Főként művészeti kiadványokat, szórólapokat és plakátokat készítenek. A hagyományos nyomdákhoz képest itt jóval kisebb léptékű, kísérleti a gyártás. Munkáik jelentős részét saját vagy barátaik művészeti projektjei adják.
A GYROS nyomdában használt gépek olyan sokszorosítási eljáráshoz kötődnek, aminek a gyökerei egészen a XIX. századig nyúlnak vissza. A stencilnyomtatás egyik kulcsfigurája Gestetner Dávid magyar származású tőzsdei írnok volt, aki megelégelte, hogy kézzel kell másolnia a szerződéseket. Készített egy szerkezetet, aminek a segítségével egy perforált sablonnal és festékkel több példányt lehetett készíteni az eredetiből. A technológia gyorsan elterjedt, és az irodai felhasználás mellett röplapok és a szamizdat kiadványok előállításában is jelentős szerepe volt. A risograph nyomtatás (röviden riso) ennek egy továbbfejlesztett, digitális változata. Ezt is elsősorban irodai felhasználásra tervezték, mára azonban egy
független és virágzó művészeti közeg
épült köré.
A hazai és nemzetközi risoközösség rendkívül összetartó, a műhelyek és alkotók között folyamatos a tudásmegosztás és az együttműködés. És hozzátartozik ehhez a műfajhoz az apróhirdetések állandó figyelése is, mondják. Mivel régi gépekről van szó, az alkatrészek és alapanyagok sokszor
csak a használtpiacon
beszerezhetők. Az egyik Gestetner-gépet például egy házaspártól vették, akik korábban pizzázót üzemeltettek Svédországban, és azzal nyomtatták a menüt.
A GYROS nyomdában, ahol „mindenki főnök”, a tervezés és a gyártás egy helyen összpontosul. Mindhárman dolgoznak saját projekteken, és a barátaikat is arra biztatják, hogy válasszák ezt a technológiát, nagyjából így: „Olyan jó a cuccod, nem akarsz risóval nyomtatni?” Emellett, a szamizdat szellemiségéhez híven, fontos szempont a cenzúra nélküli működés, vagyis hogy bárki kiadhassa és sokszorosíthassa a művét.
Ennek a közegnek a legfontosabb médiuma a zine (magazin rövidítése), a kis példányszámú, saját készítésű kiadvány. A műhelyek és kiadók nemzetközi és hazai fesztiválokon, rendezvényeken találkoznak egymással és a technika rajongóival, így kapcsolódnak össze a kis világ tagjai. Az egyik legismertebb ilyen hazai esemény az Ukmukfukk zinefest, amiben Harangozó Imi szervezőként vesz részt. A fesztivál sok alkotónak jelent bemutatkozási lehetőséget.
A GYROS nyomda együttműködik a DdEeLlFfIiNn kiadóval is, Tóth Boldizsár kísérleti, független kiadójával. A kiadványoknál a
kompromisszummentes könyvkiadásra
tesznek kísérletet. A szövegtől a nyomtatáson át egészen a kötészetig minden egy kézben van, és az így készült kiadványokat speciálisan, a gyártási költségekhez közelítő áron értékesítik. A vásárlás feltétele, hogy később sem szabad drágábban továbbadni azt.
A nyomdának GYROS NEWS néven saját kiadású, havi rendszerességgel megjelenő, nyitott szerkesztési elven működő lapja is van. Bárki küldhet e-mailben cikket, hirdetést, fotót, rajzot, illetve személyesen is részt vehet a szerkesztőségi ülésen. Hasábjai a Szuperinfó vizualitását idézik, kortársművészeti tartalommal. Úgy működik, mint „egy analóg hírcsatorna a digitális hírviharban” – mondja Varga Jancsó Dániel.
Mezei Éva
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
