Június 4-én délután adták át a 2025. évi Balogh Paci 30+ alkotói támogatásokat a józsefvárosi H13-ban. A Karácsony Sándor Közalapítvány pályázatán idén is tíz nyertes között osztották szét a támogatásokat, amelyek 2025 májusától 2026 április végéig biztosítanak alkotói ösztöndíjat.
Magas színvonalú pályázatok érkeztek
„Izgalmas produkciók, nagyon érdekes projektek várhatóak” – értékelte az idei felhozatalt Oláh Roland, a Karácsony Sándor Közalapítvány kurátora. Mint elmondta, már második alkalommal írták ki a 30 éven felülieknek szóló pályázatot, így van némi rutinjuk a kiválasztásban.
„Az előző évben is kértünk írásos projekttervet a jelentkezőktől, és független, művészekből vagy művészeti kurátorokból álló szakértői csapat pontozta ezeket” – magyarázta a kiválasztás menetét.
Idén körülbelül húsz pályázat érkezett, amelyből tízet tudtak támogatni. „Kis túlzással majdnem minden jelentkező megérdemelné. Ha rajtam múlna, és lenne rá pénzem, nagyon szívesen adnék mindegyik projektre” – fogalmazott, kiemelve a pályázatok kivételesen magas színvonalát. „Nyugodtan elmondható, hogy magas színvonalú pályázatok érkeztek, nehéz dolga volt a bírálóknak.”
A 30+-os pályázatban – ellentétben a fiatalabbaknak szólóval – nincs kvóta a művészeti ágak között. „A 30 éven aluliaknak szóló Balogh Paci-ösztöndíjnál a zenészek vannak túlsúlyban. A 30+-ban ilyen nincs. Érdekes, hogy a felnőtt művészek számára kiírt pályázatban sokkal kevesebb zenész van, inkább a képzőművészet, film és színház dominált.”
A tavalyi nyertesek projektjei mind sikeresen megvalósultak, a kurátorok igyekeztek elmenni a bemutatókra. „Mindegyik óriási élmény volt” – mondta Oláh Roland.
Polgármesteri köszöntő és közösségi küldetés
Az ünnepséget Koscsóné Kolkopf Judit, a Karácsony Sándor Közalapítvány elnöke vezényelte le. Pikó András polgármester a köszöntőjében hangsúlyozta a program jelentőségét Józsefváros jövője szempontjából.
„Amikor megalapítottuk a Balogh Paci-ösztöndíjat, majd a 30+ alkotói támogatást, határozott cél lebegett a szemünk előtt. Józsefváros jövője nem lehet teljes a jelenlegi legnagyobb kerületi közösség, a romák támogatása nélkül” – mondta a polgármester, s kiemelte, bár a pályázat teljesen nyitott, a cél változatlan.
Pikó András méltatta Balogh Paci emlékét: „Ilyenkor mindig emlékezni szoktam Balogh Pacira, akit nagyon szerettem, és tragikus körülmények között ment el tőlünk. Ő mélyen hitt abban, hogy romáknak és nem romáknak közös a sorsuk Józsefvárosban. Ő mondta:
itt mindenki otthonra talál, csak az nem, aki nem akar.”
Sokszínű alkotói tervek
A rendezvényen ezután az egyik tavalyi nyertes, Pusztai Krisztián összeállítását néztük meg, amelyben a 2024-es díjazottak beszéltek arról, miképp valósították meg nyertes tervüket, és hogyan segített nekik az ösztöndíj.
Ezután az idei tíz nyertes mutatkozott be rendkívül változatos projektekkel:
Bocskor Bíborka színpadi zenés, irodalmi pódiumműsort készít „az örök roma nő lelkéről”. „Gyakorlatilag bármerre megyek, egy kisebbség vagyok, és ezen a szűrőn keresztül hatalmas empátiával tudok tekinteni a többi kisebbségre is” – mondta. Őt a tavalyi Roma dal napján való fellépése inspirálta a projektre.
Farkas Clara Heléna női reprezentációról szóló installációt hoz létre, amely a patriarchális rendszer által létrehozott női sztereotípiákat dolgozza fel. A projekt különböző népi bölcsességekben és kifejezésekben megjelenő női képeket vizsgál – például a „minden nő anya” típusú megállapításokat. Minden sztereotípiához külön díszletet épít, amelyben meztelen női alakokat helyez el, majd maszkokkal „ruházza fel” őket. Ezek a maszkok az ősi kultúrák hagyományai szerint spirituális erőt és védelmet jelentenek a külső társadalmi nyomással szemben.
