„Nyolcszor nekifutottam és végül három mondatot írtam le. Nehéz volt, mert nagyon impulzívan szoktam írni” – hangzott a válasz Nórától, a „Hogy érzitek magatokat?” kérdésre az első írásgyakorlat után. Nóra rendszeres naplóíró, az utóbbi időben kezdte azt érezni, hogy már többről van szó, mint naplóírás, ezért jelentkezett az írókörbe. Egy másik résztvevőt, Zsófit nem zavarták az instrukciók, sőt támpontot adtak neki az íráshoz. „Nagy érzelmi töltettel érkeztem, felszabadított az írás.”

A női erotikus írókör egy 12 alkalomból álló sorozat az Aurórában, amit első alkalommal Ádám Anna, az Engedetlenség Leányiskolájának művésze tartott. Anna a színházból és a képzőművészetből jön, pár éve indított női írókört, aminek egyik fókuszterülete az erotikus írás.

A február 8-i alkalommal két szöveget kellett írni, amit aztán fel is olvastak a jelenlévők. Ez nem volt opcionális, az viszont igen, hogy mit akarunk felolvasni, akár egy mondatot is lehetett. Őszintén megvallva, még újságíróként is zavarba ejtő volt annak tudatában írni egy személyes hangvételű szöveget, hogy ezúttal nem a füzetnek vagy a fióknak írom. Az által, hogy nem voltam egyedül, bekerült egy külső szem, egy másik perspektíva is az írásba.

Anna rögtön az elején elmondta, hogy nincs semmilyen elvárás, se formai, se stilisztikai. „Ez egy olyan tér, ahol a saját hangunkat keressük, a saját hangunkat hallatjuk. Azt keressük, hogyan tudunk komfortosan és otthonosan létezni a nyelvünkben.” Az írókörben nincs vélemény- vagy ízlésformálás. Anna el akarja kerülni, hogy mindenki egy trendet kövessen, nem érdekli a formalizmus, nem mondja meg, mit hogyan kell írni. „A válaszok sokszínűségében és az őszinte hangban hiszek.” Ennek a kutatásáról szól többek közt az írókör.

Az egyik feladatnak egyetlen kritériuma volt: a 3 főszereplős történetben két személy és egy beszélő tárgy szerepelhetett. A szöveget úgy kellett megírni, hogy a 3 én folyamatosan összekeveredjen, összemosódjon, ne lehessen tudni, éppen ki beszél. Anna arra próbált minket rávezetni, hogy az írás során bármilyen identitást és hangot adhatunk karaktereinknek. A személyes névmás problematikájára példákat is hozott: Tisza Kata az Akik nem sírnak rendesen című könyvében végig úgy ír, hogy a férfi, a nő, és szándékosan sztereotípiákra épít. Roland Barthes az Egy szerelemnyelv töredékeiben teljesen más perspektíva jelenik meg, ebben a könyvben például senkinek sincs neme.

Marina Abramović Rhythm 0 és a Thomas Lips című performanszai óta biztosan tudjuk, hogy a nőknek úttörő szerepük van a művészet formálásában, és jelenlétükkel irányzatokat képesek létrehozni, formálni. Anna elmondta, hogy magyar erotikus irodalomról sajnos nem nagyon beszélhetünk, jó lenne, ha ennek hagyományait nők teremthetnék meg.

Az írókörben született művekből felolvasóestet, illetve kiadványt is tervez.

Fotók: Huszár Boglárka