Az egyik különbség a multiplexek és az artmozi-hálózat filmszínházai között: a függönyfilm. A fogalom egyfajta imázsfilmet jelöl, amely az adott hely hangulatának, profiljának megfelelően emlékezteti a nézőt a nagyfilm előtt arra, hogy melyik moziban foglal helyet. Ezek az animációs rövidfilmek általában maximum 1-2 percesek, s a Budapest Film mindegyik vetítőtermében látható belőlük egy-egy. Pontosabban kettő-kettő, hisz a függönyfilmek technikailag két részre bonthatók: van az, ami az adott mozit reklámozza, s van egy olyan is, ami a mozizás közbeni mobilhasználat kellemetlenségeire hívja fel a figyelmet. (A Corvinban is futnak ezek a kisfilmek – azzal együtt, hogy a mozi műsorpolitikája vegyes: a szerzői filmek mellett erős hangsúllyal bírnak a kommersz produkciók is.)

A Művész, a Puskin, a Toldi, a Tabán és a Kino mozik mind rendelkeznek külön függönyfilmmel: ezeket jellemzően képzőművészetis diákok, vagy már végzett művészek készítették – ​mindegyik klip sajátos és külön hangulatú. A Corviné például vidám családi rajzfilmes.

A másik fajta függönyfilmből két változat létezik, a fővárosi artmozik és a Corvin ezeket vetíti felváltva. Az egyikben – amelynek komoly visszhangja is volt annak idején – egy cica hagyja bekapcsolva a mobilját vetítés közben, aztán szembesül ijesztő csengőhangja következményeivel. A másikban egy vélhetően századelős előadást szakít meg egy komornyik, aki tálcán hozza be a vezetékes telefont a főszereplő úrnak – átgázolva a teremben ülő közönségen.

A függönyfilmeket sokan szeretik – mások a reklámblokk részeként tekintenek rá, ezért csak elviselik –, de az biztos, hogy hosszú évek óta tartó küldetésüket teljesítik: ami nem más, mint felhívni arra a figyelmet, hogy a mozi, melyben éppen ülünk, nem csak egy filmszínház a sok közül.

Kovács Gellért

Nyitókép: Mile Máté