Zongorafestés lesz náluk június 8-án, hétfőn délelőttől délutánig, majd koncertet is adnak a gyerekek, ha érdekesnek találjuk a programot, látogassunk el hozzájuk, érkezett a megkeresés a Deák Diák iskolától. Ecsetekkel lelkesen kalimpáló gyereksereg fogadott minket, akik egyfelől örültek, hogy nem kell órán ülniük (ilyen közel az év végéhez ezen nincs is mit csodálkozni), másfelől az alkotásukból az tűnt ki, nagyon is komolyan vették a feladatot.
„Amikor azt látom, hogy a gyerekek jól érzik magukat és örülnek annak, amit csinálunk, az engem is örömmel tölt el. Az örömük elfeledteti a tragédiákat. A filozófiánk az, hogy a
művészettel, a közös alkotással energiát és inspirációt adjunk nekik”
– mondta Peter Herr festőművész, miközben fekete kontúrvonalakat húzott épp a zongorára.
Mégis miért fest össze valaki egy zongorát?
Peter Herr (művésznevén Momoshi) Magyarországon született, Afrikában, Németországban, és Spanyolországban nőtt fel, a 2000-es évek eleje óta foglalkozik művészettel, jobbára fest, alkotásai, installációi köztereken, épületeken, közösségi helyeken láthatók.
Peter Herr a Sing for Hope nonprofit szervezet európai projektvezetője. A Sing for Hope szervezet egy segítő és művészeti mozgalomból nőtte ki magát, elindulásának története 2001. szeptember 11-éhez kötődik. Az alapítók, Camille Zamora és Monica Yunus akkoriban a Juilliard School növendékei voltak. A Juilliard egy háztömbbön osztozik a mai napig egy tűzoltósággal. Éppen azzal a tűzoltósággal, ahonnét elsőként vonultak menteni a tűzoltók a World Trade Centerhez a tragédia napján. Tizenketten haltak meg közülük. Camille és Monica diáktársaikkal még azon az estén kimentek zenélni a tűzoltóság elé. „Kitoltak egy zongorát is, azt ott is hagyták, és napokon át játszottak rajta. A közös zenéléssel nyilvánították ki együttérzésüket a tűzoltók és családjaik felé. Ugyanakkor azt gondolták,
a zenében vigaszra találnak a gyászolók, és reményt ad”
– mondta Peter Herr. A New York-i mozgalom elterjedt a kontinensen, számos híres művész, mint például Jon Batiste zenész, vagy Andrea Bocelli énekes is csatlakozott a kezdeményezéshez, ami 2006-ra formális szervezetté alakult, annak egyik projektje a Sing for Hope Pianos is. Utóbbi lényege, hogy különféle művészek zongorákat festenek le, elhelyezik azokat egy köztéren, hogy akárki játszhasson rajtuk, majd iskolákba, kórházakba, idősotthonokba és közösségi intézményekbe kerülnek. Máskülönben a program egyik támogatója az alapító, Monica Yunus édesapja, Muhammad Yunus közgazdász, akit 2006-ban Nobel-békedíjjal tüntettek ki.
Peter Herr 2018-ban csatlakozott a mozgalomhoz. Ekkor ért át Európába, és őt kérték fel elsőként, hogy Németországban fessen ki egy zongorát. „Később, 2022-ben épp Berlinben festettem egy szálloda falát, amikor a hely egyik napról a másikra megtelt Ukrajnából menekült gyerekekkel és édesanyákkal. Megkérdeztem akkor a szervezetet, mit szólnának hozzá, ha a gyerekekkel közösen festenék le egy zongorát, áldásukat adták.” Azóta ezzel a programmal bejárták Európa számos országát, sőt festettek már több zongorát Afrikában és Indiában is. Iskolákat, gyerekotthonokat, árvaházakat látogatnak, a zongorákat rendszerint adományba kapják. A mottójuk magyarul úgy hangzik, hogy a művészet mindenkié. Azt szeretnék elérni, hogy
a zongora ne csak egy hangszer legyen, hanem közösségteremtő eszköz is,
mondta Peter Herr.
Magyarországon először a Deák Diák iskolába ért el a Peter Herr-féle mozgalom. Hogyan esett a választása épp a VIII. kerületi iskolára? „A ChatGPT feldobta a Menedék Egyesületet. Azt írta, annak a tevékenysége passzol leginkább a projektünkhöz. Felvettük az egyesülettel a kapcsolatot, és ideirányítottak minket.”
Az iskola földszintjén a folyosófordulóban állt a színesre festett zongora, tucatnyi gyerek dolgozott még rajta kénye-kedve szerint, mikor odaértünk. Tengerparti csendélet, naplemente, kiserdő, piros szívecskék, animefigurák, nonfiguratív alakzatok is kerültek a zongorára. Mikor végeztek, rögtönzött koncertet adtak: közösen zongoráztak és énekeltek a gyerekekkel a projekt képviselői és a tanárok is.
„Az mindig sokat számít, ha egy gyerek meg tudja mutatni valamiről, nézd, azt én csináltam. És büszke lehet magára” – mondta Peter Herr, miközben a gyerekek alkotásait vizslattam. Szerinte, amikor a gyerekek festenek, saját gondolataikat, érzéseiket és történeteiket is megjeleníthetik.
Mert Ukrajnából származik, ukrán zászlóval díszítette a zongorát, mondta Román. „Élvezem, ha festhetek.
Az a legjobb benne, hogy megnyugtat”
– mondta Karolina, aki épp narancssárga színű festékkel pingálta átszellemülten a zongorát. „Erdőt szeretek a legjobban festeni, mert az egy csöndes hely. És időnként jó a csönd” – mondta Zsombor. Az iskola nevét ő festette fel a zongorára.
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
