Az Ostenburg-különítmény egysége akkor tartóztatta fel Somogyi Béla újságírót, szerkesztőt és Bacsó Béla újságírót, amikor kiléptek a Népszava Conti (ma Tolnai Lajos) utcai szerkesztőségéből 1920. február 17-én. A Duna-parton, brutálisan végeztek velük.
„1918 decemberében alakult meg a Magyar Tanítók Szakszervezete, ami a Pedagógusok Szakszervezetének elődje volt. Ennek első elnöke Somogyi Béla volt. Egy olyan korszakban kezdte el a működését a Tanítók Szakszervezete, amikor
egy ország igyekezett talpra állni, és megtalálni identitását
a háború következtében” – mondta beszédében Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke. „Somogyi Béla az életével fizetett, mert
vállalta a felelősséget, hogy megszervezze a tanítók kollektív érdekérvényesítő szervezetét,
és rendszeresen publikált a fennálló rendszer visszásságairól, az elkövetett bűnökről.”
„Ma az elit, a nemzeti tőkés réteg kéz a kézben a multinacionális vállalatokkal, az egyház támogatásával egy rendkívül torz társadalmat alakít ki, ami teljesen deformálja és leegyszerűsíti az oktatás szerepét is” – mondta Totyik Tamás.
„Ma a baloldali sajtónak, ha van ilyen, mindennél fontosabb feladata az, hogy képviseljen mindent, amit Somogyi Béla és a Népszava 1919-ben, és utána is, értékként hagyott ránk” – mondta Diószegi-Horváth Nóra, a Mérce egykori főszerkesztője.
„Nem is igazán itt, a táblánál kell emlékeznünk, sokkal inkább apróbb vagy nagyobb gesztusokkal, gyakorlatokkal. Valamilyen módon megpróbálni felnőni ahhoz, ahogy elképzeljük Bacsó Bélát és Somogyi Bélát” – mondta Egry Gábor, a Politikatörténeti Intézet főigazgatója. „A legfontosabb, ami révén Somogyi Béla emlékezete fenntartható, ha
az emlékezete közösséget teremt.
Azt a közösséget, amit ő maga is létre akart hozni, amiért küzdött” – mondta.
„Véssük hát kőbe Józsefváros munkásmozgalmi múltját. Somogyi Béla vértanúhalála ma is kötelez minket, hogy a munkások, a szegények, az elnyomottak, a nyomorultak, a védtelenek, az üldözöttek oldalára álljunk. Küzdjünk jogaikért, szerveződjünk, írjuk meg, mondjuk el és szerezzük vissza az emlékezetüket” – mondta Erőss Gábor, Józsefváros alpolgármestere.
Fotók: Huszár Boglárka
