„Az ember nekiindulhat egy szatyorral: csak bedobok egy törölközőt meg egy fürdőruhát, felszállok a vonatra, lazítok egyet, este pedig hazatérek. A személyzet nagyon kedves, nekem olyan, mintha barátokhoz jönnék. Bármelyik budapesti strandot kenterbe veri” – mondta a Józsefvárosban élő, szépkorú Erzsébet.

Kora délelőtt, fél 11 körül érkeztünk meg a Józsefvárosi Önkormányzat káptalanfüredi strandjára. Épphogy benyitottunk, a kapubejárat melletti kis portaépületből kilépve Petkovics Zoltán, a gondnok köszöntött széles mosollyal. A strandot leginkább az idősebb korosztály és a nagycsaládosok látogatják, mondta. „Nagyon élvezik. Azt szeretik, hogy családias a hangulat, tisztaság van, zárt a terület, ezért nem jöhet be akárki, és a gyerekeket is nagyobb biztonságban tudják, főleg, hogy egy életmentő kolléga is vigyázza a vendégek épségét.”

És persze, a felszerelés sem kutya, vannak szabadon használható napozóágyak, székek, asztalok, pavilonok, öltözők és zuhanyzók is, a gyerekeknek zsinórhinta és egy homokozó telis-tele játékokkal.​

Az önkormányzat káptalanfüredi strandja 7 éve nyitott meg a józsefvárosiak előtt, korábban jobbára az önkormányzat táborában nyaraló gyerekcsoportok látogatták.

Június elejétől szeptember végéig tart nyitva reggel 9 és este 7 óra között.

Nincs belépődíj, a strand a lakcímkártya felmutatásával vehető igénybe.

Tavaly 6 ezer vendéget fogadott, idén már 2 ezerrel nőtt a létszám. „A hirdetések ellenére lassan jut el az ingyenes balatoni strandolás lehetősége az emberekhez. Akikkel beszéltem, mind azt mondták, jó lenne, ha lenne saját Facebook-oldala a strandnak, könnyebben informálódnának ők is és mások is” – mondta Petkovics Zoltán.

Vonattal, autóval egyaránt kényelmesen megközelíthető. A parkolás még ingyenes, de félő, hogy jövőre, a nyári szezon időszakára 0–24 órás parkolózónát vezet be a helyi önkormányzat, mondta a gondnok.

A nap már jócskán perzselt, két anyuka jött szembe, jobbnak látták visszavonulót fújni. Majd visszajönnek pancsolni a kicsikkel, ha alábbhagy a forróság, mondták. A parton a fák alatt a kerületi nyugdíjas tábor tagjai ejtőztek, gyógytornával egybekötött agytornájuk épp véget ért.

Hármójukkal a strandbejárat melletti pavilonok alá húzódtunk, ott beszélgettünk. „Nekem ez a béke és nyugalom szigete. Szeretem a városi nyüzsgést, nem tudnék élni nélküle, de vágyom a természetbe is, és

Kora nyáron itt úszkáltak a kiskacsák, most láttam őket újra, már megnőttek. Ez az apró örömök egyike, amit nyugdíjasként észreveszel, de fiatalként, a rohanó hétköznapokban nem igazán tűnik fel” – mondta Erzsébet. Ő egyébként nem szereti a városi strandokat a tömegnyomor miatt.

„Nagyon jó ez a hely és egyáltalán a lehetőség, hogy jöhetünk, ha már egyszer nincs saját nyaralónk. Nyugdíjasként nem kerül pénzbe a vonat és a 14 év alattiaknak sem kell fizetni érte, gyakorlatilag ingyen strandolunk. Le szoktam hozni a tízéves kisunokámat, sőt a barátnőjét is, hiszen gyereknek gyerek a társa, azzal tud jól játszani” – mondta Magda.

Erzsébet úgy véli, „rendkívül nagy dolog”, hogy a kerület ingyenes nyaralási lehetőséget biztosít nekik. „Mert öregek vagyunk, és egyáltalán, sokfélék. Fizikálisan, mentálisan, lelkiekben más és más állapotban vagyunk. Nem beszélve arról, hogy nem nyugati nyugdíjakkal rendelkezünk. Itt pedig úgy kényeztetnek bennünket, mint utoljára gyerekkorunkban” – mondta Erzsi és Magda nagy egyetértésben.

Retró hangulatot kölcsönöz a partszakasznak, hogy zöld és nincsen lekövezve minden, ahogyan az manapság megszokott, fejtette ki Szabolcs, aki a családjával érkezett a strandra. „A kánikula ellenére ápolt a fű, látszik, hogy van gazdája.” A feleségét, Dórit a hely ​nyugalma fogta meg leginkább.

„Többen térnek be hozzánk nosztalgiázni olyanok, akik annak idején úttörőként nyaraltak itt. Kérik, hadd kukkantsanak be. A minap volt itt egy idős bácsi, aki a strand feltöltését intézte annak idején, ugyanis itt nádas volt a kerítésig. S kiderült, a gyerektábor melletti Köcsi-tó úgy jött létre, hogy onnét hordták le a földet” – mesélte zárásként a gondnok.

Fotók: Huszár Boglárka