Ismerősöm dühösen hívta a Józsefvárosi Közterület-felügyeletet. Pár perc múlva megérkezett a járőrkocsi, és a kiszálló felügyelő, Orsós Attila első kérdése ez volt: „Melyikünknél kíván fizetni?” „Azért ezzel nyitott, mert roma származású, és egyesek nem fogadják el?” – kérdezem.
„Nem, bár van eset, amikor ezzel is számolni kell. Az a célom, hogy az intézkedésbe vont ember megnyugodjon, és együtt tudjunk működni. Ha a jogszabályt nézve átmenet nélkül megkezdem az intézkedést, az gyakran ellenállást vált ki. Az indulat könnyen átragad az intézkedőre is, és egy ilyen egyszerű eset is csúnyán el tud durvulni” – mondja Orsós Attila.
Tesó, mi a baj?
Attila Somogy megyében nőtt föl, állami gondozásban. Hasonló sorsú hét testvére közül nővérével ápol szoros kapcsolatot. Roma származását nem teherként éli meg, de hogy a hátrányos helyzetből jötteknek sokszor nehéz ezzel megküzdeniük. Néha találkozik előítélettel, de úgy gondolja, az igazi gond az, ha valakiből a származásától függetlenül hiányzik az együttéléshez szükséges intelligencia.
„Volt rá példa, hogy szándékosan engem küldtek, mert kisebbségi volt a sértett és a gondot okozó is. Ati, menj te, mondta a parancsnokom, te értesz cigányul is” – meséli. Attila beás nyelvet beszél – az angol mellett, amire szintén sokszor van szüksége a kerületben –, de lováriban sem lehet eladni. Máshogy fogadják a cigány egyenruhást, amikor adott esetben egy 8-10 fős roma család elé kell kiállnia. „Hát tesó, mi a baj? Értem, hogy gondotok van, de nézzetek körbe, az egész udvar titeket figyel. Bátya, nem így kell ezt csinálni!” – mondja. „A rendteremtést meg lehet így is közelíteni. Ez speciális kerület, nevezhetjük cigány, drogos, netán kínai kerületnek is, de mindent lehet kezelni, és kezdjük kinőni ezt képet. Ha megtaláljuk a közös hangot felügyelőként és rendőrként is, akkor el tudjuk látni a dolgunkat.”
„A többség itt kisebbségi, és ezzel nincs baj, ha megtanulunk együtt élni normálisan. Nem erőszakszervezetre van szükség a rendhez, de jó, ha megértik, problémás esetben az egyenruhás olyan független harmadik fél, aki a vitás helyzetben segíteni tud” – vonja le a tanulságot.
Egyenruhás család
Eredetileg szakácsnak tanult, de utána azonnal beiratkozott a rendőriskolába, és 1996 óta van szolgálatban különféle pozíciókban. Sokáig volt kormányőr, járt kiküldetésben, volt miniszteri sofőr és kísérő. A most 46 éves Orsós Attila 10 éve él a családjával Józsefvárosban, 7 éve egykori parancsnoka hívta a közterület-felügyelethez.
„A fiam 21 éves, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Akadémián tanul, a lányom 18, ő a Rendőrtiszti Főiskolára A párom üzletvezető volt, de nehezen bírt három rendőrrel, váltott. Most a BV országos parancsnokságán dolgozik, hogy neki se legyen testidegen a hivatali nyelvezet” – meséli nevetve. „De nem vagyunk sarkosak. A gyerekeinket arra neveltem, hogy tiszteljék a korlátokat, amiket néha meg szabad érinteni, szükségben ritkán még át is lehet lépni, de úgy jó, ha a határokon belül maradunk.”
Szereti a munkáját?
A kérdést kerékbilincses ismerősöm szegezte neki provokatív hangsúllyal, miután fizetett. „Szeretem. De nem kisebbségi hátterem kompenzálása vagy hatalmi vágy kiélése miatt. Azért szeretem, mert én is itt élek, és jól esik, ha úgy tudok végigmenni az utcán, hogy tehettem valamit a rendért” – mondja, és hozzáteszi, hogy vannak még olyan súlyos kérdések, mint például a hajléktalanok helyzete, amiben viszont nagyon nehéz a kerületnek egymagában előrelépnie.
Fotók: Ványi Ákos
Kártyával csak a helyszínen
A közterület-felügyelőnél a helyszínen azonnal lehet fizetni bankkártyával, készpénzt nem fogadnak el. A Német utcai ügyfélszolgálaton azonban csak panaszos ügyekkel foglalkoznak, pénztár nincs, így kártyát sem fogadnak el. Aki utólag akar fizetni, átutalással vagy postai befizetéssel teheti meg.
