A zsidó gyökerekkel rendelkező Lew Finfer apai nagyapja Budapestről migrált Amerikába, nagybátyja az 1920-as években tért vissza, de nem maradt sokáig, nem tetszett neki az itt uralkodó légkör. Lew a 80-as években tért vissza először Magyarországra, megtalálta az itt még a második világháború előtt elhunyt nagyapja testvérének a sírját a Kozma utcai zsidótemetőben. Nagy-nagybátyja felesége is itt van eltemetve, ő túlélte a háborút. Unokatestvére egy munkatáborban halt meg, az özvegyével Lew viszont tudott találkozni.

Finfer egy olyan szervezet, a Massachusetts – Communities Action Network (MCAN) munkájában vesz részt, amely hat kelet-európai ország civiljeinek ajánl fel többhetes ösztöndíjprogramokat többek közt Bostonban és Massachusetts államban, ez a GLC (Great Lake Consortium) program. Itt megismerkedhetnek a kinti civilek, nem kormányzati szervezetek, azaz NGO-k a civil-önkéntes munka jellegzetességeivel – 8 év alatt 15-en élhettek ezzel a lehetőséggel, melynek keretén belül kifizetik nekik a kiutazást, önkénteseknél lakhatnak, és az ösztöndíjasokkal később is igyekeznek kapcsolatban maradni. Lew bostoni önkéntes toborzó Massachussets államban. Az egész GLC keretén belül 300 önkéntes utazott ki 10 év alatt Albániából, Romániából, Szlovákiából, Bulgáriából és Magyarországról.

Hit alapú önkéntesség

Finfer Bolba Mártával és a Mandák-házzal is kapcsolatban van. Amerikában kétféle aktivizmus létezik, az egyik ügyek mentén szerveződik, a másik csoport alapon működik, mondjuk egy vallás csoportjai által szerveződik és terjed. Finfer 1970 és 90 között ügy alapú szerveződésben dolgozott, lakhatás és szociális témák mentén, utána pedig váltott a (protestáns) vallási alapú szervezeti működésre Bostonban. Hét különböző szervezetük van Massachusetts állam településein, de a Faith in Action nevű nemzeti ernyőszervezetbe is betagozódnak, sőt Salvadorban, Haitiben és Ruandában is vannak ezeknek leágazásaik. És támogatják a Mandák-házat és az általa létrehozott 100-as házak bérlői érdekvédelmi csoportot is. De Szlovákiában is tevékenykednek. Azért is látogatott Finfer most Magyarországra, hogy a Mandák-ház tevékenységét számba vegye.

Finfer életére nagy hatást tett egy fiatalkori emlék: szülővárosában beszédet tartott Martin Luther King lelkész, polgárjogi harcos, 10 napra rá ölte meg James Earl Ray. Finfer ekkor 17 éves gimnazista volt, és King halála és példája is hatott arra, hogy iskolatársaival politikai aktivitásba kezdett. Sztrájkalapba kezdtek pénzt gyűjteni, mivel King halála előtt a kukások jogaiért szervezkedett, tevékenykedett, akik sztrájkolni kezdtek, a főleg latin-amerikai származású kukások magasabb béreket akartak kiharcolni.

Emellett King ki is akarta terjeszteni a polgárjogi mozgalmat a szegény fehérekre, amerikai őslakosokra is. Finfer olyan New York-i elővárosban élt és önkénteskedett, ahol a lakosok 10–15 százaléka afroamerikai volt, őket is támogatták. Ez volt számára a közösségszervezés korai tapasztalata. De beszélni tudott még tanuló korában a fiatal Barack Obamával is.

Mit tanult Martin Luther King példájából?

