A színjátszókör fejleszti a gyerekek társas képességeit, ami segíti a társadalomba való beilleszkedésüket, mindennapi kommunikációjukat. Fejlődik általa a mozgásuk, a kreativitásuk, a fantáziájuk, a koncentrációs képességük, komplexen fejleszti a személyiségüket. A foglalkozás emellett egyfajta tapasztalat- és élményszerzésül is szolgál – mondja Vigh Laura, a JEGYMIÁI gyógypedagógusa, aki immáron 8 éve vezeti az iskolai színjátszókört.
A Budapesti Operettszínház tavaly szeptemberben Legyen tiétek a színpad! címmel hirdetett vetélkedőt általános és középiskolás színjátszósok részére. A feladat a cervantesi hős, Don Quijote történetének klasszikus vagy sajátos előadása volt maximum 25 percben.
A kerületi diákok a darabot a mai Józsefvárosba ültették át,
szereplőit is ennek megfelelően szabták át és humorosra vették a figurát – meséli Vigh Laura. Főhősüket így Don Janinak keresztelték, az eredeti műben Sancho Panzaként szereplő szolgát Szabó Pali bácsinak, a Don Quijote szerelmét megtestesítő Dulcineát pedig Duci, de Arinak.
A JEGYMIÁI – ami egy speciális általános iskola enyhe értelmi fogyatékos, egyéb pszichés zavarral és autizmus spektrumzavarral küzdő gyerekekkel – Szín-Kör-Játék Tehetségműhelyének tagjai nem először léptek fel, mérettették meg tudásukat a nagyérdemű előtt. Nyitóképünkön a gyerekek (balról jobbra): Marosvári András, Kovács Barnabás, Kárpáti Dávid, Lakatos Péter, Hamza Dávid, Hengl Éden Manó, Kiss Benjamin, Sárközi Rozália Zoé, Vidák Lilien Sára, Marton Zinajda.
„A gyerekek lámpalázasak az előadások alatt, de tisztában vannak vele, hogy amikor ilyen nagyszabású dolog előtt állunk, oda kell tenniük magukat”
– magyarázza Vigh. Ezt alátámasztja felkészülésük intenzitása is, ugyanis hónapokon át napi szinten próbáltak, habár hivatalosan hetente csak egyszer tart színjátszókör-foglalkozást a pedagógus. Ez megterhelő volt mindannyiuknak, viszont Vigh azt látta diákjain, megértették, hogy nagyon is megéri a fáradságot. „Voltak nagyon fent és voltak nagyon lent. Az előadásokat nagyon várták, fontos nekik, hogy bebizonyíthatják, ők is képesek arra, amire a többi gyerek. Őket ez feltölti” – fejti ki Vigh. A felkészítésben kolléganője, Szilvás Nóra iskolapszichológus segédkezett.
Az elődöntőben a csapatoknak videófelvételt kellett küldeniük a darabról, a középdöntőbe 12 csapatot válogattak be. Minden továbbjutó csoport kapott egy színészmentort, a JEGYMI-s diákoknak Czikora István László segített a felkészülésben. „Nem sok változást eszközölt, úgy vélte, nagyon egyben van a darab, a gyerekek mimikájának, gesztusainak felerősítésére törekedett, hogy jobban láthatók legyenek a közönség számára.” Vigh szerint a színész nagyon örült a lehetőségnek, nem volt idegen tőle az SNI-s gyerekekkel való együttműködés. A 3 napos középdöntő novemberben zajlott az Operettszínház raktárszínházában. Innen a döntőbe 6 csapat jutott tovább. Czikora ekkor azt nyilatkozta a rábízott társulat teljesítményéről: „Nagyon büszke vagyok rájuk, mert
mindenki kivétel nélkül átlépte a saját határait, és olyat is megtett, amit korábban soha,
így az egyik kisfiú kimondta a színpadon, hogy alma, amire addig nem volt képes.” A döntő december 11-én a Kálmán Imre Teátrumban volt, ahol A középdöntőben nyújtott teljesítményhez képest legnagyobb szakmai fejlődésért díjat vehették át a józsefvárosi iskola diákjai.
A zsűriben ült Polyák Lilla, Szilágyi Enikő, Homonnay Zsolt színész és Kiss-B. Attila igazgató is, aki felszólalásában elismerően beszélt a józsefvárosi gyerekek munkájáról, „a játék öröme létrehozta a színház csodáját”, mondta.
„A mi erősségünk az, amikor egy-egy darabot a gyerekeink számára érthetővé formálunk át, s belevisszük mindazt, amit ők tudnak, ami nekik megy. Amikor ez sikerül, szárnyalunk. Hihetetlen élmény volt, hogy ott lehettünk az Operettszínházban, eljutottunk a verseny végéig. Nagy dicséret volt ez nekünk is, felkészítőknek, hogy jó felé haladunk, jót csinálunk. Kitüntetés volt, hogy ott lehettünk és átélhettük az egészet” – mondta összegzésül Vigh Laura.
Fotók: JEGYMIÁI
