Powered by RedCircle
Stalter György fotóművész a pályáját a hetvenes években kezdte, legutóbbi kiállítása New York-New York címmel pedig ezen a héten zárult a Fugában. Kapcsolata a fotózással technikai érdeklődéssel indult az esztergomi Ferences Gimnáziumban, ahol érdekelni kezdte a fényképek előhívásának folyamata, majd ezt a családi fotóalbum játékos megbuherálása követte hosszas kísérletezésekkel, nagyítással, képkivágással. Elég hamar kiderült viszont, hogy az érdeklődés nemcsak technikai, hanem az élet, a kapcsolatteremtés és az ember belső szépségének keresése is vezeti.
Stalter a feleségével, Horváth M. Judittal megörökítette a magyar cigányság életét a nyolcvanas években, ennek kapcsán pedig számos megrendítő sorssal találkozott. Korábban betegszállító volt, elmondása szerint azért, hogy tudjon arról valamit, „milyen egy kórházban kiszolgáltatottan meghalni”, sokkal később pedig háborús övezetbe ment fotózni, hogy megismerje, „milyen úgy dolgozni, hogy az ember fél”.
A beszélgetésből kiderül,
- mi a szerepe Lőrinc atyának Stalter György szakmai életében;
- hogyan választja ki a fotós, hogy milyen távolságban helyezkedik el a fényképe tárgyától, és mennyire veszélyes vagy érdekes az az 1-1,5 méter, amit Stalter általában tart;
- a fotózási folyamat miért olyan, mint egy aktus, és honnan lehet tudni, hogy a csúcspontjára érkezett;
- mi a célja Stalter számára a magyar cigányság fotózásának, a kiszolgáltatottak és marginalizáltak megmutatásának;
- mit jelent a szubjektív dokumentarista stílus és hogyan alakult ki;
- miért fantasztikus Józsefváros még a Corvinnegyeddel együtt is Stalter szerint;
- milyen sajtóperek adódtak az életében, és vajon túlzás-e minden alanytól írásos jóváhagyást kérni fotózáskor;
- mi a jelentősége a polgárháborús helyeknek, a halál közelségének, a betegszállításnak egy fotós életében.
Hallgassa meg a Csakugyan legújabb részét, és iratkozzon fel csatornánkra, hogy minden adásról azonnal értesüljön! Megteheti a Spotifyon, az Apple Podcasts, valamint a Google Podcasts felületén.
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
