Mindenféle közvélemény-kutatások lopakodnak a nappaliban, s töltik fel reménnyel, kétellyel, vagy éppen dermesztő bizonyossággal a közügyekért aggódó apró lelkeket, két nap csupán, hogy megtudjuk, megérte-e napok óta hánykolódni az ágyban cseppnyit sem aludva az idegtől.
Az összellenzék kampányzárójának közönsége nem engedte be a Vasas Székház patinás art-deco szentélyébe a fejét bárhol is felütni képes kételyt, még akkor sem, ha vasárnap este vagy hétfő délelőtt lehet, hogy már leginkább kimerevítenék azt az időpillanatot, amikor még
szezámmagos pogácsákkal koccinthattak a tekintetüket a jövőbe bizakodással vetők.
Csillogtak a nézések, az elvégzett munka, a befektetett energiák egy – esetlegesen – elveszített választás után sem konyulnak hiábavaló igyekezetekké, a kialakult kampánystábi közösségek erői, az elsajátított aktvistai know-how-k immáron elvehetetlenül ott lapulnak majd a tarisznyákban – szűrődik le az önkéntesekkel folytatott small talkokból. Igaz, hogy eme úti tarisznyákra egyéb szükség is adódhat, ha és amennyiben a mostani kormány marad: egy kutatás szerint az aktív korú szavazók 28 százaléka tervezi elhagyni az országot Orbán sokszori újrázása esetén. Mondani persze mindent lehet, mert az könnyű, de ez az arány mégiscsak mellbevágó. Élet-halál kérdése ez a választás mindkét oldal szerint, de
a nap felkel akkor is, ha a Fidesz nyer
– mondja az est díszvendége, Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere.
A legrosszabb forgatókönyv megvalósulása esetén sem szabad hátat fordítani a politikának a főpolgármester szerint: „ha valaki elindul a választáson, hogy parlamenti mandátumokat szerezzen, akkor ezeket a mandátumokat nem lehet csak úgy visszaadni a népnek” – mondja Karácsony.
De a főpolgármester jelenleg csak győzelmi forgatókönyvben tud gondolkodni, és őszintén azt gondolja, hinni kell a célokban, hogy elérjék őket. Soha ilyen szervezett és átgondolt kampánya nem volt még az ellenzéknek,
azonban lehet, hogy ezek az erőfeszítések mégsem bizonyulnak majd elegendőnek, és akkor viszont mi is volna a további teendő?
Korainak tartja még az erről való gondolkodást Jámbor András összellenzéki képviselőjelölt, azt mondja, április 3-a után keressem meg majd újra ezzel a kérdéssel, ha úgy alakul.
Alakulni pedig, ha valami látszik, az a fülsüketítő hisztéria a párhuzamos valóságok pufferzónáiban, hitek összecsapása, a legabszurdabb magyarázatok kritika nélküli elfogadása és továbbvisszhangzása, a másságok, szegények megvetése, lelkekben elvégzett mérgezés.
Egy ellenzéki győzelem esetén a végletekig és még annál is tovább megosztott magyar társadalom újraintegrálása komoly, de nem megoldhatatlan feladat lesz Karácsony szerint: „az biztos, hogy sok állampolgár van félrevezetve Magyarországon, ezeknek az embereknek a bizalmát vissza kell szerezni a tényeken alapuló méltányos politikai vitákhoz. Ennek az egyik része az, hogy
azt a médiabuborékot, amit a Fidesz fölépített az elmúlt 20 évben, hiszen a Fidesz 20 éve a saját közönségének politizál elsősorban, ezt a buborékot föl kell számolni”
– mondja a főpolgármester.
Ez szerinte viszonylag egyszerű lesz, hiszen csupán fel kell számolniuk a „sajtónak nehezen nevezhető propagandavilágot”. Szerinte nem lesz nehéz, mivel közpénzből működnek ezek a médiumok, és
ha nem fordítanak rá közpénzt, akkor ez a médiavilág magától elhal.
„Azon kell dolgoznunk, hogy helyreálljon a politikai vitákat nem szőnyeg alá söprő, méltányos és tényeken alapuló politikai vitakultúra Magyarországon”, véli Karácsony. A főpolgármester szerint ez olyan médiapolitikát jelent, ahol hagyják érvényesülni a médiapiac sokszínűségét, ahol nincs politikai kockázat abban, hogy valaki ellenzéki vagy kormánypárti újságban hirdet: „akkor talán, sokkal kevésbé torz médiaviszonyok mellett egy kevésbé torz lelki világba kerül Magyarország” – elemez Karácsony.
Torz viszonyok és lelkületek, azonban minden embernek van egy jobb és rosszabb arca
– ezt Jámbor András mondja, aki szerint a társadalom megosztottsága, a politikai táborok durva szembenállása valós társadalmi feszültségeken alapszik. Létező problémákra épülnek a nem létezőktől való félelmek, de kérdés, hogy melyik ént hozzuk elő az emberekből: „ha a folyamatos gyűlöletkeltés ömlik a legtöbb csatornán, akkor nyilván a legrosszabb arcukat fogják mutatni az emberek, de ha kínálunk megoldási javaslatot ezekre a létező problémákra,
ha olyan megoldásokat tudunk kínálni, amivel a párbeszédet, az emberek közti hasonlóság – és nem különbség – érzetét tudjuk előhozni, akkor be lehet gyógyítani a sebeket.
De gyakorlati megoldásként persze Jámbor is a teljes média rendszer megreformálását látja. Jámbor egyébként kormányváltó hangulatot tapasztal: „az elmúlt 20 napban napi 4-8 órát kopogtattam, és teljesen érezhető különbség van a húsz nappal ezelőtti és a mostani helyzet között. Az ellenzéki szavazók már úgy nyitják ki az ajtót, hogy ha meglátnak, azt mondják, menjen innen, ne velem foglalkozzon, ne adja ide azt a szórólapot, menjen tovább, győzzön meg a másokat” – mondja.
Jámbor nagyon erős mozgósítást tapasztal, olyan aktivitást, amit nem a pártok, hanem maguk az emberek végeznek. Emiatt ő most nagyon bizakodó, és nem csak a saját választókerületében lát pozitív fogadtatást, hanem a vidéki kitelepülések során is:
„kistelepülési körzetekben, ahol még nem járt sosem ellenzéki, sokkal nagyobb arányban találkoztam ellenzéki szavazókkal, mint korábban.
Karácsony is optimista: „voltam egészen kis falvakban, ahol olyan teltházas rendezvényeket sikerült összehozni, amilyeneket az ellenzék az elmúlt tíz évben sehol nem produkált. Úgyhogy én nagyon optimista vagyok. A VIII. kerületben szerintem nem kérdés, hogy mind a két választókerületben, a belvárosiban Csárdi Antal, a kerület nagyobbik részén pedig Jámbor András fog győzni” – mondta Karácsony Gergely.
A rendezvénynek a derűlátó hangulat ellenére mégsem volt bulihangulata, inkább egy utolsó közös, mosolygós fotó elkészítésének apropójának volt tekinthető, alkalom a derekasan ledolgozott, megtett választási maraton megtétele utáni közös levegőkilégzésre. Egyébként a kampányzáró szabad téren zajlott volna, akkor nyilvánvalóan forróbb lett volna a hangulat Szilvási Pistiék gipsy folkzenekarával, és a sokak által – joggal – zenei kívülállónak tekintett CsakNekedKislány együttes fahangon kongó alter maszatolásával.
