Powered by RedCircle

„Ha meg akarsz érteni egy társadalmi helyzetet, történelmi kort, akkor azt a kérdést kell feltenni, hogy kinek van joga a szexhez? Az erotika jó lencse arra, hogy megértsük emberek egy csoportjának működésmódját, hiszen lehetetlen értelmezni egy hálószobahelyzetet a hálószobában.

Ehhez egy sokkal holisztikusabb képet kell alkotni”, mondja Gyuricza Gergely pop-art művész, pszichológus, az Urbán Erotika kiállítássorozat megalkotója, és hozzáteszi, hogy normál esetben „minden emberi test megérdemli, hogy befogadjon annyi jó érzést, amennyit hordozni és tartalmazni képes”, csakhogy a gyakorlat nem mutat ennyire kiegyenlített képet. Létezik ugyanis egyrészt az úgynevezett „orgasm gap”, amelynek értelmében a kutatások szerint a férfiak átlagosan sokkal több orgazmusról számolnak be az együttlétek során, mint a nők. Emellett Gyuricza a saját alkotási folyamatai alatt készített interjúk és személyes beszélgetések alapján úgy tapasztalja, hogy mind a nők, mind a férfiak annyi szégyent és szorongást hordoznak, hogy az jelentősen csökkenti azt a képességüket, hogy a gyönyört és az erotikát játékosan és autentikusan megéljék. A nők elsősorban a saját testük kapcsán szoronganak, attól félnek, hogy nem néznek ki elég jól, a férfiaknak eléggé megfelelően és nem viselkednek elfogadhatóan egy ismerkedési szituációban. 

„Nagyon sok script van a nőkben, amelyik arra huzalozza őket, hogy a női testnek az a funkciója, hogy vágyat keltsen – arra, hogy ez a nő, aki vágyat kelt, egyébként hogyan van, nem térünk ki, ahogy arra sem, hogy a szexuális gyönyörben részesül-e, ez egy nem releváns kérdés”, jegyzi meg Gyuricza.

A férfiak szorongása a „képes voltam” szókapcsolat köré épül, vagyis éppen ennek ellenkezője, a „nem voltam elég jó” önvád köré. Ennek következménye, hogy a férfiak jó része az erotikus és szexuális érintkezést inkább megoldandó és teljesítendő feladatnak tekinti, mint spontán, önfeledt felfedezésnek. 

Pedig „ha van alapvető jellemzője az erotikának, akkor az az, hogy az erotika önző. Én önző vagyok abban az értelemben, hogy képes vagyok önmagammal kapcsolatban maradni”, mondja Gyuricza. 

Ráadásul az emberek esetében „az erotika egyáltalán nem egy genitális történet”, és nem is a szépségen múlik.

„Mennyire hihetetlenül szerencsések vagyunk, hogy az egészséges erotikus élet alapköve nem a kockás has, hanem az egészséges képzelet, és ha képesek vagyunk spontán módon kapcsolódni a belső gyerekkel, akkor bármilyen életkorban jó erotikus életünk lesz.”

Ehhez persze az is kell, hogy képesek legyünk elcsendesíteni a szégyenünket. Ha ez sikerül, jó esélyünk van a kölcsönösen jutalmazó együttlétre. 

Viszont „az emberek nagyon nehezen vállalják be, hogy mi az, amitől beindulnak”, mondja Gyuricza, sajátos módon viszont nagyon „gyakran az indítja őket be éjszaka, ami ellen lázadnak fényes nappal”. 

Az adásból kiderül még, hogy

• a különösen szép emberek vajon bármilyen szinten boldogabbak-e az átlagos külsejűeknél; 
• a női test gyönyörével ki törődik és ki nem törődik;
• hogyan tud olyan lenni egy együttlét a férfiaknak, mint egy matekpélda;
• mire kellene az a „belső gyerek”, hogyan segítene megélni a kapcsolódást boldogabban;
• melyek a szexfantáziák alapvető kategóriái és mennyire kell félnünk tőlük;
• mérhető-e a szerelem;
• tudhatjuk-e, hogy egy kölcsönösen jutalmazó szerelemben vagyunk vagy éppen egy „érzelmi nyúlüregben, gyerekkori sérüléseinket feltépkedve”;
• el kell-e várnunk, hogy folyamatos erotikus készenlétben legyünk;
• a halál és az erotika összefügg-e;
• igaz-e az, hogy a férfiak „érzelmileg kasztráltabbak”, mint a nők;
• ha minden rendben két ember között, hogy lehet, hogy éppen csak az erotika nem működik.

Ha tetszett az adás, iratkozzon fel csatornáinkra, hogy mindig értesüljön a legújabb beszélgetésekről. 

Spotify / Apple Podcasts / YouTube

Fotó: Huszár Boglárka