Az OFF-Biennálé egy független kortárs képzőművészeti fesztivál Budapesten, 2015 óta már harmadik alkalommal rendezik meg. Tavaly azonban, ahogy annyi minden más is, a pandémia miatt elmaradt a fesztivál, az idén pótolják be.

Korábbi videónkban már bemutattunk egy egyelőre csak online megtekinthető, Oláh Mara festményeiből rendezett kiállítást a Kesztyűgyárban, most pedig az OFF-Biennálé egy másik kerületi eseményét, a Józsefvárosban élő – és tavaly novemberben a Józsefvárosi kultúráért díjat elnyerő – Oláh Norbert képzőművész installációját is megtekinthetik az érdeklődők a Tavaszmező u. 6. előtt.

Az idei OFF-Biennálé jelszava – Levegőt! – József Attila egyik híres versét idézi meg, egyszerre utalva a pandémiára, a klímahelyzetre és a társadalmi-politikai légkörre. „Arra utal, hogy a tiszta levegőért, szabadságunk védelméért, képzeletünk felszabadításáért tennünk kell, nagy levegőt véve most kell munkához látnunk.”

A Csarnok-negyedben élő Gruber Béla-díjas Oláh Norbert egy installációval jelentkezett az idei OFF-Biennálén, amely a hétvége óta az egykori Roma Parlament előtt áll szombat óta. A cigány művész szorongása című munka egy feliratokkal ellátott téglákból álló fal és egy – a 168 Órában teljes egészében elolvasható – dilemmákkal teli írás, mely a kisebbségi művész kérdéseit szedi össze, nagyrészt azokat, amikre ő is keresi a választ hosszú évek óta – mennyire határoz meg, közösít ki, teremt közösséget egy művész származása.

„A művészet és művészlét kérdései mellett ugyanígy belülről marcangoló érzés a politikai vagy társadalmi felelősség vállalása. Vannak-e kötelességei a művésznek? Hol foglaljon helyet ebben az érthetetlen világban? Legyen aktivista? Vagy legyen politikus? Vállalja fel a harcos szerepét, legyen hőse népének? És vajon kiben bízhat? Kik lehetnek szövetségesei? Nem árulták már el ezerszer hatalomért marakodó fehér emberek? És higgyen-e a sajátjaiban? A nagy öregek talán mind makulátlanok? Hallgasson-e a hívó szóra, ártsa-e bele magát a mocskos játszmába? Fertőzze meg művészetét, napi gondolatait rafinált spekulálással? És ha mégis cselekedne, érzi felelősségét? Futamodjon meg gyáván kényelmes műtermébe? De vajon megérdemlik-e a cigányok vagy a magyarok, egyáltalán az emberek, hogy bármennyit is áldozzon rájuk? Vagy ha meg is érdemlik, van-e értelme? Nem az lenne a legbölcsebb, ha csak csendesen figyelné a világ változását?”

(Részlet Oláh Norbert írásából – mely beszédként is elhangzott szombaton)

Ennek a szorongásnak az érzelmi manifesztációja a másfél méter magas, két és fél méter széles fal a Tavaszmező u. 6. előtti járdaszakaszon. Nem véletlen a helyválasztás, itt állt egykor a Roma Parlament, melynek épületét a kormány kisajátította, hogy oda álmodja meg a Cziffra György Roma Oktatási és Kulturális Központot. 2018 tavaszán Balog Zoltán – az emberi erőforrások akkori minisztere – tette le az alapkövet a következő év tavaszára ígért intézménynek, mely azóta sem készült el, a bontás óta nem történt ott semmi.

Ide építette fel Oláh Norbert a falat, melynél kiemelten fontos volt, hogy ő készítse el. Ezzel utalva egyrészt az egyik legrégibb cigány kétkezi munkára (vályogvetés), valamint arra a sztereotipiára reagálva, hogy „kerüli a cigány a munkát”. A téglákon apró elemek önmagukban, de együtt állnak össze a szorongás falává – a művészi koncepció alapján. Azokon pedig olyan szavak állnak „kőbe vésve”, mint:

AKTIVISTA / ÁLLAM / ASSZIMILÁCIÓ / AUTONÓMIA / BŐR / BŰNÖS / BŰNÖZÉS / BÜSZKESÉG / CIGÁNY / EGYENLŐSÉG / ELLENSÉG / ELNYOMÁS / ELŐÍTÉLET / FÉLELEM / FELELŐSSÉG / FELEMELKEDÉS / HAGYOMÁNY / HARCOS / HATALOM / IDENTITÁS / INTEGRÁCIÓ / INTÉZMÉNY / INTÉZMÉNY / JOG / KÁNON / KISEBBSÉG / KONFLIKTUS / KONTEXTUS / KÖZÖSSÉG / KULTÚRA / KULTUSZ / MÉDIA / MOZGALOM / MUNKA / MŰVÉSZ / MŰVÉSZET / NEMZET / NÉP / NYELV / PÉNZ / POLITIKA / POLITIKUS / RASSZIZMUS / REFLEXIÓ / REPREZENTÁCIÓ / ROMA / ROMANTIKA / SZÁRMAZÁS / SZEGREGÁCIÓ / SZERVEZET / SZOCIÁLIS ÉRZÉKENYSÉG / TAGADÁS / TÁMOGATÁS / TÁRSADALOM / TÖBBSÉG / TÖRTÉNELEM / ÜGY

Áll tehát a fal, mely az elzártságra, a belső korlátainkra, a minket korlátozó döntésekre utal – ezeket egyszer nekünk kell ledöntenünk, meghaladnunk, átugranunk. Közösen.

Szöveg: Pálinkás János; Fotók: Nagy Dániel