Kutatások szerint 1550. július 7-én készült el az első mai értelembe vett csokiszelet Hispániában, ezért lett ez a csokoládé nemzetközi világnapja. Léteznek egyéb csokinapok is, bölcsen a hűvösebb őszi és téli időszakra időzítve. Ha Magyarországon hivatalos ünnep lenne, csakis a Szentkirályi utcában lenne szabad megtartani, mert itt volt hazánk első csokoládégyára, amit a Hamburgból 1866-ban áttelepült Stühmer Frigyes alapított.
Barátjának, Nagy Ferencnek a Herbst Strasse, ma Szentkirályi utca 8. alatti cukorkaüzemét vette át, és jövőre lesz 140 éve, hogy csokoládégyártásba kezdett – azért is, hogy leszoktassa a magyarokat az egészségtelen cukorkákról. A gyárat fia, Stühmer Géza tette igazán modern vállalattá; 1926-ban korszerű székhelyet is építettek itt. Az 1940-es évekre kinőtték a Szentkirályi utcai gyárat, és Soroksárra költöztek. Az irodaház sem maradt sokáig a kezükben, az államosítással mindenüket elvették, Budapesti Csokoládégyár lett a Stühmerből. Egy kis mintaüzlet volt a ház alatt még néhány évig, aztán másféle vállalatok költöztek ide. Ma irodaház van a helyi védettségű épületben.
A piros dobozos kakaó, a Ropp ostya, a Bronhy és Gripp cukorka országszerte ismert márkák voltak a háború előtt. De pár márkát mi is és ma is ismerünk: a Frutti karamella és a Zizi drazsé túlélt minden kataklizmát, történelmi vihart, mint ahogy a Tibi csokoládé is, ami 1941 óta folyamatosan piacon van. A névadó Tibi Stühmer Frigyes dédunokája volt.
Az édességek receptjei talán mára megváltoztak, annyi kézen mentek keresztül a Stühmer-márkák, de jó részüket most is gyártják szinte változatlan formában, és 2004 óta ismét Stühmer néven, Makláron nyílt meg 2014-ben a Stühmer Kft. telephelye.
A csoki illata elszállt a Szentkirályiból, és csak tíz éve jelent meg ismét, amikor csokoládé outlet nyílt a Bródy és Szentkirályi sarkán. A covid betett az üzletnek, májusban lehúzta a rolót, és ezzel a Szentkirályi utca csokoládés korszaka – remélhetően nem végleg – lezárult.
Nyitókép: Huszár Boglárka
