Törőcsik Edit 18 évig a sződligeti és vácrátóti közös önkormányzati hivatal jegyzője és anyakönyvvezetője volt, most is Vácott él. Hogy miért nem váltott előbb jogászi, közszektor-menedzseri (közszolgáltatás-szervező), munkajogi, adatvédelmi és információbiztonsági szakjogászi diplomákkal a kezében, arra nagyon személyes választ ad: egyedül nevelte a gyermekét, fontos volt, hogy mellette lehessen.
A falusi hivatali munkát is szerette, élvezte, hogy közel van az emberekhez, akik a problémáikkal bejelentés nélkül is bemehettek hozzájuk. Józsefváros nagy hivatal, szigorúbb renddel, ügyosztályokkal. Munkája lényegét úgy jellemzi, hogy az önkormányzatnál
„a polgármester a politikus, a jegyző meg a szakember”,
aki a hivatali adminisztrációt vezeti, ő felel az önkormányzat törvényes működéséért, hivatalos ügyben, például halálozáskor a jegyzőhöz (a hivatalhoz) kell fordulni. Ennek a tudatosulása nálunk még ma is bizonytalannak tűnik, az emberek azt gondolják, hogy a polgármester intéz mindent, mondja.
Az esketés a legjobb
Jól felépített, „önjáró” hivatalt hagyott hátra az utódjának Sződligeten, itt pedig egy jól szervezett hivatalt vehetett át. Amúgy az önjáróság kapcsán megjegyzi, „minden hivatal önjáró egy kicsit, van annyi nehézségi ereje, hogy ha nincs vezetője, akkor is megy tovább”.
Azt tervezi, hetente néhány órát az ügyfélszolgálaton tölt majd, a jegyzőség mellett végez anyakönyvi munkát – szeretne esketni is, „az a legjobb része” –, nem akar távol kerülni az ügyfelektől, szeretné az abban megszerzett tudását is frissen tartani. „Az ügyféllel való beszélgetés sokszor terápiás hatású. Néha nincs is hatósági ügy a háttérben, csak azt szeretné, hogy meghallgassák, vagy az a baj, hogy nem az történik, amit szeretne.
Ilyenkor lehet alázatot tanulni,
és hogy miképpen beszéljünk az emberekkel.”
Gondot fordított arra, hogy megismerje a hivatalt és a képviselő-testületet, végiglátogatta az ügyosztályokat, az összes irodát, személyesen bemutatkozott mindenkinek. „Azt gondoltam, úgy helyes, ha én megyek el hozzájuk, hiszen én vagyok az új ember itt.” A látogatásokkal megismerte a munkakörülményeket, és benyomást kapott arról, hogy ki mit csinál, így néhány hét után már átlátta, mi hogyan működik a polgármesteri hivatalban.
„Azt tapasztaltam, hogy a kollégák megugorják azt, ami az elvárásom, ezért sokat jelent az, hogy pontosan tudom, mit csinálnak.” Felvetem, hogy még azért tapasztalni olyat, hogy nehezen válaszolnak egy-egy kérdésre. Ez a múltból származó rossz beidegződés Törőcsik szerint, a félelem attól, hogy baja lehet belőle az ügyintézőnek, ha netán tévedne. Úgy gondolja, ha a bizalom az alap, ez megváltozhat. A közigazgatásban – nem úgy mint az orvoslásban – mindig van lehetőség a jogorvoslatra, és ez megnyugtató, mondja.
A választások megszervezése feszült időszak volt a hivatal életében, több teher hárult rájuk, mondja. Ő volt a választási iroda vezetője is, a választás operatív lebonyolítása is a feladatuk volt. Józsefvárosban bejáratott rendszer működik, de sok apróságra is figyelni kell, például, hogy kerekesszékkel el lehet-e jutni a szavazófülkéig, vagy van-e elég étel-ital a bizottságok ellátására.
„Nem gondolta, hogy vár egy fél évet, és csak a választások után jön Józsefvárosba?” – kérdezem.
„Amikor feladat van, és készen állok, akkor igent kell mondani.
Nem mindig a hidegen racionális döntés a jó. Szerettem volna idejönni, és magammal szemben lett volna furcsa, ha nem vállalom.”
Író ember
Sokak szerint ennyi diplomával már nincs mit tanulni, de Törőcsik Edit nem úgy gondolja, a PhD-képzés első évén van túl, a jegyzői jogállás változása a témája. „Érdekes ennyi év után felfedezni a jeleket, amik erre a sorsra determináltak: gimnazista koromban meghatározó benyomást tett rám Eötvös József könyve, A falu jegyzője.” A PhD-fokozat belépő lehet az egyetemi világba, szívesen tanítana egyszer, jegyzi meg.
Van egy nem jogi diplomája is, alkotó vers- és prózaírói.
Az íráshoz nem rossz alap a jogászság,
mondja (lám, Eötvös is), ő maga is ír. Jelentek meg novellái, „egy időszakban online női magazinokban voltam tartalomgyártó” (WMN, SHE), az utóbbi időkben a Népszava irodalmi mellékletében jelentek meg írásai, női történetek. És megjegyzi, örömmel fedezte fel Szaniszló Judit tárcanovelláit a Józsefváros Újságban.
A józsefvárosi jegyzőség azonban most mindenben elsőbbséget élvez, nem ír és egyelőre a másik két hobbiját is félretette.
A háborús Ukrajnába is ellátogat
Kilenc éve crossfittezik, ami egy Amerikából indult sport, vegyíti a súlyemelést, a saját testsúlyos edzést, a kettlebellt és a futást. Neki a súlyemelés a kedvence, már két sporttársat is talált az önkormányzat munkatársai között.
Az utazás a másik kedvtelése,
de nem akárhová, legszívesebben a posztszovjet köztársaságokba.
Járt többször Grúziában (Georgia), volt Azerbajdzsánban és Kazahsztánban is. Az „abszolút kedvenc azonban Ukrajna”, legutóbb fél éve járt a háború sújtotta Harkivban és Kárpátalján. Megdöbbentő volt, meséli, hogy ebben a helyzetben is pontosan jártak a vonatok és tisztaság volt az óvóhelyként is használt metróban. Az emberek elszántak, naponta szembesülnek a rombolással, de eltakarítják a romokat, és folytatják, mintha mi sem történt volna.
Fotók: Mile Máté
