Kenyérkeresők gyermekmegőrzője
A bölcsődék XVIII. század végi, XIX. század eleji megjelenését a társadalmi és gazdasági változások, az iparosodás, a nők tömeges munkába állása ösztönözte. A tehetősebb nők csak hajadonságukban dolgoztak (így volt illő, bár kivétel akadt), ám a szegényebbek nem engedhették meg azt a luxust, hogy otthon maradjanak akár csecsemőikkel is.
Mivel dajkára nem futotta, a gyerekek gyakran egyedül vagy testvéreikre bízva maradtak: az újszülött a bölcsőben, a már mászni tudó a járókában, míg a nagyobbacska rövid pórázon az asztal lábához kötve egész nap.
Növekvő igény, egyre több férőhely
Szűk egy évtizeddel a világ első bölcsődéjének párizsi alapítása után, 1852-ben itthon is megnyitotta kapuit az első „bölcsőház” Pest belvárosában, a hajdani Kalap utca 1. szám alatt. A bölcsődét alapító Pesti Első Bölcsőde Egylet elnökasszonya Forrayné Brunszvik Júlia volt – az óvodaalapító Brunszvik Teréz unokahúga.
Ezután egyre-másra alakultak az újabb intézmények, mint például a Beleznay-ház Józsefvárosban. A XIX. század második felében a Mária utcában is működött bölcsőde.
Ferenc József és Erzsébet királyné védnöksége alatt nyitotta meg kapuit a Nagy Templom utcai bölcsőde. Az Ybl Miklós által tervezett épületet 1877-ben adták az Irgalmas rend kezelésébe, azóta is e célra szolgál, bár a rend az épületben iskolát, óvodát is működtetett.
Értékmegőrző
A műemlék épület alagsorában kapott helyet a bölcsődei ellátás múltját, a gyermekgondozás fejlődését, a szakmai értékeket bemutató Bölcsődei Múzeum, amely az első hazai bölcsőde létrehozásának 150. évfordulóján, 2002-ben nyílt meg. A Bölcsődei Múzeum Alapítvány működteti, amit a Magyar Bölcsődék Egyesülete és a Józsefvárosi Önkormányzat hozott létre.
A múzeum egy régi álom megvalósulása volt – mondta Scheer Ferencné, az alapítvány kuratóriumának elnöke, aki 1973-tól 40 éven át a kerületi bölcsődei ellátásban dolgozott. „A ’90-es évek végén a bölcsőde teljes renováláson esett át az eredeti Ybl-tervek alapján, és ekkor alakították ki a múzeumot is. Az ország legtöbb bölcsődéjéből kerültek ide tárgyi és írásos emlékek, a gyűjtés a mai napig tart.”
A széltől is óvva
A múzeumban fellelhető Bölcsőde-Egylet Alapszabályai és Házirendje című tájékoztató szerint a XIX. század második felében az intézmények 3 hónapos és 4 éves kor közötti, egészséges gyermekeket fogadtak reggel 5 és este 7 óra között, „kiknek szülői szegények és szorgalmasok” és helyi lakosok. A bölcsődei szolgálók kötelessége volt „a gyermekkel szeretetteljesen” foglalkozni, míg feletteseik, az ápolónők elsődleges feladata a kicsik testi egészségének megtartása volt.
A gyermekek 20 fillérért cserébe teljes ellátásban részesültek, megfürdették őket, és ruhaneműt is kaptak. Tilos volt őket indokolatlanul ölbe venni. Míg a korábbi képeken az látható, hogy a nagyobb gyerekek egy körkörösen kialakított járókában tolongva ülnek, gondozóik pedig felettük állnak, a 100 évvel későbbi, az 1970-es évekből való képen egy ápolónő ölelésében elkapott pillanat arról tanúskodik, hogy idővel a testi kontaktus mellett az érzelmi kifejeződés is teret kapott.
Kitárul a múlt
A Nagytemplom utcai bölcsődében a kezdetektől az épület 1950-es államosításáig a „szürke nénék” gondozták a gyerekeket – ennek állít emléket a múzeumban a korhűen felöltöztettet apáca, mellette a kort idéző bölcsővel, bepólyázott csecsemővel. A kiállítóteremben rögtön feltűnő babakocsi egyedi kézimunka, fűzfából készült, több mint 100 éves. A polcokon elnyűtt bábok, fajátékok, kirakók, a földön faragott hintaló. A porcelánbabákat felváltják a műanyagból készültek, ahogy az építőkockákat a legó. A vitrinekben mesekönyvek és szakkönyvek kavalkádja, fotók, arcok, étkészletek, kisruhák, valamint sok más bölcsődei kellék vezet a bölcsődei szakma alakulásának hosszú évtizedein át.
Fotók: Huszár Boglárka