Fátyol Kamilla Lélegzet címmel készít előadást a traumatikus fejlődésről. „Sokszor megtörténik az ember életében, hogy újra kell írnia a személyiségét, vagy újraírja valami, ami történik vele, és a test-lélek-szellem hármas harmóniája megborul” – fogalmazta meg a téma lényegét.
Horváth Kristóf A beszélő ember címmel műhelyt indít, valamint mentálhigiénés stand up comedyt tervez. „Régóta szól a fejemben egy hang, egy cirkuszi kikiáltónak a hangja: Jöjjenek és lássák a beszélő embert” – mesélte humorosan, majd komolyra fordítva:
„a lélek egészsége a legnagyobb hiánycikk a magyar társadalomban”.
Évek óta dolgozik együtt pszichológusokkal és mentálhigiénés szakemberekkel, az ő tudásukat szeretné művészeti eszközökkel továbbadni. A műhelysorozat az emberi kapcsolatok javítására fókuszál, főként irodalmi szövegeken keresztül.
Kovács Antal Máté zenészként autentikus cigányzenét visz egy VIII. kerületi általános iskolába. „Közel 23 éve zenei pályán mozgolódok nagyon sokféle zenekarral, autentikus cigányzenekaroktól a mainstreamig” – számolt be tapasztalatairól. Célja, hogy „ne haljon ki a tradíció, a cigány életérzés, a cigány nyelv, a kultúra”, ezért a következő generációval kell ezt megismertetni.
Nagy Henrik nagyapja, Nagy Gusztáv Cigányok Tündérországa című mesekönyvéből készít interaktív színházi előadást. „Hosszú ideje azon gondolkodom, hogy ezt az örökséget hogyan tudom én magam is alkotóként megemelni vagy megtartani” – fogalmazta meg motivációját.
Pócsik Andrea (aki nem tudott jelen lenni) roma kulturális projektek kutatásával foglalkozik, különös tekintettel a női reprezentációra Józsefvárosban. Köszönőlevelében azt írta: „A kutatásom fókuszában a nőábrázolások állnak. Olyan józsefvárosi projekteket szeretnék leírni, rendszerezni és elemezni, amelyek a múltban, a jelenben és a jövőben fontosnak tartják a női szempontokat.”
Rácz Norbert, azaz DJ Peppino roma hiphop lemezt készít fiatal tehetségekkel a FiDo Ifjúsági Klubban. „Fel akarom vinni a roma hiphopot egy másik dimenzióba, ahol a tudás hatalom, de a cél is kell hozzá” – fogalmazta meg célját lelkesen.
Szegedi Tamás interaktív bábelőadást hoz létre óvodásoknak egy sárkány történetével, amely az együttműködést és a konfliktuskezelést tanítja.
Váradi Béla (aki szintén távol volt, mert éppen egyik munkájának díjátadásán volt) Itt és most címmel fotósorozatot készít a VIII. kerületi roma közösségekről a részvételi művészet eszközeivel. Elküldött levelében hangsúlyozta:
„A célom, hogy a roma közösség ne reprezentált tárgyként, hanem autonóm, cselekvő szereplőként jelenjen meg a képeken.”
Egy 15 éves álom megvalósulása
A rendezvény végén Pusztai Krisztián tavalyi nyertes mesélt részletesebben is lapunknak a megvalósult projektjéről.
„Amikor minket pozitívan említenek meg, akkor még mindig a zene meg a tánc az, ami feljön. És azon kívül szinte semmi más” – fogalmazta meg kiindulópontját.
„Pedig sokan vannak, akik valami nagyon komolyat letettek az asztalra, a világkultúra megkerülhetetlen alakjává váltak. Nemcsak a zenében és a táncban, hanem az összes művészeti ágban” – hangsúlyozta. Az irodalmat azért választotta, „mert az irodalom és az írott forma a legősibb és legrégibb lenyomata bármilyen kultúrának”.
Hat vers filmes feldolgozását készítette el, amelyeket a Corvin moziban mutatott be Úton címmel. „Ez annyiban egyedülálló, hogy ez nem egy nagy film, hanem több vers, amik külön is megállják a helyüket” – magyarázta. A versfilmeket a közösségi médiában is megosztotta: Facebook-oldalán, YouTube-csatornáján és TikTokon is elérhetők.
