A szokványos ruhadarabok mellett kitisztított püspöki palástok, kastélyok és színházak díszfüggönyei, jelmezek, nagynevű divatdiktátorok tervezései, egy 17. századi papírruha és Sissy eredeti fűzője is a Bródy 22. alatt található Tichyné és Lányai Tisztító dolgozóinak keze munkáját dicsérik. Felvétel, számozás, gyűjtés, szortírozás, balzsamozás, piperemosás, folttisztítás, vegytisztítás, vasalás, hajtogatás, akasztás, csomagolás. Mégis hogyan lehet ezt csinálni egy életen át?
Egyszer volt, hol nem volt…
Az 1930-as évek elején Tichy Dezsőné, Ilonka a Szalka utcában működő Nagyné mosodájának volt az üzletvezetője. A fiatal özvegyasszony keményen dolgozott, hogy fiáról, Dezsőről tisztességgel gondoskodni tudjon, másfelől nagy álma volt egy saját mosoda. Szerette a szakmáját, a kuncsaftok pedig kedvelték őt segítőkészsége precizitása miatt. Itt ismerkedett meg második férjével, Fröhlich Mátyással. Bár a férfi majd 20 évvel fiatalabb volt nála, hatalmas szerelemre lobbantak egymás iránt. Ilonka mosodáját a Vármegye utcában már közös tervezés után nyitották meg a ’30-as évek végén. A szerelem elcsitult, de a közös vállalkozás és a szeretet erős köteléke összetartotta a házaspárt.
Segítettek, ahol tudtak
Üzletük a II. világháborúig működött. Budapest ostromakor zsidókat bújtattak az épületében. A szomszédok feljelentették őket, és épp a város felszabadítása előtt egy nappal jelentek meg a nyilasok az üzletnél követelve Mátyástól, azonnal engedje be őket. Míg ellenált, néhányan meg tudtak szökni, többüket azonban elfogták. Mátyás is menekülőre fogta. Semmelweis utcai, második emeleti lakásába rohant, s hogy el ne kapják, kiugrott az ablakon. Bár egy hatalmas hóbuckára esett, teljesen összetörte magát. A nyilasok magára hagyták, gondolván, úgyis meghal. De felépült, és később a Lukács utcában nyitott mosodát.
A név kötelez
Ilonka üzletét államosították, lakását a háború idején bombatalálat érte, a Puskin és a Bródy Sándor utca sarkán álló házban utaltak ki helyette másikat. A szorgalmas, ízig-vérig üzletasszony 1953-ban a Bródyban új mosodát alapított. Tíz évig élt még, a fia örökölte meg a jó nevű vállalkozást. Bár Dezsőnek nem igazán fűlött a foga hozzá, nem akarta veszni hagyni az édesanyja által felépített értéket. Feleségével, Terikével vitték tovább a családi bizniszt, olyan kiváló munkát végezve, hogy nevük védjegy lett a szakmában.
„Szájról-szájra ment a híre, hogy a Tichyhez el lehet vinni a ruhát, ott nagyon szépen tisztítják” – mondja büszkén Andrea, az 1964-ben született ikerlányaik egyike. Testvérével, Ildikóval kiskoruk óta besegítettek szüleiknek. „Szerettük, belénk ivódott minden problémájával és szépségével az üzlet” – folytatja Ildikó. Festőműhelyük is volt, ahol főleg színházaknak festettek anyagokat a jelmezekhez.
Kulturális központ másképp
Az ügyfelek egymásnak adták át a kilincset, állandó volt a nyüzsgés, köszönhetően az átellenben lévő Magyar Rádiónak is. „Az egész művészvilágot ismertük. Ez egy igazi találkozási pont volt, minden itt csapódott le” – emlékszik vissza Ildikó. „Gobbi Hilda itt ült a fotelban, cigarettázott, és aggódott, hogy a Bajor Gizi ruháit ki lehet-e tisztítani. Ő rendezte ugyanis a Színészmúzeum tárlatát” – meséli Andrea.
A stafétabot két vége
Sok barátság, ismeretség született, és születik a mai napig a pult két oldalán állók között. A testvérpár törekszik az ügyfelekkel való személyesség megtartására. Az is kiderült: bár ők sem akarták, végül mégis átvették az üzlet vezetését szüleiktől. „Egyetemre készültünk, édesapánkat elveszítettük, a munkához ember kellett, szakember pedig nem akadt” – számol be Ildikó. A gyerekeik egyetemisták, és már ők is azt vallják, nem szabad feladni a vállalkozást, mert szakmai és emberi értékek gyűjtőtára. „Nagyon fontos a legújabb technika, a minőségi tisztítószer, de az üzleti siker titka a szépen végzett munka mellett a jó szó is” – összegzi Ildikó.
Fotók: Huszár Boglárka
