Nevéhez hűen zsebkendőnyi a belső tér, a szintén apró kiülős részt is egészen a házfalhoz igazították, így nem zavarja a járókelőket, mégis kényelmes annak, akik egy percre megpihen itt, hogy a koffeinnek hódoljon. A házigazdák kutató biológusból avanzsáltak vendéglátóssá, és nagyon élvezik.
Egyre többször hallani olyan sztorit, amiben a főszereplő, mert belefásult a munkahelyi mókuskerékbe, vagy egyszerűen csak szerette volna magát a megszokottól eltérő terepen is kipróbálni,
csapot-papot otthagyva saját vállalkozásba fog, és ahogy a maga ura lett, már sokkal elégedettebb is az életével.
Olasz kávé vs. eukarióták
Gecse Eszter és ikertestvére, Bernadett egyetemista kora óta dédelgette az álmot: ha a körülmények és a lehetőségek egyszer úgy adódnak, nyitnak egy kávézót. „Érlelődött bennünk az ötlet, azonban reális alap nélkül, földtől elrugaszkodott elképzelés volt, hiszen teljesen mással foglalkoztunk” – emlékszik vissza Bernadett. Befejezték az egyetemet – biológusként végeztek mindketten – és kutatóként kezdtek el dolgozni.
A kávézó iránti vágyuk viszont mindig lángra kapott, valahányszor Olaszországba utaztak
és ott újabb és újabb otthonos kis helyeket fedeztek fel, ahová be is csábultak egy csésze jó feketére. Egy ilyen hely volt az álmodozásuk tárgya.
A családnak volt egy kis raktára a Bródy Sándor utca 22. alatt, de a 10 négyzetméternyi helyiség kihasználatlanul állt évek óta. A helyszín tehát adta magát, és egyszer eljött a pillanat, amire vártak. Minden összeállt a váltásra, éppenséggel csak dönteniük kellett a testvéreknek, mindketten tényleg ezt akarják-e, valóra váltják-e álmukat.
A környék fejlődése, az egyre többeket vonzó utca atmoszférája bátorítólag hatott, a közös vállalkozás gondolata pedig inspirálta őket.
„Ikrek vagyunk, ennek megfelelően összetartók, és mindig nagyon jól működtünk együtt”
– fejti ki Bernadett.
A helyiség apró mérete miatt az első pillanattól kezdve egyértelmű volt számukra, hogy elviteles helyként fognak üzemelni, ahogyan az is, hogy mediterrán hangulatú, letisztult vonalú kávézót szeretnének, jó minőségű, igazi olasz kávé illatával megtöltve. 2020 nyarán nyitottak volna, ám a pandémia miatt várniuk kellett: 2021 júniusában került ki a „nyitva” tábla kávézójuk ajtajára.
A plusz évet arra használták, hogy az utolsó parányi részletig mindent meg- és elterveztek, berendeztek és beszereztek. „A nyitás szempontjából is fontos volt, hogy minden a helyére került, és az üzlet pont olyan lett, ahogyan azt megálmodtuk” – összegzi Eszter. A covidot leszámítva gördülékenyen mentek a dolgok, nem ütköztek semmilyen nehézségbe. „Ez köszönhető annak is, hogy
kutatók vagyunk, elég alaposak, az információk felkutatása nem okoz gondot számunkra”
– mondja, mire Bernadett bólogat és hozzáteszi: sokat számít, hogy a kezdetektől szívvel-lélekkel csinálják, ezt megérzik a vendégek is.
Szakmai segítséget is kaptak: kávébeszállítójukat mondhatni tiszteletbeli mentorukká fogadták. Tőle tanulták meg azt is, hogyan kell elkészíteni a kávét úgy, hogy mindig ugyanazt a minőséget nyújtsák a vendégeknek.
A kávé mellé izgalmas szendvicskompozíciókat is felszolgálnak, így például vörös pesztós-füstölt gomolyás-rukkolás bucit is. Ezeket maguk készítik helyben, saját recept alapján. Az olyan különleges desszerteket pedig, mint a bodzás-birsamlás tart, egy kis tortaműhelyből rendelik.
A mennyiség helyett inkább a minőségre törekszenek.
Mint mondják, a kávézóval együtt kinyílt a világ számukra, hiszen azelőtt csupán a közvetlen munkatársaikkal voltak kapcsolatban, most pedig minden nap találkoznak új emberekkel.
„Továbbra is biológusként tekintünk magunkra. A kutatás gyönyörű dolog, de nagyon lassú, az eredmények évek múlva látszanak csak. Mi dinamikusabb személyiségek vagyunk, ezért
nagyon jó, hogy most megélhetjük ezt a vágyunkat.”
Nyitókép: Huszár Boglárka
