Az ünnepélyes avatás hétfőn délután volt, melyen az emléktábla kezdeményezője, Ratzky Rita irodalomtörténész, valamint Erőss Gábor alpolgármester és Sántha Péterné képviselő – korábbi alpolgármester – mondtak beszédeket.
Ratzky Rita, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa a 18-19. századi magyar irodalom (elsősorban Arany, Petőfi, Kölcsey és Szendrey Júlia) kutatója, a Pest-Budai Petőfi Egyesület elnöke rendszeresen szervez Józsefvárosban irodalmi-topográfiai sétákat. Ő kezdeményezte, hogy emléktábla legyen a Horánszky utcában annak a háznak a helyén, ahol Szendrey Júlia lakott életének utolsó évében.
A Petőfi halála után egy boldogtalan házasságból menekülő nő Ilona lányával költözött az – akkor még Zerge utca (később Makarenkó) néven ismert – Horánszky utcai épületbe. Az az erkély, mely most is ott áll, épp az ő lakásából nyílt. Ratzky Ritától azt is megtudtuk, hogy ebben a házban később Krúdy Gyula is lakott egy ideig, aki nagyon tisztelte Szendrey Júliát, akit amúgy a kortársai megszóltak, mert a „nemzet özvegyeként” újabb frigyet kötött.
Sajnos csak egy évet tudott itt eltölteni betegsége miatt, méhrákja volt, és lányát sem tarthatta magánál. Szerencsére voltak, akik segítsék: apja, Szendrey Ignác és sógora Gyulai Pál gondoskodtak róla, utóbbi Ilona lányáról is. Ugyancsak támasza volt szerelme, Tóth József.
Férje, Horvát Árpád történész mellett nem kapta meg sem a boldogságot, sem az elismerést az értelmiségi nő, aki naplót vezetett – ezek 50 évvel halála után jelenhettek meg –, és emellett írt verseket és elbeszéléseket is. Kevésbé ismert tény, hogy Andersen meséit is fordította, például A kis gyufaárus lánykát, A császár új ruháját, amit pedig mi A rendíthetetlen ólomkatona címen ismerünk, nála még Szigorú ólomkatona címet kapott.
A boldogtalan házasság elől menekült ide a Zerge utcába, hol egykor fia, Petőfi Zoltán is lakott. Szendrey Júlia – vagy ahogy ő írta nevét, Julia – polgári értelmiségi nőként nem teljesedett ki ebben a kapcsolatban. Különösen nem Petőfivel kötött házassága után, melyről így vallott:
„Apám azt mondta, hogy én boldogtalan leszek Sándor mellett. Asszonynak még nem adatott olyan boldogság, mint amit én éreztem, mikor együtt voltunk Sándorommal. Királynője voltam, imádott engem és én imádtam őt. Mi voltunk a legboldogabb emberpár a világon s ha a végzet közbe nem szól, ma is azok volnánk.”
Szendrey Júlia kerületünkben, a Fiumei úti sírkertben van eltemetve, közös koporsóban Zoltán fiával, egy sírban első férje szüleivel és Petőfi Sándor öccsével, Istvánnal. Bár Horvát Árpád felesége volt halálakor, sírjára ez a felirat került: Petőfi Sándorné, Szendrey Júlia, élt 39 évet.
Erőss Gábor alpolgármester kiemelte, hogy „a nőknek évezredek, évszázadok óta meg kell küzdeniük azért, hogy saját jogon (nem mint X.Y. felesége, lánya, anyja, testvére) állítson nekik emléket az utókor”. Azt is elmondta, hogy ő kérte, hogy a táblára tervezett szöveget megváltoztassák, és ne úgy kezdődjön, hogy Petőfi felesége és múzsája, hanem azt vegyék előre, költő, író és műfordító.
Örömét fejezte ki amiatt is, hogy a díjátadó három beszélőjéből ketten is nők, ami ma is ritka alkalomnak számít. Kiemelte, hogy Szendrey Júlia bátor nő volt, aki hajlandó volt megsérteni akár a kor uralkodó normáit is, ami nélkül nem alakulhat át a következő kor új, nyitottabb, befogadóbb kultúrája. Hozzátette: „Hosszú még az út, amíg ugyanannyi nő, és nem is csak nemesi származású, nem is csak a társadalom elitjéhez tartozó nő népesíti majd be köztereinket, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. De ebbe az irányba haladunk.”
Sántha Péterné fideszes önkormányzati képviselő, korábbi alpolgármester elmondta, hogy az emléktábla ötlete még évekkel ezelőtt merült fel, már 2019-ben tervezték annak felavatását. A képviselőnő beszélt Szendrey Júlia hányatott életéről, hogyan próbálta felkutatni az 1849-ben a csatatéren eltűnt férjét, valamint Szendrey egykori írásaiból is idézett, és arra biztatott mindenkit, hogy olvassák a költőnő verseit. Beszédét a korábban már említett szép sorokkal zárta, melyben Szendrey Júlia Petőfi Sándorral kötött házasságáról írt.
Ratzky Rita, Sántha Péterné és Erőss Gábor együtt leplezték le a fekete gránitból készült emléktáblát, melyen Szendrey Júlia képét az egykori Barabás Miklós 1848-as litográfiájának alapján mintázták.
Címkép: Nagy Dániel
