Powered by RedCircle
„A mi kultúránkban a szerelem egy nagyon idealizált dolog”, mondja Mayer Máté, pár- és családterapeuta a Csakugyan legújabb adásában. Ráadásul, „akibe beleszeretünk, azzal nem biztos, hogy tudunk is együtt élni. Sőt, ahhoz, hogy hosszú távon működjön egy kapcsolat, nem feltétlenül szükséges a szerelem. Sok önismeret, kommunikációs készség, hogy ne egymáson verjük le a traumáinkat, és jó szexualitás, ezek fontosabbak.”
„A szerelem nem egy érzelem, hanem tudatállapot”,
fejti ki a párterapeuta. Gyakorlatilag egy természetes pszichedelikum, aminek a hatása két év után elmúlik, ha a kapcsolat nincs akadályoztatva. „Ez az egyetlen olyan időszak az életünkben, amikor gyárilag is monogámok vagyunk, kivéve bizonyos sérülésekkel rendelkező embereket.” Ha nagyon sokáig maradnánk ebben az élményben, azt általában nem viseljük jól.
Jó tudni, hogy a szerelmet a középkorban és a keleti filozófiákban múló elmebajnak tartották, ami nem is teljesen értelmetlen, ráadásul – például a középkorban – fel sem merült, hogy a szerelmünkkel kellene összeházasodni, fejti ki a terapeuta, aki mellesleg történelemtanár is.
Mayer Máté elmondja, hogy legtöbbször a hiányaink és a sérültségeink mentén tudunk beleszeretni valakibe és általában az adott élethelyzetre választunk párt. Ami viszont bizonyos, hogy ebben a mai szerelemkultuszban teljesen irreális az, amit várunk egy kapcsolattól, hiszen a szenvedély ugyan visszahozható időszakosan, de a szerelmi tudatállapot egyszerűen nem. „A romantikus irodalom legalább olyan káros a kapcsolatok szempontjából, mint a pornó a szexualitás szempontjából”, fejti ki Mayer, arra utalva, hogy mindkettő irreális elvárásokat ébreszt, amelyek abban a formában soha nem fognak megvalósulni. A legtöbb embernek pedig nincsenek megküzdési stratégiái sem arra, hogyan éljen hosszú távon egy kapcsolatban.
„Az egy kulturális termék, hogy egy életen át kell együtt élni valakivel”, mondja a terapeuta. Valójában ez egy lehetőség, ami választható, de a normalitást mindig az határozza meg, mi az, ami számunkra megfelel.
Egy kapcsolat második szakaszára egyébként az a jellemző, hogy miután idealizáltuk a másikat, elkezdjük démonizálni a hibáit. Ez eltart jó néhány évig, és utána beállhat valamiféle egyensúly – amennyiben kibírtuk a démonizáló részt.
Tudni kell viszont, hogy „mind a ketten változunk, csak nem azonos irányba fogunk változni”, a kapcsolat lényege pedig az, hogy ezzel tudjunk mit kezdeni.
Az adásból kiderül még, hogy
- az összeköltözés miért teszi próbára a kapcsolatok nagy részét;
- miért hal ki néha a szexualitás teljesen bizonyos kapcsolatokból a szerelem elmúlása után, másokban pedig hogyan tud megmaradni;
- mikor keressünk fel párterapeutát;
- hogyan lehet egyénileg hozott traumákat feloldani a közös szexualitásban;
- ki lehet-e mondani egy kapcsolatban, hogy „én nem vágyom rád”;
- mi a nehézsége egy nyitott kapcsolatnak és egy monogám kapcsolatnak;
- miért nem nevezhetjük párkapcsolatnak azt, ahol nincs szex;
- miért van az, hogy mindenfajta kapcsolat csak időszakosan tud jól működni.
Ha tetszett az adás, iratkozzon fel csatornáinkra, hogy mindig értesüljön a következő beszélgetésről!
Spotify / Apple Podcasts / YouTube
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