„Nekem ez már egy 15 éves álmom volt. De eddig nem volt lehetőségem elkezdeni. Eddig mindig csak tervezgettem, és
ez a támogatás volt az ösztönző erő és anyagi forrás, ami megengedte, hogy el tudjam kezdeni ezeket a versfilmeket”
– fogalmazta meg az ösztöndíj jelentőségét.
Krisztián folytatni szeretné a munkát és egy nagy gyűjteményt készíteni.
„Tanulni megyek a gyerekekhez”
Hosszabban is beszélgettünk Szegedi Tamással az ünnepség után. Ő bábelőadást készít óvodásoknak, ami első hallásra nem hangzik túl forradalminak – ám az ő megközelítése valóban más. Egyrészt maga is tanulni szeretne a gyerekektől, ami szokatlan egy felnőtt alkotótól, másrészt az egész produkció egy bőröndben el fog férni, amit bárhová el tud vinni. Ez utóbbi nem csupán praktikus megfontolás: tizenöt év színházi tapasztalata alatt megismerte a díszletcipelést.
Szegedi pedagógiai filozófiája szerint a gyerekek eredendően rendelkeznek azzal a tudással, amire felnőttként szükségünk lenne – csak mi próbáljuk ezt „formába önteni”. A báb pedig azért hatásosabb egy színésznél, mert a néző maga projektálja bele az érzelmeit, így elkerülhetetlen az azonosulás. Míg egy színészt nézve mondhatjuk, hogy túlzó vagy nem hiteles, a bábnál ilyen kifogás nincs.
Az előadás egy sárkánytörténetet dolgoz fel, ahol egy kisfiú és egy kislány szerepel. A fiú arról álmodik, hogy ő maga egy sárkány, a lány pedig arról, hogy meg kell küzdenie egy sárkánnyal. Amikor másnap az óvodában mesélik egymásnak az álmukat, a sárkány meg is jelenik – de nem úgy, ahogy azt várnánk. Ez a sárkány a negatív emberi érzelmekből épül fel: irigységből, félelemből, haragból, megbántódottságból. És ami a legfontosabb fordulat: nem megölik, hanem megszelídítik.
A koncepció mögött az áll, hogy a konfliktuskezelést és az együttműködést tanítsa meg játékos formában. Szegedi már előzetesen egyeztetett a VIII. kerületi óvodák igazgatójával, és kiderült, hogy egyre gyakoribb jelenség a többnyelvűség – sok gyerekkel angolul kell kommunikálni, mert más országokból érkeznek. Ez további kihívást jelent, de a gyerekek rugalmassága ebben is segít.
Az ösztöndíj két szempontból is fordulópontot jelent Szegedi számára. Egyrészt végre professzionális anyagokból készítheti el a bábokat, nem hulladékból, mint eddig a független színházi világban. Másrészt az anyagi biztonság mellett megerősítést is kapott: „Az, hogy bizalmat szavaztak nekem egy ilyen projektre, amit leírtam, papírra vetettem, és erre azt mondták többen, hogy ez jó, ezt meg kell csinálni.
Ez nagyon jó megerősítés nekem művészemberként vagy pedagógusként.”
Bár csak négy óvodába vállalta el az előadást a pályázatban, valódi célja mind a tíz VIII. kerületi óvodába eljutni vele. Sőt, már most azon gondolkodik, hogy az ösztöndíj lejárta után hogyan lehetne más önkormányzatokkal és vidéki óvodákkal kapcsolatba lépni. A mobilizálhatóság nem véletlen: ha vonatra kell szállni egy előadásért, akkor legalább ne kelljen fél színpadnyi kellékkel bajlódni.
Értéktovábbadás és közösségteremtés
A beszélgetések során világossá vált, hogy az ösztöndíj nemcsak anyagi támogatást jelent, hanem megerősítést és lökést ad a művészeknek terveik megvalósításához. A támogatottak között több olyan projekt is van, amely kifejezetten a következő generáció kultúraátadására fókuszál, legyen szó zenei hagyományokról, irodalomról vagy közösségi értékekről.
Az ösztöndíj így nemcsak az egyéni alkotói karriereket segíti, hanem hosszú távon a kulturális örökség megőrzését és továbbadását is szolgálja, összhangban Balogh Paci emlékével és Józsefváros kulturális küldetésével.
Fotók: Telenkó Zsombor / Józsefvárosi Önkormányzat
