Izgalmas meghívást kapott szerkesztőségünk: a Régészet Napja hétvégéje előtt tárlatvezetésben lehetett részünk a Magyar Nemzeti Múzeumban. Pontosabban Tarbay Gábor őskor-specialista régész interaktív bemutatójára szólt az invitálás.

Egy asztalon feküdt előttünk 6-8 kard, mint kiderült, bronzkori kardok. Az előadó legelőször is megkért, húzzunk puha cérnakesztyűt, mert egyrészt óvni kell a kardokat a sérülésektől, másrészt – a régi technológia miatt – mérgező anyagokat is tartalmaznak, és ezek a bőrrel érintkezve veszélyesek lehetnek. Aztán elkezdett beszélni, nekünk pedig lehetőségünk volt megfogni, kézbe venni ezeket a jó 3000 éves fegyvereket.

Mert ezek bronzkori fegyverek, sok csorbulással, és nehéz leírni a különbséget a között, hogy látom őket egy vitrinben, üveg mögött, illetve a között, hogy megfoghatom, végighúzhatom az ujjam a sok csata és küzdelem nyomát őrző pengeélen, megpróbálhatom marokra fogni, és konstatálom, milyen apró kezük volt az egykori tulajdonosoknak, vagy milyen érzés volt ezekkel a szépen megművelt kardokkal küzdeni.

És Tarbay minden kérdésre kimerítő választ adott. Imponáló volt a felkészültsége, ahogy megválaszolta a felmerülő kérdéseket – akkoriban az átlagmagasság kisebb volt, ezért kicsik az amúgy mindig egyénre szabott kardok markolatai. De bemutatta a különböző kardfogási technikákat, elmagyarázta részletesen a készítési metódusokat, sőt belementünk abba is, hogy milyen társadalom lehetett abban a korban, a kelet-európai térségben (még nem léteztek országok, hanem mai kisvárosi méretű települések köré szerveződtek a mezőgazdasági társadalmak). Akkoriban Mezopotámia és Egyiptom volt a világtörténelem két nagy birodalma – csak az itt élők erről nem nagyon tudtak. Mindezeket úgy kutatták ki a régészek, hogy írásos emlékek nem maradtak fent az i. e. 1000–700 körüli időkből. És ami még egy érdekes felismerés volt nekem: hogy mennyire keveset tudok erről az időszakról.

Egy szó mint száz, egy hagyományos tárlatlátogatáshoz képest sokkal nagyobb élmény, és ezért sokkal maradandóbb tudás maradt meg nekünk, és ha az ismeretterjesztés célját ebben látjuk, a tudás átadásában, kíváncsiság felkeltésében, ez nagyon jó gyakorlat tud lenni. Így csak biztatni tudjuk az illetékeseket, hogy folytassák ezt az interaktív múzeumi gyakorlatot, és ne csak múzeumi ünnepnapokon legyen rá mód megtapasztalni.

Fotók: Mile Máté