Különleges záróeseménnyel ért véget az a tavaszi kutatószeminárium, melynek során a tomori Romama fiataljai és az ELTE BTK hallgatói közösen vizsgálták Tomor és környéke roma kulturális örökségét. A kutatás a SECreTour nemzetközi projekt részeként zajlott, célja pedig a közösségi alapú örökségfeltárás módszertanának kidolgozása és megélése volt, ezúttal a borsodi roma közösség kontextusában.

A szemeszter végén rendezett záró workshopon a tomori fiatalok az ELTE-n mutatták be kutatási eredményeiket, este pedig a Józsefvárosi Múzeumban közös kultúrjamre került sor, ahol Adrian x Cavin, Laci, Sári, Vera, Klári és Jani léptek fel. Az est műsorát részben a félév során közösen játszott dalok, részben Adrian x Cavin és Jani saját szerzeményei alkották.

„Egyelőre ez egy kísérleti szeminárium volt, most léptünk ki először ennyire az egyetem falai közül. Az együttműködés azonban olyannyira jól sikerült, hogy meg akartuk ünnepelni magunkat” – mondta György Eszter, az ELTE BTK Atelier Interdiszciplináris Történeti Tanszék adjunktusa. Így került sor a közös zenélésre.

„Mi arra koncentrálunk, hogy közösségi kutatást tudjunk létrehozni. Ebben a félévben a tomori fiatalokkal csináltunk egy zenei, gasztronómiai, lokális helytörténeti kutatást.” György Eszter szerint a programmal valódi közösségi kutatást akartak létrehozni, ahol a tomori fiatalok nem kutatási alanyok, hanem aktív, egyenrangú résztvevők. „Körülbelül 20-20 tomori fiatal és egyetemista diák vett részt a munkában. A tomori gyerekek nagy része még csak általános iskolába jár, és tényleg

hogy milyen magabiztosan és milyen magas színvonalon prezentálták saját kutatásaikat.”

„Azt kértem, hogy ezeket mind mi kutathassuk, úgy, ahogyan szeretnénk – és ne minket kutassanak.” A munkafolyamat menetét Siroki Laci tomori református közösségszervező ismertette, aki már az elején fontosnak tartotta, hogy a fiatalok betekintést nyerjenek az egyetemi életbe, és lássák, cigányként is van helyük a felsőoktatásban. Siroki Laci azt szerette volna, hogy a térséget és a közösséget a fiatalok társadalomtudományi szemszögből mutassák be, különböző szakterületekből készülve fel: volt, aki a zenét, más a gasztronómiát, megint más a helytörténetet választotta.

A gyerekek a saját kutatásaik révén ismerték meg, hogy a helyi varrodában egykor száz roma nő dolgozott, vagy hogy a cigánysort, ahol ma is élnek, az asszonyok építették, miközben a férfiak a gyárban dolgoztak. Ez a múlt nemcsak történelmi emlékezet, hanem az önazonosságuk része.

Ezek nem hátrányok. Ezek identitáselemek – mi ott vagyunk: magyarok vagyunk, cigányok vagyunk, és helyi lakosok vagyunk” – mondta Siroki Laci. „Megnéztük, milyen fontos elemek vannak a helyi közösségünkben. A zene nem volt kérdés.” A családokon átívelő zenei történet több évtizedet ölelt fel: a nagyszülők a magyar közönséget kiszolgáló lagzizenéket adtak elő, míg otthon a közösségen belül cigány zenét játszottak. Aztán eljött a beatkorszak, ami – Siroki Laci szerint – „felborított mindent. Mindenki hosszú hajjal játszotta a Santanát. Később magyar bálos zenék jöttek, majd mi, a következő generáció már rockzenét játszottunk. Aztán rájöttünk, hogy nagyon sok rockzenész van – lehet, hogy vissza kéne térnünk az autentikus cigány zenéhez”.

