Ha a Múzeum körútról elindulunk a Bródy Sándor utcán, balra, a 8-as szám alatt találjuk a környék egyik legszebb palotáját, amely ma az Olasz Kultúrintézetnek ad helyet. Valaha viszont itt működött az Országgyűlés.
Budapest és Magyarország egyik legismertebb épülete a Kossuth téren található Parlament. Steindl Imre gyönyörű épülete szimmetrikus kialakítású: az északi szárnyban a felsőház (Főrendiház), a déli szárnyban az alsóház (Képviselőház) ülésterme kapott helyet. Bár magát az épületet már 1894-ben felavatták, és az első ülést, 1896-ban, a millenniumi évben június 8-án megtartották, az építkezés még 1904-ig elhúzódott.
Az 1848-as forradalom előtt Pozsonyban voltak az országgyűlések, a forradalom alatt pedig a Pesti Vigadó helyén álló koncertteremben gyűltek össze a képviselők. Ezt a szabadságharc idején a budai vár ostromakor lőtte szét az osztrák hadsereg. Ekkor ideiglenesen Debrecenbe tette át székhelyét a kormány és az országgyűlés is. A Bach-korszakot követő első igazi országgyűlés 1865 végén ült újra össze. Épületre is szükség volt a politikai munkához, így költöztek politikusaink a Bródy Sándor utcába (akkoriban Főherceg Sándor utca). 1866-től működött itt az úgynevezett ideiglenes képviselőház, míg szemben, a Nemzeti Múzeum dísztermében tartották a felsőház üléseit.
Az ideiglenes képviselőház Bródy Sándor utcai épületét Ybl Miklós tervezte – mint oly sokat a kerületben – a lebontásra ítélt Sándor-laktanya telkén. Maga Ferenc József császár hagyta jóvá Ybl pályázati terveit 1865 nyarán. A palota el is készült határidőre, 1865. december 9-re, de csak a következő év április 14-én vehették birtokba a politikusok a 446 fősre tervezett üléstermet. Érdekesség, hogy Ybl Miklós 48 óra alatt készítette el a költségvetést, és utána villámgyorsan a terveket is. Az építkezés szokatlanul gyorsan zajlott, igaz, hogy 6-800 munkás is tüsténkedett rajta éjjel-nappal. Így rekordidő, mindössze 3 hónap alatt készült el.
A múzeumnak és az ideiglenes Országháznak köszönhető egyébként, hogy ezen a környéken felgyorsult a városiasodás, és kimondottan divatos hellyé vált a főváros ezen része, különösen az arisztokrácia körében. Sorra épültek a paloták, innen is a városrész mai neve, a Palotanegyed, igaz, akkoriban a környékbeliek inkább Mágnásfertálynak hívták.
A gyorsan tervezett és épített neoreneszánsz Ybl-palota egyik hibája annak belső akusztikája volt, amíg ezt kijavították, a képviselők ismét a szemközti múzeumban üléseztek 1867-ben. 1884-ben átalakításon és bővítésen esett át a palota, de már 1880-ban döntés született arról hogy a jövőben egy nagyobb, a két kamarát egyesítő épület adjon helyet az országgyűlésnek – ez lett a mai Kossuth téri épület.
Később működött itt mozi, az ingatlan otthont adott a statisztikai hivatalnak, 1918-ban itt tartott nagygyűlést a Galilei-kör, 1919-ben pedig a katonatanács székhelye volt.
Ma az Olasz Kultúrintézet székhelye a Bródy Sándor utcai épület. Az intézetet még 1935-ben alapították, ide a világháború alatt költözött, 1943-ban. A háború súlyos károkat okozott az épületben. Az 1956-os forradalom idején szintén megsérült a ház, és még évtizedekbe telt, míg a teljes renoválása megtörtént. A ’60-as évek végén már egész jó állapotban volt, a ’80-as évekre pedig a homlokzatot is helyreállították, valamint belül is átalakították.
A gyönyörű épület az olasz állam tulajdona, de mindig is Józsefváros büszkesége marad. És akkor is láthatjuk, ha épp nem erre járunk, hanem csak rápillantunk egy húszezres hátoldalára.
Szöveg: Pálinkás János; Képek: Arcanum Digitális Tudománytár, Wikipedia, Képes Újság 1865, Hazánk S A Külföld 1865, Új Tükör 1981, Tolnai Világlapja 1943
