Azzal indultam el, hogy beszélek néhány maszkot készítő önkéntessel, ám meglepetésemre független segítők egész hálózatával találkoztam, akik sokféle formában működnek együtt. A hatékony együttműködés megszervezésében nagy szerepe van a Józsefvárosi Önkormányzat Közösségi Részvételi Irodájának, ahol Balázs-Piri Kató önkéntes koordinátorral beszéltem: „Mi a környezetbarát mosható maszkok hasznosságában hiszünk, amit személyesen adnak át önkénteseink a rászorulóknak. A Józsefváros Összefog Szolidaritási Alapból vásároltunk fehér pamutanyagot, ebből varrnak maszkot önkénteseink.” Eldobható maszkot csak a piacoknál és a parkokban osztanak. Az első 200 maszkot a Katona József Színház önkénteseitől kapták, de hamarosan beindultak a helyi önkéntes felajánlások is.
Urbán Nikolett Jo a Facebookon látta Katáék bejegyzését, melyben önkénteseket kerestek maszkvarrásra, valamint karanténban elkülönítettek, idősek és más rászorulók segítésére. „Hiányzott, hogy nem tehetek semmit másokért. A maszkvarrás nem bonyolult, szabásminta van elegendő a neten, de pepecs munka. Az anyagot és a szalagot Katáéktól kapom, a cérna meg a gép az enyém” – meséli. A kijárási korlátozás miatt csak néhány önkéntest ismer személyesen, akikkel közösen sétáltatják egy idős néni 17 éves kutyáját.
Tóth Fanni az önkormányzat kabinetirodáján dolgozik. Önkéntesként a maszkrendeléseket koordinálja, de zöldszámos ügyeletet is vállalt. „A maszkokat gyűjtöm be a készítőktől, és osztom ki a zöldszámon érkezett igények szerint. Felállítottunk egy jól működő rendszert, ami garantálja, hogy nem vész el információ. Az igényeket naponta összesítve kapom meg, amiket egy-két napon belül teljesítünk. Bárkinek adunk maszkot, de nem élt ezzel vissza senki. Az emberek segítenek, és inkább adományoznak, hogy a valóban rászorulók kapják meg a segítséget. Egyébként magam is varrok maszkokat” – avat be a részletekbe. „Kezd egy hálózat kiépülni különféle önkéntes csoportokból. Kiemelkedő az evangélikus közösség aktivitása, de segít nekünk a Szolidaritás Akciócsoport is, ami egész Budapesten jelen van.”
Bolba Márta evangélikus lelkészt a vészhelyzeti tehetetlenség ösztönözte cselekvésre: „Bezárt a gyülekezet, mert nem akartunk gócponttá válni. Online nem érjük el azokat, akik idős koruk vagy nélkülözésük miatt nem használnak internetet, és a sok kontaktussal járó tárgyi adománygyűjtést és osztást is fel kellett függesztenünk. Lelkészként fel kellett találni magam. Így kezdtünk maszkvarrásba, ami távolról is szervezhető, de valódi segítséget jelent.” Szervezni kezdett, amiből különleges együttműködés jött létre. A gyülekezet régóta segíti menekültek és más rászorulók beilleszkedését – vallási hovatartozástól függetlenül. A varrást és a varrógépek karbantartását muszlim menekült családok vállalták. A kölcsön varrógépeket a Menedék Egyesület szerezte, a megfelelő anyagot a gyülekezet tagjai adják, akik adományokkal is segítik a munka nélkül maradt készítőket, az Artemisszió Egyesülettől is érkeztek varrók, a maszkokat szállító futár pedig egy hajléktalan ember, továbbá jelentős partner az Evangélikus Diakónia és a józsefvárosi Metodista Egyház is. „Amikor emberek együtt cselekszenek egymás védelmében és megsegítésére, mondhatjuk, hogy ez a Szentlélek munkája. Itt eltérő vallású, sőt nem vallásos emberek is együttműködnek. Isten nagyobb, mint a mi felekezetünk, és jelenlétét fel kell fedezzük mindenütt, ahol az emberek az önfeláldozó szeretet gyakorolják” – vonja le a tanulságot Bolba Márta.
Rév Ambrus biológus újlipótvárosi, de nálunk önkéntes, mert kedves neki Józsefváros. Hetente 2–3 napon intézi rászorulók ügyeit, ellátását, és alkalmanként 3–4 helyre visz maszkokat is. „Az emberek nagyon bizalmasak, megköszönik és megbecsülik az önkéntes munkát, negatív élményem nem volt. A jövőben is szívesen önkénteskednék” – mondja.
Fotók: Balázs-Piri Kató