„Az is identitás, hogy rockzenét játszunk. Az is, hogy nem zenélhettünk cigány zenét, de mégis azt szerettük volna. És az is identitás, ha három generáció próbál közösen alkotni valamit” – mondta Siroki Laci. A fiatalok új stílusokat hoztak: rappelve kapcsolódtak be a közös zenélésbe, és mára generációk játszanak együtt egy színpadon – az apák, gyerekeik és unokáik is. A Józsefvárosi Múzeumban egyaránt felcsendült a Pocsolyába léptem, a fiatalok saját rap szerzeményei, a Már nem szédülök, valamint a magyar és a cigány himnusz.

„Megnéztük, hogy milyen autentikus cigány ételek vannak, mi az, amit már elfelejtettek az emberek, milyen olcsó ételeket lehetett csinálni, amikor szegények voltak az emberek. Nem mindig volt olyan egyszerű, hogy kinyitjuk a hűtőt, vagy megrendeljük a hamburgert. Érezzék a gyerekek, hogy kik nevelték őket,

azért, hogy most ők itt lehessenek.” A gasztronómiai kutatás során a fiatalok a régi, autentikus cigány ételeket gyűjtötték össze. Olyan „íratlan recepteket” kértek az idősektől, amelyek az ínséges idők olcsó, de tápláló ételeit idézték meg. Az ételek mellett a miértekre is kíváncsiak voltak: miért épp így készült valami, mikor ették és milyen körülmények között. 

„A legfontosabb számomra, hogy igen, legyen diplomád, legyél szép, okos – de sose felejtsd el, hogy te cigány vagy” – mondta Siroki Laci. Az identitás része szerinte az is, hogy az ember tisztában van őseinek történetével, még akkor is, ha azok szerényebb sorból jöttek. „Az, hogy cigány identitással rendelkezel, nem azt jelenti, hogy ezeket a dolgokat el kell felejtened – hogy a nagyapád evett verebet –, sőt!”

A kutatás során több nehézség is felmerült – például az alapvető infrastrukturális hiányok. A községből például nincs buszjárat, így hogy időre elérjenek egy programra, négykor kellett kelniük. Ezért is szervez Siroki Laci programokat helybe, így válik természetessé, hogy az egyetemisták és helyi fiatalok együtt gondolkodnak, együtt dolgoznak. „A legérdekesebb téma az elsüllyedt templom volt, amit egy cigány közösség épített. Itt volt egy kicsi misztikum, de a legendának volt tudományos alapja is. A hiedelem úgy tartja, ha kimész délben és leteszed a füledet a földre, hallod, hogy harangoznak. Amikor mi voltunk fiatalok, mindig poénkodtunk rajta, de gyerekként, amikor kimentem és letettem a fülem, azt éreztem, hogy

Az, hogy a gyerekek megtudják, hogy volt olyan cigány közösség, ami templomot épített, azzal behoztuk az egyházat és a hitet is. Ha nekünk templomunk volt, akkor hitünk is volt.” A kutatás megállapította, hogy az 1700-as években valóban állt a környéken egy református templom, amelyet egy cigány közösség épített, de a felújításhoz szükséges támogatás hiányában romlásnak indult, majd összeomlott.

„A legfontosabb, hogy a gyerekek találkozhassanak olyanokkal, akik nyitottak feléjük, és hogy a közös munka során ők maguk is megmutathassák, kik ők. Azokat a csillogó szemeket csak akkor fogod látni.” A program eredményességét Siroki Laci számokkal is alátámasztotta. „Négy generáció kellett ehhez, de most látom, hogy amit én annak idején kigondoltam, az beért. Ebből a 37 fiatalból 87 százalékuk tudja, hogy egyetemre akar menni. Abból a régióból ez nagyon nagy arány. És amikor egy nyolcadikos gyerek a cigánysorról érkezve előad egy egyetemen, majd megtapsolják az oktatók – az ad egy pluszt. És igen, el fogod hinni, hogy helyed van itt.”

Szilasi Emma

Fotók: Huszár Boglárka