Madárles a Csarnoknegyedben, ez volt az esemény címe, amire a szervező és ötletgazda, Mező Ágnes és a C8 Civilek Józsefvárosért Egyesület, a Rév8 és a Magyar Madártani Egyesület (MME) várta „Csarnoknegyed madarászait” a Tolnai közösségi kertbe. Hogy voltak-e madarászok az MME munkatársain kívül, nem tudom, de vagy huszonöten eljöttek minden korosztályból, főleg felnőttek. Mint azt Lendvai Csaba, az MME munkatársa elmondta,

a gyerekek a madárgyűrűzéseken találják fel igazán magukat.

Érdemes egy szót szólni a Tolnai kertről is, ami mára valódi oázis lett. A sokféle növény, a fák, a fűszernövényekkel is beültetett ágyások, a komposztáló, a rovarhotel olyan, mintha mindig is kert lett volna a szürke házfalak között, ahol jó lepihenni vagy akár kertészkedni, mert be is lehet kapcsolódni a közösségi kert életébe. És vannak madarak is, mert itt sokféle rovar is él itt, nem steril park, és egy ingatlanügynök biztosan ősfás kertnek aposztrofálná.

A háromórás sétán megvizsgálták, milyen madarak költöztek a II. János Pál pápa téri madárodúkba, felfedezték a Csarnoknegyed madárbarát utcáit, és végül a Tolnai kertbe visszaérve uzsonnával zárták a programot. Az esemény egyébként az Ötletcsarnok pályázat részeként, a Zöld lakossági séta sorozat első alkalmaként valósult meg.

Sok jó madár

A madármegfigyelést az MME szakértője, Lendvai Csaba vezette, akit munkatársa, Bebesi Zoltán segített. Miféle madarak vannak a városban, van-e mit megfigyelni? – először ezt kérdeztem Lendvaitól, és igencsak meglepődtem, amikor sorolni kezdte, hányféle madárral osztjuk meg az élőhelyünket.

A Tolnai kertben van széncinege. Ez üregekbe rakja a fészkét. De van itt feketerigó és házi rozsdafarkú, „itt ugrált egy, de elbújt, mert sokan vagyunk”, és csúszka is előfordulhat.

Az MME B típusú madárodúja a sokféle odúlakónak segít, mert zárt, csak egy kis nyílása van. Ezért ebből helyeztek ki a legtöbbet, mondta Lendvai. A városban kevés lett az odvas fa, már a házak falán sincs olyan sok rés, mint régen, a madaraknak nehéz költőhelyet találniuk.

A nagyobb méretű madárodúba egy kis emlős, a pele is befészkeli magát néha, mindenre képes felmászni, és a nyár végig használja. A pele is védett állat. A város külterületén pedig a picinyke mogyorós pele is gyakori.

Kékcinege is előfordul a városban, de igazán ritka, 30 széncinegére jut egy pár, tudtuk meg. Hogy miféle madár költ az odúban, ezt a fészekből láthatjuk. A széncinege mohából, puha, tépett rongyból épít fészket, a csúszka, amivel inkább a Népligetben találkozhatunk, kéregdarabokból rak fészket. A madártani sétán megnéztük, mi fészkelt a Pápa téren kirakott 20 odúban.

Bebesi Zoltán egy rúddal ügyesen leemelte a faodúkat, kinyitotta a tetejüket, és mindenki láthatta, mi van benne. A séta végére pedig megtanulták a leendő madarászok, hogy melyik madár fészkel ott. Az első költés fiókái már kirepültek, épp üresek az odúk, senki életét nem zavarta a vizsgálódás. Lendvai Csaba szerint itt az ideje a másodköltésnek, sok odúban újra lesz élet a Pápa téren is, ahol már találkoztak négy költési időszakkal is. „Egyébként még baglyok is vannak a nagyobb parkokban, a Népligetben biztosan.”

Az MME-nek a városi parkokban 950, a külterületi védett területeken pedig további 500 kihelyezett odúja van, és még a madárszerető emberek is sokat raknak ki a kertjükben. A Pápa téren idén egyszer már átnézték az odúkat. A munka célja főleg a madarak védelme, de fontos a helyes ismeretek átadása is, egy ilyen séta végére a résztvevők megtanulják, hogyan lehet szakszerűen odút kihelyezni, mondta Lendvai. A cinkék egyébként képesek konvektor nyílásába, utcai kandeláber lyukába vagy postaládába is befészkelni magukat. „Ilyenkor szólni kell a postásnak, ne oda dobja be a levelet, mert azt nem szeretik a fókák” – figyelmeztetett Lendvai.

A rozsdafarkú és a feketerigó azonban nem odúlakó, nekik a nyitott, C tipusú odút helyezik ki. Még egy trükkre felhívták a figyelmet, nem közvetlenül az ágra, hanem egy drótkarika beiktatásával a legjobb az odút kiakasztani, ami megvédi a fára kúszó ragadozóktól, macskától, nyesttől a fiókákat.

Kihaló madárfajok

A madarak száma az elmúlt évtizedekben erősen csökkent Európában. Vannak fajták, amik szinte a kihalás felé közelednek. Ilyen a füstifecske és a molnárfecske is, ami szintén városi madarunk. Lendvai Csaba szerint itt-ott fellelhetők, a Duna mellett, még a belvárosban is, molnárfecskéből a Keleti pályaudvar környékén volt sok. Nekik van fecske műfészkük is, de nem elég kirakni, mert a fecske csak oda települ, ahol táplálékot talál. Azonban egy már használt, időközben eltávolított fészek helyén érdemes vele próbálkozni.

A másik nagy vesztese a vegyszerezésnek, az élőhely pusztulásának a házi veréb, ami ötven éve még klasszikus városi madár volt. Mára alig látni, különösen Európa nyugati felén csökkent le az állománya. A városi kültelkeken találni még mezei verebet is. „Szép madár, hasznos is, de a városi ember eltávolodott a természettől, nem tudja felfogni, hogy itt is élnek madarak” – jegyzi meg a madárszakértő.

Jómadarak

Énekesmadár, de nem kedvelt a varjú. „Bonyolult kérdés, mindenki ellene van” – mondta Lendvai. A városban sok a szemét, az igen értelmes dolmányos varjú és szarka könnyen talál itt táplálékot, „ahogy a róka is”, teszi hozzá. A varjút a külterületen irtják, mert dúvad, itt nyugi van, a városban nem lehet lövöldözni rá, nem raknak ki csapdákat. Lendvai szerint nem kell védeni őket, de félni sem kell tőlük – kivéve amikor a fiókát védik.

Hát erről nekünk is van tapasztalatunk:

Nem madár, de repül: a denevér gyakori városi környezetben, „a Városligetben egész nagy fajgazdaságban vannak jelen, nyár este látni mindenfelé”. A denevér is védett, jelezte Lendvai Csaba, akkor okoz gondot, ha beköltöznek a redőnyszekrénybe vagy a falszigetelő panelek mögé. Ilyenkor szakembert kell hívni, aki biztonságos helyre menekíti őket. A denevérrel óvatosan kell bánni, csak veszettség ellen beoltott szakember fogja meg őket vastag kesztyűben, mert harapnak.

Jó ötlet volt a városi madárles. Jó volt látni, hogy a város nemcsak utcák és falak együttese, nemcsak emberek lakják, hanem – minden igyekezetünk ellenére – a természet része, és a valósága messze túlnyúlik az emberi horizonton.

Nyitókép: Huszár Bogi