„Ne az befolyásoljon egy tetováló kiválasztásakor, hogy milyen közel van, mennyibe kerül. Amikor negyvenezerért vesznek sportcipőt emberek két évre, akkor ne a tetováláson spóroljanak, ami jó esetben örök darab” – kezd bele mondandójába Zagyvai Gábor, aki 2005 óta foglalkozik tetoválással. Korábban több szalonban is dolgozott városszerte, aztán Józsefvárosban állapodott meg öt éve, amikor megnyitotta saját üzletét, ahol öten dolgoznak. Szeret itt lenni, a hely is szép tágas, van külön helyiség a tetoválásra és a piercingre is.
A megfelelő tetováló kiválasztása nagyon fontos, ez ugyanis bizalmi kapcsolat.
Nemcsak az egészségügyi veszély miatt, hanem mert senki sem hordana olyan mintát magán, ami nem tetszik neki. Minden művésznek megvan a saját stílusa, ezért aki varratni szeretne, nézze meg előtte a portfóliót, abból sok minden kiderül.
Többkörös egyeztetés is lehet
A tökéletes rajztudás az alap, de ettől még nem lesz valaki jó tetoválóművész, kellenek hozzá megfelelő emberi tulajdonságok és alázat is. Ami még mindig nem garancia a tiszta munkára, de Gábor mindig azt mondja az érdeklődőknek, járjanak körbe nála, nézzék meg az eszközeit, kukkantsanak be a sterilszobába. Lefóliázva, dátumozva tartja a munkaeszközeit, ezt annak ellenére fontosnak tartja, hogy törvény nem írja elő.
„Ha valaki ezzel foglalkozik, akkor vagy tökéletesen, tisztán csinálja, vagy sehogy.”
A tetoválás úgy születik, hogy a megrendelő beállít egy elképzeléssel, ezt kell valahogy rajzzá alakítani. Az ötlet sokszor még nem elég konkrét, ki kell hozzá találni a stílust – ez lehet realisztikus, neo-tradicionális vagy mondjuk new school –, ilyenkor Zagyvai a vendégnek az Instagramon szokta ismertebb művészek munkáit inspirációként megmutatni. Akár többkörös egyeztetés után alakul ki a végleges minta, ilyenkor a megrendelő kap egy egyedi tervet – kivéve ha konkrét személy realisztikus portréját szeretné, mondjuk családtag fotója alapján.
Ezután a tetováló papíron véglegesíti a mintát, átrajzolja indigóra, fertőtleníti, felhelyezi a bőrre és nekiáll dolgozni a rajzon a steril szerszámokkal. Ma már általános az „egy ember egy tű”, utána rögtön megsemmisítik azt. Egy minta elkészítésének ideje lehet öt perc, de akár nyolc óránál is több.
Alapjában véve az határozza meg az árat, hogy mekkora munka van vele. Zagyvai azt szokta javasolni, jöjjenek vissza a kész munkával, hogy ránézhessenek, mert
még ha tökéletesen is dolgozik a tetováló, a gyógyulás mindig egyéni, s néha előfordul, hogy utólagos apró korrigálásra van szükség,
az pedig garanciális.
Égetés és nyúzás
Igen, fáj – olvasható több helyen is az üzenet a szalonban, de azért az elviselhető. Sokan jönnek varratni, és bár egyre több a szalon, őt nem zavarja az sem, ha a szomszéd utcában vagy két sarokkal arrébb nyílik egy másik. Mindegyik helynek megvan a maga stílusa, mindenkinek megvan a saját vendégköre, és békésen elférnek egymás mellett, jóban is vannak.
A Trigunában a legtöbben tetoválásért jönnek, de Gábor, a főnök, vegyesen foglalkozik hagyományos tetoválással, piercinggel és testmódosítással is – ez utóbbiba tartozik például a hegtetoválás, amit külön kitanult az évek alatt. Neki is van ilyen, önmaga cégéreként is működik.
A hegtetoválás Afrikából ered, ott a sötét bőr miatt a hagyományos tetoválás kevésbé érvényesül.
A klasszikus technikák az égetéses és a nyúzásos (a hámréteg eltávolítása), ami után nem hagyják egyből begyógyulni a sebet.
Ez utóbbi modern formája a szikével végzett vékony vonalas, és a másik, amikor a hámréteget részlegesen eltávolítják.
Az égetéses technikának is több fajtája van, de ő ezzel nem foglalkozik, mert nehezebb a szép végeredményt garantálni. Nagyon nem mindegy, ki végzi a beavatkozást, hiszen gyakorlatilag kisebb műtétről van szó, és persze ugyanez igaz a piercing elhelyezésére és a hagyományos tetoválásra is.
Tetkóért és piercingért sokféle ember tér be, nem lehet egyértelmű profilt alkotni a célközönségről. A jól szituált ügyvéd, az ápoló, a tinédzser kislány, az idősödő anyuka – aki kicsit szeretne közelebb kerülni önmagához, vagy akar magán valamit –, egyaránt jön 15 és 80 éves kor közt, ránézésre sem lehet megítélni sokszor, ki vágyik ilyenre.
Valamennyire igaz ez a szűkebb réteget érdeklő hegtetoválás esetében is: teljesen konszolidált, tetkómentes vendég is készíttet ilyet, meg olyan is, aki már teljesen szét van varrva és már csak a heg fér el rajta. Itt is nagyon széles a spektrum, de például 18 év alattiaknak nem készítenek ilyet, ötven felettiek pedig már ritkán jönnek.
Van egy határ, amit nem lép át
A testmódosításnak vannak további formái is. Ilyen a nyelvkettévágás, a fülösszevarrás (fültágító utáni korrekció), implantátum-beültetés (szilikon vagy kis golyó intim helyre), de egészen extrém kérésekkel is tértek már be hozzá.
Volt olyan 70 körüli férfi, aki a makkját akarta levágatni, kértek már lábujj- vagy kisujjamputálást, fülkagyló teljes lemetszését is.
Zagyvai ilyet nem is vállal. Szerinte, amikor már funkciót venne el a testtől, az az a határ, ami neki már nem fér bele. De egy nyelvkettévágással például ugyanúgy lehet mindent csinálni, mint annak előtte.
Kértek már hagyományos tetoválásból péniszre trágár szövegeket; a női húgycső-piercing is elég extrémnek számít. Egyáltalán miért kér ilyet valaki? – vetettem fel.
„Azért, hogy boldogabb legyen vele. Semmi más indíttatást nem kell e mögött keresni.”
Ő senkit nem akar meggyőzni arról, hogy nála tetováltasson, ahogy arról sem, hogy varrasson magára valamit. „Akkor kell, amikor már hiányzik, hogy ott legyen.”
Nyitókép: Zagyvai Gábor – Fotó: Mile Máté
