Kovács Ilona nevét a nagyközönség kevéssé ismerte, az internetes kutatás az életrajzi adatokon kívül szinte semmi személyes vonatkozásút nem ad ki róla, de annál több hivatkozást a publikációira, melyek között szinte egyenlő arányban vannak magyar és francia nyelvűek.

Fő kutatási területe ugyanis a XVIII–XIX. századi irodalom volt, az önéletírás és a regény közti átmenet irodalomelméleti kérdései, a fordításelmélet, a szövegkiadások problémái.

Az ELTE-n szerzett magyar–francia szakon diplomát 1971-ben, amit négy évvel később színházrendezői diplomával egészített ki. Dolgozott az MTA Irodalomtudományi Intézetében, az ELTE BTK adjunktusa volt, a rendszerváltás éveiben az Országos Francia Műszaki és Dokumentációs Központ (OFMDK) tanulmányi igazgatója, tanított a Közgazdaságtudományi Egyetemen, 1997 óta pedig a Szegedi Tudományegyetem Francia Tanszékének docense volt.

Kutatóutakon vett részt az MTA és francia partnerei közötti együttműködés keretében, francia kormányzati ösztöndíjakkal és egyetemi meghívással. II. Rákóczi Ferenc francia kézirathagyatékát kutatta és készítette elő kiadásra.

Neve azonban leginkább Casanovával fonódott össze, szerkesztője és szerzője volt számos Casanovával és hatásával foglalkozó könyvnek és cikknek. 1995-ben nemzetközi Casanova-kollokvium szervezője volt a budapesti Francia Intézetben.

Megemlékezésében Erőss Gábor alpolgármester hívta fel a figyelmet arra, hogy Kovács Ilonát sok évtizedes kötelék fűzte Józsefvároshoz. Erőss Gábort kérdeztük arról, milyen ember is volt ez a tudománynak élő asszony, akit ő nagyon régóta ismert.

Kovács Ilona a Gyulai Pál utcában lakott, gyakran összefutottak az utcán is, de Erőss eljárt abba az irodalmi szalonba is, amit a lakásán tartott az irodalomtörténész. Ez nem csupán egy izgalmas értelmiségi kör volt, ahol kortárs szerzők és irodalmárok jöttek össze, hanem társadalmi események színhelye is. Erőss felidézte, amikor hat éve Arany Zsuzsanna mutatta be a Gyulai Pál utcai lakáson Kosztolányi-monográfiáját. „Igazi könyvbemutató volt, de otthonos hangulatban, baráti közegben.”

Erőss Kovács Ilonát szinte kortalannak ismerte meg, aki „egyszerre volt halk szavú és mégis nagyon kommunikatív közösségszervező, elmélyült kutató, az irodalom és kultúra szerelmese és közösségi ember”. Aktív volt egészen a haláláig. „Kovács Ilona egyike volt azoknak a tudós csillagoknak, akik maguk körül fényt árasztanak, de a nagyvilág nem nagyon tud róluk. Csak akkor látható ez, ha kapcsolatba kerül velük az ember, akkor szinte egy univerzum nyílik meg rajtuk keresztül.”

Képek forrása: dr. Erőss Gábor