Braun Lajos 1839-ben alapította meg ecet-, pálinka- és likőrgyárát, amelyet 1841-ben Újpestről az Üllői útra helyezett át. Az alapítás után néhány évvel testvére, Braun József társtulajdonos lett a vállalkozásban, innentől Braun Testvérek néven működtették cégüket. Az Üllői út 60. szám alatti telek 1861-ben került a tulajdonukba, s Hild Károly tervei alapján még ebben az évben itt építtették fel új gyárépületüket, ahol a XIX. század végén már 80 munkást foglalkoztattak. Az üzemet a későbbiekben bővítették, illetve többször átalakították, a vállalat 1917-től részvénytársasági formában működött.
A Braun Testvérek ecet, pálinka és likőr előállítása mellett 1858-ban magyar borokból mesterséges pezsgő előállítására is szabadalmat kaptak. A cég árukínálatát folyamatosan bővítették, saját fejlesztésű St. Hubertus likőrjüket 1904-től hozták forgalomba, majd szörpök gyártását is megkezdték. Termékeiket már a kezdetektől kiállításokon szerepeltették, ahol számos kitüntetést nyertek. Kiváló tevékenységéért és jeles szolgálataiért az uralkodó 1896-ban Braun József (illetve törvényes utódai) részére belatini előnévvel magyar nemességet adományozott.
A II. világháború után a Braun vállalatot – a többi szeszgyártással foglalkozó céggel egyetemben – államosították, a gyárakat összevonták. A likőrgyártást az Üllői úti részlegen leállították, ezután az épületben a Gyümölcsszeszipari Tröszt igazgatósága, valamint az Ecetipari Vállalat palackozó üzeme működött. Az 1956-os forradalmi események során az épület súlyosan megrongálódott, emiatt a gyár lebontását rendelték el, és helyére 1958-ban Schell József tervei alapján 86 lakásos társasházat építettek.
Rácz Judit
A szerző a Józsefvárosi Múzeum történész-muzeológusa.
Nyitókép: Mile Máté
