Soha ennyi képet nem láttunk még kisállatokkal menekülő emberekről, mint most a médiában – vagy éppen a pályaudvarokon, ha kimegyünk a Nyugatiba vagy a Keletibe. Az Ukrajnából érkező, háború elől menekülő emberek olykor kutyával, macskával, nyúllal vagy görénnyel érkeznek, amit állathordozóban, táskában, bőröndben, szennyestartóban hoznak magukkal. Egy Kijev környékéről érkező háromgenerációs menekülő család Záhonyban a határon adta le Kátya nevű selyemmajmát azzal a kéréssel, hogy a Nyíregyházi Állatpark fogadja be ideiglenesen. Vannak, akik a vállukon vagy a karjukban hozzák kedvenceiket, és van olyan menekült, aki tizenegy kutyával együtt érkezett. Mások pedig azért maradnak otthon, mert nem akarják elhagyni az állatukat, mert nem tudják elvinni máshová, különösen akkor, ha nagyméretű vagy sok haszonállatról van szó.

És sajnos olyanra is van példa, hogy hátrahagyják őket, így gazda és ellátás nélkül maradnak, kóbor állatokká válnak.

Egyébként sem könnyű menekülni, de aki állattal érkezik, az különösen nehéz helyzetben van. Nemcsak a saját problémáival kell foglalkozzon, de a társállatokéval is, akik a megváltozott helyzetet szintén nehezen fogadják el. Nem feltétlenül tudják elviselni azokat a körülményeket, amikhez az ember „jobban” tud alkalmazkodni. És ha nincsenek a gazdánál megfelelő eszközök, az akár az állat életébe is kerülhet. Egyre több hír érkezik balesetet szenvedett kutyákról, akiket elgázoltak, mert póráz nélkül mentek menekülő gazdájuk mellett, vagy elvesztették őket, mert a menekülés során megriadtak és elfutottak. Kóbor állatként pedig az életben maradási esélyeik jelentősen lecsökkentek. Már 50 ezer kóbor állatról szóltak a háború kitörésekor, számuk azóta jelentősen megnőtt.

Feladat van bőven

A magyar állatvédelmi segélyszervezetek ugyancsak kiveszik a részüket a három hete tartó menekültválságból. Elmondásuk szerint a legnagyobb szükség most nem állateledelre, hanem pórázra, nyakörvre, szállítóboxra és más, állatok tárolására alkalmas eszközre van.

Állateledel Nyugat-Európából most bőven érkezik, leginkább ukrajnai segélyszervezetek felé, ám eljuttatásuk a háborús helyzet miatt meglehetősen veszélyes, így nagyobb készletek halmozódnak fel a határ magyarországi oldalán. Egyes állatvédő szervezetek a tápadományok fogadását már fel is függesztették, mert nem tudják hová tenni. De a befogadott menekülteknek is lehet a segélypontokon célzottan állateledelt (inkább a tartósabb szárazeledelt) leadni, amivel a nélkülözésben lévő menedékkérők állatait lehet segíteni; vagy aki ismer a környezetében állattal érkezett menekültet, személyesen is segíthet a gazdán keresztül a kiskedvencnek.

Amivel még az állatvédők munkáját támogatni lehet, az az önkéntes munka, aminek egy része fuvarozás, ideiglenes állatbefogadás. Az is a segítségnyújtás egy formája, ha a magyar állatvédőket támogatja valaki anyagilag, vagy úgy, hogy most fogad örökbe menhelyi állatot, ezzel is csökkentve a terheiket. Mert az a tapasztalatuk ezeknek a szervezeteknek, hogy most a határon túlra irányul a figyelem, és ilyenkor az ő megszokott hétköznapi tevékenységükre kevésbé koncentrál a lakosság, pedig van dolguk bőven. A menekültválság kezdete óta mind a feléjük érkező támogatások, mint az örökbefogadások száma csökken idehaza.

Példás összefogás során lett meg az a kutya, amit egy Ukrajnából menekülő, a véletlenül a zuglói állomáson leszállni próbáló férfi veszített el, majd a megtaláló eladta. A kijevi férfi azt hitte, már a Nyugatiba érkezett meg, és elkezdte lepakolni a peronra táskáit és a Kesha nevű kutyáját, amikor azonban a további táskájáért visszalépett a vonatra, az elindult vele együtt. A holmiját pedig ellopták. A Facebook segítségével hamar híre ment a szerencsétlenül járt férfi történetének, aki a közösségi háló népéhez fordult segítségül, hogy kutyáját és táskáit visszaszerezze. A kiskutya meglett, ismét boldog, hogy Farage-zsal lehet – a személyes holmija, ami közt a notebookja is ott volt az elmúlt tíz év minden munkájával és személyes digitális nyomaival, nem került elő azóta sem.

