OSB-lapokból megépített, szivárványt fingó cica mázsás szobra fogadja a gyanútlan látogatót a Meme Múzeum kiállítóterében. A Nyan Cat néven elhíresült, idétlen zenére hasító YouTube-sztár kisállat nem üzen semmit, értelme nulla, mégis milliók rajonganak érte és űznek sportot abból, hogy ki tudja tovább nézni agyzsibbasztó videóját.
„A mi látogatói rekordunk 48 óra, de ebből nem lesz Guiness-rekord, mivel a zenehallgatást nem lehet bizonyítani” – mondja Heller Z. Péter, a múzeum megálmodója, aki szerint nem sok hozzáadott értéke van pl. a Nyan Catnak, mégis kultúraformáló tényező.
A 2000-es évek népművészete a mém
„Az ilyen mémek egy külön kulturális ágazatot hoztak létre, átalakították a trendeket. A humor is része a hagyományainknak, nem csak népmesék meg a népzenei gyűjtések jelentik a magyar kultúrát. Kimondható, hogy a mém a 2000-es évek népművészete, és szerintem van olyan kulturális jelentősége, hogy múzeumot érdemeljen, az pedig, ahogy a fizikai térben megjelenik, szürreális és szórakoztató” – magyarázza Heller a mémmúzeumi koncepciót. Mely koncepció működőképesnek látszik, különösen akkor, ha felülünk a zártszelvény acélvázas, teherbíró XPS lépésálló nikecelből készült életnagyságú csillámfaszláma hátára.
Vagy ha préselünk magunknak az arra hivatott gép segítségével egy surprise pikácsut ötforintosból, vagy ha Bad Luck Brian vagy Hide Pain Harold (Arató László, már-már Puskás ismertségével vetekedő honfitársunk) fotójára lakkfilccel írhatjuk a kommentjeinket, interakívan átértelmezve, perszonalizálva a mémet, csakúgy, mint a neten, hiszen a mém egyik fő tulajdonsága az alakíthatóság.
Kis házioltárba ütközünk az egyik kanyarban, a röhögő, fogatlan spanyol férfi (Risitas, RIP) és Harambé, az
ezüsthátú gorilla repül az égen felhőkön ülve,
itt róhatjuk le tiszteletünket az azóta már eltávozott „mémalapok” előtt: „Nagyon sok mémnek élőlény adja az alapját, ezért ezek halandósággal rendelkeznek, de azzal, hogy mémekké váltak, több száz millió embernek a hétköznapjaiba tudnak vidámságot, humort csempészni a mai napig” – helyez kontextusba Heller Z. Péter jól kidogozott, de nem túlgyakorolt tárlatvezetésében.
A Tompa utcai pad is meglelte nyugalmát
A galérián egy sztár látható életnagyságban, a híres, unos-untalan átfestett Tompa utcai pad: „A pad kis híján polgárháborúba sodorta hazánkat, mi viszont megszereztük a IX. kerületi önkormányzattól eme – immáron – műtárgyat, és úgy állítottuk helyre, hogy balról jobbra, idővonalszerűen látszódjanak rajta a festések, tehát
a szivárvány-fradizöld-szivárvány-fradizöld-semleges barna-szivárvány-mihazánkos trikolór mind látható 25 centinként.”
Akiknek szintén vágyuk támad padfestésben kiélni kreativitásukat, azoknak van padkifestő színes ceruzákkal, ilyen, látogatók által készített reflexiókkal van tele egyébként a galéria fala.
A galéria később kortárs művészeti kiállítótérként is funkcionál, az első mű már be is érkezett, mely Ted Kaczynski (Unabomber, Amerika első számú csőbombás merénylője) és a Deák Dániel megafonos influenszer által feljelentett, egy kommentben csőbombával ironizáló nő kettős portréja szerepel.
Inkább összehozza, mint elidegeníti az embereket
Az önkormányzat kedvezményes helyiségbérlet-pályázatának kedvezményezettje a Meme Múzeum is, vezetője korábban politológus volt, de kiégést tapasztalt magán: „Jobban szeretem összehozni az embereket, mint az árkokat tovább ásni” – mondja Heller Z. Péter. A jó mém „vicces, aktuális legyen, sokakat érintsen, valami általános problémára kell reflektálnia, és mindenekelőtt – szarkasztikus” – mondja a self-made múzeumvezető.
Fotók: Huszár Boglárka
