A gyerekeknek joguk van a jó gyerekkorhoz, és a felnőttek feladata, hogy feltérképezve igényeiket, szükségleteiket, figyelembe véve érdekeiket biztosítsák nekik a jó gyerekkort.
A gyerek szempontja, joga – az élet bármely területén –, éppúgy számít, mint a felnőtté.
A Hintalovon Alapítvány 2015-ös létrejöttével erre a szemléletre igyekszik ráirányítani a felnőtt-társadalom figyelmét. Foglalkoznak jogi segítségnyújtással, tanácsadással és többek között a gyerekek egészséges fejlődésének támogatásával is. A weblapjukon különféle gyerekneveléssel kapcsolatos segédanyagok is elérhetők.
A szülőknek szánt online (email) kurzusok a szülőséget megkönnyítő kapaszkodókat, hasznos információkat, iránymutatást nyújtanak.
A többnyire ingyenesen letölthető anyagok a gyerekkel való kommunikáció megkönnyítését is segítik.
A 10 alkalmas szexedukációs programjukban elsősorban arra mutatnak rá, hogy a szexualitás sokkal tágabb értelmű, mint az, amit szexnek nevezünk a hétköznapokban. És arra is rávilágítanak,
a szexualitásra nevelés hosszú folyamat, a felvilágosítás azonban csupán alkalomszerű.
Nagy különbség még a kettő között, hogy míg az edukáció párbeszédet generál és partneri viszonyt feltételez, a felvilágosítás egyirányú kommunikáció és alá-fölé rendeltséget eredményez. A szexualitás már csecsemőkortól jelen van az életünkben, és ennek „része a testképünk, az önértékelésünk, az érzéseink, a kapcsolataink – akár párkapcsolatok, akár barátságok, vagy családi kapcsolatok –, a sok beszélgetés, amit gyerekkorunktól kezdve hallunk és folytatunk, illetve a szüleinktől és barátainktól érkező minták is. Így hát rengeteg hatás és változás ér gyerekkortól felnőttkorig és tulajdonképpen életünk hátralevő idejében is” – foglalják össze a képzési anyag összeállítói.
Hogy gyerekünk született, ez nem jelenti azt, hogy máris automatikusan kész válaszokkal, tökéletes megoldásokkal rendelkezünk a gyerekünk kérdéseire, igényeire. Nem szégyen, ha elbizonytalanodunk, ha nem tudjuk, hogyan kell jól csinálni, mikor, milyen helyzetben, hogyan kell reagálnunk, főleg, ha nincs előttünk megfelelő minta, vagy nincs megfelelő tudásunk ehhez. A szülő nyilván a legjobbat akarja a gyerekének, de a minket körbevevő információáradatból nagyon nehéz kiszűrni, mi is az, amivel operálhatunk.
A 10 napon át érkező, egymásra épülő e-maillánc egyik legfontosabb tanulsága, hogy őszintén és szeretetteljesen kommunikáljunk a gyerekkel, persze a korának megfelelő módon, amihez szintén adnak mankót. Akkor is, ha épp nincs a tarsolyunkban válasz egy-egy kérdésre vagy zavarba jövünk a témától. Azt tanácsolják, ezt bátran valljuk be, mert azzal is tanítjuk a gyereket. Például arra, hogy
nem vagyunk tökéletesek, mindenhatók, hibázhatunk, ebből a gyerek megérti, ő is hibázhat.
Ezzel a hozzáállással, a biztonságos érzelmi háttér megteremtésével olyan bizalmi kapcsolat építhető ki, hogy a gyerek a továbbiakban is mer majd hozzánk, a szülőhöz fordulni, máskor is mer kérdezni, mert megtapasztalja, ha bajba kerül, számíthat ránk. „Ahogy egy gyerek érik, úgy tanul meg egyre többet magáról, mindig a racionálisan lehetséges tapasztalatok megértésének a határáig. Így lesz mindig felvértezve azokkal a szavakkal és önismerettel, amikre szüksége van ahhoz, hogy tényleg meg tudja magát védeni, de ha mégsem tudja, akkor segítséget tudjon kérni” – írják Hintalovon Alapítvány egyik bejegyzésében. Ezért fontos, hogy a gyerekek is hiteles információt kapjanak.
Képek: Pixabay
