KILENC NAP, NEGYVENÖT FILM
Horváth Kristóf fesztiváligazgatóval a filmválogatásról és arról beszélgettünk, miért érzi a csapat otthonának a józsefvárosi mozit. A BIFF 2024-ben hat nappal és húsz filmmel indult a Corvin három termében, tavaly már kilenc napon harminchat filmet vetítettek, idén pedig negyvenötöt. Horváth Kristóf szerint a kezdetektől ugyanazt akarták: legyen Budapesten újra olyan filmfesztivál, ahol nemzetközi nagyjátékfilmeket lehet nézni – és ezen keresztül szülessen közösségi élmény.
KÖZÖS FILMNÉZÉS, KILENC NAPON ÁT
„Van az évben kilenc nap, amikor gyakorlatilag minden arról szól, hogy az emberek közösen filmeket néznek, beszélgetnek róluk, együtt vannak” – fogalmazott a fesztiváligazgató. A másik szempont, hogy olyan filmeket hozzanak el, amelyek nagyrészt nem kerülnének magyar moziforgalmazásba, így a nézők csak itt találkozhatnak velük.
TÖBB SZÁZ FILMBŐL NEGYVENÖT
A válogatás egész éves munka: a Rév Dániel, Donáth Péter és Incze Kata programválogató csapata egész évben a világ nagy fesztiváljait járja, és nemzetközi forgalmazókkal tart kapcsolatot. A negyvenöt filmhez több száz alkotást néznek végig, és sokat vitatkoznak azon, mi kerüljön a programba. „Vannak egyértelmű filmek, híresebb rendezők fontos filmjei, és vannak rejtettebb kincsek, azokat is levadásszuk” – mondta Horváth Kristóf. Idén többek között Nemes László Moulin és Horvát Lili Jegyzeteim a Marsról című filmje, valamint Radu Jude és Jane Schoenbrun új munkái szerepeltek a műsorban.
KATALÓGUS ÉS TELT HÁZAS BESZÉLGETÉSEK
Három év alatt a kezdeti, „aranyos bájú” útkeresésből rutin lett, és a közönség visszaigazolta a munkát: soha nem voltak még ennyien a fesztiválon, sorra teltek meg a termek, és rengeteg külsős esemény kapcsolódott a programhoz. Az idei újdonságok közül Horváth Kristóf a nagyjából százoldalas, kétnyelvű, interjúkkal teli fesztiválkatalógust emelte ki, amely egy sima műsorfüzetnél többet kínál. A legnagyobb fejlesztés azonban a kísérőprogramok bővítése volt: a vetítéseken túl a szakmát és a leglelkesebb mozifanatikusokat is megszólították. A magyar filmrendszerváltás helyzetéről szóló beszélgetésre például telt ház előtt, háromszázan voltak kíváncsiak.
OTTHONRA TALÁLTAK A CORVIN KÖZBEN
A helyszín a fesztiváligazgató szerint az első pillanattól egyértelmű volt. A BIFF a művészfilmes világhoz kötődik, és bár a plázamozik létét tisztelik, a fesztivál profilja más. A Corvin viszont minden szempontból ideális: idén már négy termét használták, a kétszáz főstől a négyszázhatvan fősig, így a filmeket jól el lehet osztani, a Corvin köz pedig a város bármely pontjáról könnyen elérhető. „Csodálatos a személyzet, nagyon profi a stáb. Nagyon szeretjük, és otthonunknak érezzük. Fontos nekünk, hogy legyen egy otthonunk, és a Corvin ezt tökéletesen betölti” – mondta Horváth Kristóf.
DÍJAK A ZÁRÓGÁLÁN
A díjakat a Corvin Korda termében adták át. A tavaly indult Bloom versenyszekció tíz filmje közül a Székely Kriszta vezette zsűri Marine Atlan La Gradiva című, egy pompeji osztálykirándulásról szóló debütfilmjét választotta a legjobbnak, amelyet a BIFF Campus diákzsűrije is díjazott. A kiemelkedő alakítás díját Eva Huault kapta a Shana című filmért, a kiemelkedő művészi teljesítményét Sompot Chidgasornpongse 9 Temples to Heaven című filmje. Az Echoes szekcióban a kritikusok díját és a közönségdíjat is Javier Calvo és Javier Ambrossi Lorca ihlette LMBTQ+ történelmi eposza, A fekete golyó nyerte, amely januárban hazai mozikba kerül. Idén először adták át a bátor alkotói kiállást elismerő Parrhesia-díjat: elsőként Dzsafar Panahi iráni rendező kapta, akit a fesztivál napjaiban Iránban ismét börtönre ítéltek. A kilenc nap mérlege: hatvanhárom vetítés, huszonöt telt ház és tizenötezer néző.
Nyaklóth Szilveszter
Nyitókép: BIFF