sikerrel” – mondta, ennek ellenére később jó viszonyt alakított ki édesanyjával, aki később ezt írta a lányáról: „…a politikában szövetségesre leltünk egymásban. A hatalom- és pártellenesség neki is a vérében, az ösztöneiben él…”.
Végül Hermann Zsuzsa még egy az anyjához kötő kapocsról is beszélt: „Ami még összekötött minket, az a víz, az úszás szeretete. Sokat úsztunk együtt a Balatonban, a Velencei tóban, tavaly nyáron az Adrián is együtt nyaraltunk.
Csak épp akkor, annál a végzetes úszásnál nem lehettem vele sem én, sem senki más.”
– utalt arra, hogy Heller Ágnes éppen úszás közben vesztette életét.
Szabados Bettina, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Filozófiai Intézet munkatársa is mondott beszédet, aki az otthonteremtés filozófusaként említette Heller Ágnest. „Otthonunkká tettük a világot is. Belaktuk kultúránk, nyelvünk, technikai és információs hatalmunk által, így bárhová megyünk is, tudjuk, hogy ott képesek vagyunk az otthonteremtés aktusára” – hallhattuk tőle a Heller által inspirált gondolatokat, és így folytatta: „A világ otthonosság érzése azonban a nyugati modernitás évszázadai alatt többször is megrendült,
Heller Ágnes és nemzedéke számára ez volt Auschwitz és a Gulág.
De filozófiájában világot épített, egy olyat, ahol a legnagyobb bűntettek árnyékában is léteznek jó és tisztességes emberek, ahol választhatjuk magunkat ilyen embernek is.” Végezetül egy Heller Ágnes idézettel zárt: „Azok az otthonok, amelyekben ténylegesen lakunk, kötelezettségeket rónak ránk. Hol van hát az otthonunk? Mindannyiunké a saját magunk által kijelölt, közös végzetünk világában.”
Fotók: Telenkó Zsombor/Józsefvárosi Önkormányzat
