Oláh József követte a kerületi közéletet és nagyon imponáltak neki a Pikó András-féle kerületvezetés eredményei. „Józsefváros volt az egyik olyan önkormányzat, amelyik azonnal tudott reagálni a covidjárványra” – beszél a kezdetekről. Az önkormányzat igyekezett segítségére sietni a rászoruló társadalmi rétegeknek, akik önerőből nem tudtak volna a világjárvány, pandémia kihívásaira felkészülni, és az ország egyik legszélesebb szociális támogató rendszerét hívta életre. Ugyanilyen jelentős teljesítmény azok a lépések, amiket a roma közösség irányába tettek, ez szintén mintát tudott adni a többi kerületnek, a fővárosnak, az önkormányzati szektornak – magyarázza. Oláh József úgy érzi, több évtizedes önkormányzati és civil tapasztalatával hozzá tud járulni ahhoz, hogy a mostani működési irány tartóssá és méllyé váljon.
„A körzetem a nyolcadik kerület ékköve.” Elérhető szeretne lenni, együtt gondolkodni a körzet polgáraival. A közösség hangja lenne a kerület asztalánál. A körzetben élők komfortérzetét erősítő és fejlesztő képviselő lesz, mondja. Ehhez társakat és partnereket keres, hiszen a körzetben élők nélkül nem fognak tudni megvalósulni a helyi fejlesztések. „A programunk adott, a Facebook-oldalamon megtalálhatók a konkrétumok.”
Úgy látja, az állam elvonja a forrásokat az önkormányzatoktól, a közösség által felhatalmazottaktól, akik a polgárokkal a legközvetlenebb kapcsolatban állnak, ami egy jól működő országban nem volna lehetséges. Egy békés, szolidáris, befogadó kerületért fog dolgozni, ahol inkább a sokszínűség az érték, mint a gyűlölet-kommunikáció – mondja. Szerinte most ez utóbbi zajlik, de abban hisz, hogy az ország második legnagyobb roma népességével rendelkező kerületben sikerül felújítania és megszilárdítania a kulturális hidakat.
Szerinte a kormány terepasztalként tekint az országra, átnéz az emberek feje felett, semmibe veszi a józsefvárosi polgárok érdekeit és életét is. Most, hogy a kerületben a hatalom emberei helyett az emberek hatalma maradt pozícióban, ennek a szellemiségnek kell mélyebb gyökeret vernie.
Fotók: Mile Máté
