„Volt olyan, hogy bejött az anyuka, megkínáltuk egy pohár vízzel, és elkezdett zokogni. Azt mondta, tőle már legalább egy éve nem kérdezte meg senki, hogy mire lenne szüksége, mi pedig kérdezés nélkül kiszolgáltuk” – mondta Hajnal Ágnes, a Fókusz Közösségi Tér programkoordinátora.

Az anyaság az első években 0–24 órás, kimerítő szolgálatot jelent. Az új szerep nyomasztó kételyeket szül. Nem könnyít az anyák terhein, hogy a társadalom permanens boldogságérzést vár el tőlük és a gyes időszakát felhőtlen vakációnak tartja. „Hogy nincs jól, az nem feltétlen rí le egy fiatal anyáról, kiváltképp, ha csinosan van felöltözve és mosolyog is mellé. Társadalmi betagozódástól függetlenül hátrányos helyzetet jelent az is, ha valaki magányos, rossz mentális és fizikai állapotban van” – véli Hajnal Ágnes.

Az utcákra nehezedő, szürke, nyálkás őszből a Magdolna utca 47. szám alatti Fókusz Közösségi Térbe megérkezve mintha egy másik dimenzióba léptem volna, bár a neon rideg fénye ráerősített morózus hangulatomra. Miközben ledobtam a kabátomat és belebújtam a bejáratnál kikészített papucsok egyikébe, Botos Laura, a közösségi tér szakmai vezetője lépett oda, mosolygó szemmel üdvözölt, akárcsak a nyomában érkező Brunner Tünde programkoordinátor. Ez pillanatok alatt elütötte a rossz kedvem, a neonokról is megfeledkeztem.

A Kesztyűgyár Közösségi Házban 2018-ban nyitotta meg kapuit a Fókusz Közösségi Tér a 0-3 éves korú gyermekeket nevelő családoknak. A szervezet idén másodjára kapta meg a Józsefváros Közösségeiért díjat.

Az egyik anyuka arról számolt be minap, hogy el van képedve, milyen szívélyesen fogadnak mindenkit a Fókuszban, a kedvesség és figyelem nem lankad a sokadik alkalommal sem, mondta Botos Laura. Szerinte a hely varázsához hozzátartozik, hogy magukénak érzik és harmonikus az együttműködésük is. A szeretetteljes légkör megérinti a betérőket. Elfogadással fordulnak egymás és a családok felé, biztonságos közeget teremtenek. „Az anyák tapasztalata, hogy a hétköznapok nyomasztó feszültsége nálunk enyhül, oldódik” – mondta Hajnal Ágnes.

A házban javában zajlott az élet. Elcsodálkoztam, mekkora tömeg van: gyerekekkel, anyukákkal és a személyzettel együtt voltunk vagy 25-en. Ráadásul többek előttem távoztak, tudtam meg Botos Laurától.

Naponta 15-20 család látogat el hozzájuk. „Megvan, ki jön délelőttre, ki délutánra. Van, aki az egész napot itt tölti a gyermekével, vannak, akik csak egy-egy programra érkeznek vagy a hét meghatározott napján jönnek” – mondta Botos Laura. A nyitás óta közel 1000 család fordult meg a ház falai között, ebből csak idén 300. Vannak olyanok, akik már a második vagy harmadik gyermekükkel járnak vissza.

„Amikor óvodába megy a gyereked, szorongással tölt el, hogy nem ismer majd senkit, de mikor fölocsúdsz, ott állsz 3-4 anyukával szemben, akikkel együtt sírtál, nevettél és váltál anyává a Fókuszban, a gyerekeitek pedig együtt játszottak” – mondta Hajnal Ágnes. A józsefvárosi óvodáknak már több olyan csoportja is van, amelybe volt fókuszos gyerekek járnak együtt.

Amíg elkészült a kávé, körbejártam a cirka 80 négyzetméteres hely egymástól funkcionálisan valamelyest elkülönített szobáit. A gyerekjátszóból gagyarászás, kacarászás hallatszott. „Imádom a kölyköket! Ha tehetném, a hétvégéket is itt tölteném. Engem nem frusztrál, ha egy gyerek üvölt. Amikor átveszem az édesanyjától, megérzi, hogy bennem nincs feszültség, ettől rögtön megnyugszik. Itt nincsenek síró gyerekek” – mondta Laczkóné Daridai Kati néni, gyerekfelvigyázó.

A kanapék egyikén egy nő cicává gömbölyödve bújt össze anyatársa gyermekével. „Vannak, akik egymás gyerekét altatják, ezzel is segítve a másikat. Kitapasztalták, könnyebben elalszanak így a kicsik” – mondta Brunner Tünde.

„Bensőséges az anyák közti kapcsolat is. Itt nincs hencegés, mint a játszótéren. Megosztják a tapasztalataikat, de egyikőjük sem akar fölébe kerekedni a másiknak, nem akarja kioktatni. Meg mernek nyílni egymás felé. Tudják, amit itt elmondanak, az itt is marad” – mondta Laczkóné Daridai Kati. „Mindenki önmagát adhatja. A mottónk, hogy elég jó anya vagy úgy, ahogy vagy. Ez a hozzáállásunkban is tükröződik” – mondta Hajnal Ágnes. „Nem üti fel a fejét az ítélkezés. Ez reményt adó, mert azt jelenti, így is lehet működni.”

A Cserebere-sarokban ketten válogattak épp a holmik között. A polcokat az anyukák töltik fel ruhákkal, játékokkal, hasznos eszközökkel. Bárki elvehet onnan bármit, nem kérdőjelezik meg, valóban szüksége van-e rá.

A fókuszos anyaközösségnek saját Facebook-csoportja van. A múltkor beírta valaki, utazóágyra lenne szüksége, s hamarost jelentkezett, aki kölcsönadná az övét, mesélte Kati néni.

A Fókuszban a családok igényei szerint alakították ki a teret (van lehetőség szoptatni, etetni, altatni, játszani stb.) és a programokkal is a szükségleteikre válaszolnak. Tartanak Ringatót (mondókázás ölbéli játékokkal), stretchinget (szülés utáni regeneráló torna), önismereti csoportot, alkotóműhelyt, horgolókört, vannak interaktív előadások, közös kirándulások, de segítséget nyújtanak a munkahelyre való visszatérésben is. A legkedveltebb programok kikapcsolódást nyújtanak és hasznosak is.

Az önismereti csoport segíthet az anyáknak abban, hogy megértsék önmaguk és gyermekük működését. „Sokan vannak, akik visszamennének dolgozni, de teli vannak félelemmel, nem tudják, merre induljanak, mihez is kezdjenek, mert a korábbi helyükre nem veszik vissza őket. A csoport segítségével ezekre a kérdésekre is megtalálhatják a válaszokat” – mondta Botos Laura.

Egyre több anyukában merül fel, hogy viszonozná a segítséget, amit a Fókuszban kapott. „Így alakult, hogy az egyik idejáró édesanya tartja a Ringatót, a másik hajfonatot készített az anyáknak, a harmadik a munkába való visszatéréshez adott tippeket. A sor hosszan folytatható” – mondta Brunner Tünde.

Fotók: Huszár Boglárka