Hogyan segíthet?

Több állatvédő szervezet is nagy részt vállal most a megnövekedett munkából, Az egyik a nyíregyházi PCAS, melyet néhány helyi civil önkéntes visz, és békeidőben is példás munkát végeznek. Most azonban mint magyar-ukrán határhoz közeli szervezet, extrán sok munkát végeznek. Őket érdemes például támogatni. (A cikk szerzője már korábban is kapcsolatba került velük, megbízható, példamutató munkát végző civil szervezetről van szó.)

Az alábbi Facebook-posztban lehet olvasni a munkájukról.

A Speciális Állatmentő Egység (ugyancsak van tapasztalat róluk korábbról, példaértékűen látnak el fontos feladatokat) szintén nagyon aktív, ők is ott vannak a határon.

Mindkét említett szervezet munkáját lehet tárgy- és pénzadományokkal segíteni. Aki pedig önkéntes munkával tud hozzájárulni a feladatokhoz, az Budapesten a Keleti pályaudvarra állattal érkező menekülteknek tud segíteni, ahogy az alábbi Facebook-posztban is olvasható.

A segíteni vágyóknak javasoljuk, hogy csatlakozzanak az Ukrán állatok mentése (Группа порятунку українських тварин) nevű Facebook-csoporthoz, ahol konkrét, célzott feladatokat is találhatnak maguknak, legyen szó akár ideiglenes befogadásról vagy sérült állatok műtétéhez való hozzájárulásról. A nyilvános csoport azért jött létre, hogy az ukrajnai helyzetből adódóan állatok mentésével, szállításával, határátlépésével, ideiglenes vagy végleges elhelyezésével kapcsolatban információkat osszanak meg és segítséget nyújtsanak – már tizennégyezernél is többen csatlakoztak.

De lehet segíteni az Ukrajnában maradt állatkerti állatoknak is. Ezek az intézmények most értelemszerűen nem működnek, nincs bevételük, de az ott élő állatok gondozását most sem lehet abbahagyni. Az alábbi Facebook-posztban például arról írnak, hogy virtuálisan megvásárolt belépőjegyekkel lehet hozzájárulni az állatkerti állatok gondozásához, hogy a háborús körülmények között ne haljanak éhen.

Így lépett a magyar állam

Békeidőben szabályozott, hogyan lehet állattal átlépni a határt, milyen igazolásokra van szükség, milyen állategészségügyi feltételeknek kell megfelelni. Ennek járványügyi okai is vannak, a veszettség zoonózis szempontjából Ukrajna ráadásul „aggályos országnak” van besorolva. Hazánkban a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) az, akik az állategészségügyi témákban illetékesek. A Nébih példásan gyorsan igyekezett reagálni a helyzetre, egyrészt konkrét támogatással, másrészt a szabályok rugalmasabban történő kezelésével. Az országos főállatorvos például egyszerűbbé tette a regisztrációs nyomtatvány kitöltését a határon, hogy emiatt ne kelljen hosszú órákat várakozniuk a menekülőknek, és a kivételes esetekben megadható egyedi engedélyeknél is kedvezőbb általános eljárásrend alkalmazását vezette be. Emellett a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kormányhivatalhoz olyan eszközöket is eljuttattak, például veszettség elleni oltásokat és mikrochipeket is, amikkel beengedhetők a társállatok.

Állati történetek

Vannak olyan nemzetközi állatvédő szervezetek is, akik Ukrajnába mennek, hogy ott végezzenek el feladatokat.

Ralf Seeger német erőemelő és állatjogi aktivista Kijevből ment ki kóbor kutyákat, és igyekszik eljuttatni őket Lengyelországban működő állatvédő szervezetekhez.

A Four Paws nevű szervezet többek közt hét medvét mentett ki Kijev mellőli medveotthonból, mely háborús zónába került; a macik már Németországban vannak.

Ugyancsak a Four Paws mentett ki lovakat a háborús zónából, és vitték elő őket Romániába.

Az angol Dogbus Transporting Paws Saving Lives nevű szervezet a héten 110 kutyát mentett ki Harkivból, amit lőnek az orosz haderők.

Az angol szervezettel együttműködő Breaking the Chains pedig 30 macskát és 90 kutyát mentett ki a napokban Délkelet-Ukrajnából.

Ezek az állatok szerencsések, de rengetegnek nem tudnak segíteni a nemzetközi összefogás ellenére sem. De minél többen támogatják a bátor és hős állatmentőket anyagilag is, annál több jószág életét tudják megmenteni.

Nyitóképünk illusztráció, Huszár Boglárka készítette Józsefvárosban.