„Szépen csináljátok, mert fotóznak!” – hangzik Ritától az intelem a páston edző gyerekekhez. És tényleg szépen csinálják – már amennyire ezt meg tudja ítélni egy magamfajta laikus. „Nagyon kevesen vannak ma, kétszer ennyien szoktak lenni, sokan elutaztak a pünkösdi hétvége miatt.”

Sikerült egy haladó vegyescsoport, tőrözők és párbajtőrözők edzésébe csöppenve felfedeznünk, mit rejt a Krúdy utcai ékszerdoboz. Rita készséggel körbevezetett, mi pedig bepillantást nyertünk az egyesület és a vívás világába.

Rohamtempó

Rita elmondta, hogy a 130 négyzetméteres ingatlant mindössze 2 hónap alatt újították fel a vívószövetség sportágfejlesztési alapjának 65 milliós támogatásából, negyvenen dolgoztak rajta szinte éjjel-nappal. Végül a szerencsés elosztású kétszintes teremben 10 versenypást kapott helyet a legmodernebb találatjelzőkkel, de teljesen felújították a kiegészítő helyiségeket is: irodát, férfi és női öltözőket és minikonyhát is kialakítottak.

Miközben bejártuk mindkét szintet, hallhattunk a szakágakról is: a tőrről, a párbajtőrről és kardról. Rita, jó pedagógushoz híven, meg is mutatta a különböző eszközöket, a fémszálas ruházatot, a sisakokat – utóbbit fel is próbálhattuk.

A gyerekek a vívást általában hatévesen kezdik (a párbajtőrt kicsit később, mert még nem bírnák el a fegyvert), és először az alapállásokat gyakorolják, utána szúrópárnáznak, majd jönnek az úgynevezett konvenciózások, az egymáson való találat gyakorlása, az „agytorna” részét pedig felvételek elemzésével tudják gyakorolni. „A vívás fizikai sakk, a folyamatos lábmunka mellett komoly mentális jelenlétet is igényel” – mondta Rita.

Idősebbek is elkezdhetik

Nemcsak gyerekeket oktatnak, folyamatosan vannak felnőtt érdeklődők is. Vívni ugyanis sosem késő elkezdeni, és gyakorlatilag nincs felső korhatára, meddig lehet űzni ezt a sportot. Felnőtteknek csak párbajtőrt oktatnak, általában 3 havonta indul új képzés és 30 alkalomból áll egy tanfolyam. Rita elmondta, hogy nem csak kerületiek járnak edzésre, még az agglomerációból is jönnek, és az sem ritka, hogy 60-70 évesen is vívnak. „Náluk a legidősebb 84 éves.”

Ahogy Rita mesélt, egyre inkább világossá vált, hogy ez egy olyan vívóklub, ahol jól megfér együtt az élsportoló és a hobbiversenyző is. A gyerekeknek családias hangulatban tanítják meg a vívás alapjait, de kineveltek már korosztályos ranglista elsőt is. „Mi nem versenyistálló vagyunk, az elsődleges cél, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, ne stresszeljenek. Viszont, aki versenyzik, azzal szemben komoly elvárásokat támasztunk.”

Humorban is vívnak

Beszélgetésünknek ezen a pontján becsatlakozott Selmeczi Tibor is, a klub elnöke. Rita és Tibor jó összhangban működő páros, és egymás ugratásán túl komoly munkát végeznek a klubban: évekig vívóújságot szerkesztettek együtt, és még egy nagy sikerű könyvet is írtak a sportág népszerűsítésére. A kötetben komoly edzői magyarázatok is találhatók, hogy a hobbivívók akár tankönyvnek is használhassák, de az olvasó megismerhet érdekes sportembereket is és bepillanthat a vívóélet mulatságos hétköznapjaiba.

Tibor elmondta, már készül a havonta tartandó háziversenyükre, ahol ő szokott főzni 30-40 emberre. „Azt hiszi, hogy jobban főz, mint én, pedig én vendéglátós voltam” – jegyzi meg Rita, majd jött a frappáns riposzt Tibortól: „Nem főzök jobban, csak az íze jobb!”

Kicsit komolyabbra fordítva a szót, Tibortól még azt is megtudtuk, hogy nyaranta táborokat szerveznek, ahol a legkisebbek akár​ veteránokkal is vívhatnak. „Itt nincs csókolom, mindenki tegez mindenkit, a közösségi élmény a lényeg!”

Fotó: Karancsi-Albert Rudolf