Martin Luther King példája meghatározó volt – egy önkormányzati fejlesztésnek álcázott szegregációs aktust – elavult házakat lebontottak, hogy a helyükre újakat építsenek, de csak a bontásig jutottak, a rossz szociális státuszú lakókat azonban egy másik településre költöztették – egy évig tartó tiltakozással, tüntetésekkel, lakásmenetekkel meg tudtak akadályozni. King példája azt mutatta meg, hogy nemcsak a déli államokban van mit tenni, hanem a progresszívebbnek mondott keleti parton és bárhol máshol is, mondja Finfer. Minden kisvárosban van miért küzdeni, szerveződni, van igazságtalanság.

A másik ügy a vietnámi háború volt, ami előtt a közvélemény szinte vakon megbízott a kormányban, a társadalom 80 százaléka elhitte, hogy amit a hatalom mond, az úgy is van. A vietnámi háború kirobbanásának mondott oka és valósága mutatta meg, hogy ez nincs így, hogy mindig gyanakodni kell a hatalom szavai hallatán. Finfert magát is letartóztatták erőszakmentes háborúellenes tüntetésen. Ezek hatására indította meg a maga aktivista szerveződését a 70-es évek elején Bostonban.

Forradalom három nap, civil társadalom egy generáció alatt

Mit szól egy olyan kelet-európai társadalom állapotához, amelyben nincsenek meg ezek a régi aktivista, jogvédő, autonóm gyökerek, és amely mindig az állam uralma-védelme alatt élte az életét, nemkülönben az utóbbi 12 évben, kérdeztük Finfertől. Kelet-Európában folyamatos történelmi traumák váltották egymást a 20. században, mondja, ahogy a mondás is tartja, itt 3 nap alatt kirobbanthatsz egy forradalmat, 6 hónap kell ahhoz, hogy megváltoztasd a gazdaságot, de egy generációra van szükség, hogy felépítsd a civil társadalmat.

A NER valósága mellett nehéz lelkesedni, mondja Finfer, és visszaemlékszik, hogy minden látogatásakor ki volt plakátolva Budapest: hol Soros Györggyel voltak tele a falak, hol az ellenzéki pártok vezetői álltak a határkerítés előtt drótvágóval. A demokráciát az egész világon fenyegetik, az amerikaiak maguk sem gondolták, hogy náluk ilyen dolgok előfordulhatnak, amíg Trumpot meg nem választották elnöknek, hívja fel a figyelmet Finfer. Az USA véglegesen megosztott, Trump kialakított egy egész rendszert, képző intézményekkel, pályázatokkal a fiataloknak, háttérintézményekkel, amelyekkel megteremti az utánpótlását. „Szóval nekünk is megvan a magunk autokráciánk.” Ugyanakkor a kommunizmusról is úgy gondolták, sosem lesz vége, nehéz volt bizakodni, mégis vége lett.

Nem lehet csak a mi oldalunknak beszélni

Kérdeztük a Black Lives Matter mozgalomról is. Finfer a rendőrség jobb elszámoltathatóságáért folyó jogi küzdelem egyik alapítója, Alicia Garza szavait idézi fel, aki szerint nem lehet mindig csak azokkal beszélni, akik velünk vannak egy véleményen, nem nézhetjük levegőnek a másik oldalt, őket is meg kell szólítanunk, nem szabad lemondanunk róluk, és a váltáshoz nem is elegendő matematikailag, meg kell győzni embereket a másik oldalról is. Másrészt megválasztásakor Trump valós gondokra rezonált, Hillary Clinton kevésbé – még akkor is, ha Trump később elnökként nem nagyon törődött ezeknek a problémáknak a megoldásával.

Végül Finfer egy idézettel zárta gondolatait, amit William Sloan Coffin lelkész a 60-as, 70-es évekbeli mozgalmak margójára szánt: „A remény olyan lelkiállapot, ami független a világ állapotától. Ha a szíved teli van reménnyel, akkor is kitartasz, ha sötéten látod a dolgok állását. Mindennek ellenére megmarad a hited, tudván, hogy csak így marad meg bármiféle esély a változásra.”

Fotók: Mile Máté