„Az egyik volt óvodásunk az első iskolai napon, miközben a tanító néni arról beszélt, hogy milyen eszközökre lesz szükség az év során, előkapott egy füzetet és rajzolgatni kezdett. A tanító néni megkérdezte tőle, mivel foglalatoskodik, mire a kislány azt mondta, lejegyzetelte az elhangzottakat. Egészen pontosan lerajzolta” – mondta Knizner Anikó projektpedagógiai szaktanácsadó, a XVIII. kerületi Pitypang Tagóvoda korábbi vezetője.

A Pitypang Óvodában a 2000-es évek elején vezették be a projektpedagógiát. Ez egy olyan módszer, amely az oktatás-nevelés-tanulás folyamata során a gyerekek minél nagyobb fokú bevonására törekszik az ötleteikre építve, a motivációjukat fenntartva, az önállóságukat, együttműködő készségüket és a kreativitásukat fejlesztve. „Szembemegy a tekintélyelvűséggel: a pedagógusok társként kezelik a gyerekeket” – mondta Knizner Anikó.

A VIII. kerületben dolgozó óvodapedagógusoknak, pedagógiai asszisztenseknek és fejlesztőpedagógusoknak a JóKer programon belül a Józsefvárosi Önkormányzat lehetőséget biztosított arra, hogy májusban ingyenesen részt vegyenek a projektpedagógia módszertani képzésén. „A programunk fókuszában az áll, hogy a gyerekek saját életük kompetens szereplőivé váljanak, ebbe a szemléletbe illeszkedik bele ez a képzés” – mondta lapunknak Bacsó Flóra tréner, a JóKer szakmai munkacsoport tagja.

A projektpedagógia módszere szerint a projekttémákat a gyerekek választják ki. Van, amit egy hétig visznek, van, amit hosszabban, nagyobb ívben körbejárva. Ez mindig a gyerekek érdeklődésétől függ – mondta Cakó Judit, a XVIII. kerületi óvoda jelenlegi vezetője. A téma alapjául szolgálhat közös esemény, élmény, a gyerekek aktuális érdeklődése vagy konkrét ötlete alapján választják ki és tervezik meg.

Először közös beszélgetés zajlik, ahol elmondhatják, mi mindent hallottak, láttak, tapasztaltak addig a témáról. Rajzokat készítenek arról, amit tudnak, és arról is, amit szeretnének megtudni. Kísérletezhetnek, könyveket, újságokat lapozgathatnak, alkothatnak, építhetnek, és ehhez megfelelő eszközöket, segítséget és támogatást kapnak a nevelőktől. A gyerekek tevékenységét a belső motiváció hajtja, azaz nem az óvó néni kedvéért csinálnak bármit is, hanem a maguk örömére.

A képzés zárónapján a projektpedagógia hazai alma matereként számon tartott Pitypang Tagóvodába látogattak el a józsefvárosi óvónők, hogy saját szemükkel tapasztalhassák meg a módszertan működését csoportról csoportra járva.

„Jó napot, kedves hölgyeim! Terveztem egy gépet, ami egy körfűrészből és fogókarmokból áll. A karmok tartják, míg a körfűrész elvágja a fa törzsét” – mutatta rajzát egy 6 éves kisfiú. Majd a satuhoz lépett, beleszorított egy fadarabot és fűrészelni kezdte. A Pitypang Óvoda csoportszobái két részre tagolódnak. Belépéskor egy kisebb műhelybe érkezünk (ezt a korábbi öltözőkből alakították át), ahol a szerszámokon, a természetből lelt kincseken (termések, levelek, háncsolt fakéreg stb.) kívül a gyerekek közreműködésével természetes anyagokból, „házilag” készített fejlesztőjátékok, plakátok, díszek sorakoznak többnyire a nekik elérhető magasságban.

A nagyobb játszószobák kisebb „tevékenységközpontokra” vannak osztva – amik épp csak jelzésértékűen vannak elhatárolva egymástól –, és a projekttémától függ, hogy hol milyen foglalkozás zajlik. A Gesztenye csoportban épp a szakmák voltak terítéken, így bekukkanthattunk például Liliana doktor gyermekorvosi rendelőjébe, Zalán futószalag építészetébe, Rolcsi tengerbiológus ócenáriumába, Vivi papírszobrászatába, vagy épp Selyemhajú Zselyke hajgöndörítőjébe is.

„Indult egy tartalmas beszélgetés arról, hogy mit csinálnak az anyukák, aztán arra terelődött a szó, hogy a gyerekek mivel szeretnének foglalkozni, ha felnőnek. Így jutottunk el idáig, közösen” – mondta Cakó Judit. A kis műhelyekben folyik az alkotás, kézműveskedés, szabad játék, ismeretszerzés. A műhelyek között persze szabad az átjárás. De mindenki tudja, ha valahol befejezte a játékot, úgy megy tovább, hogy előtte elpakol.

A hagyományos tanmenet szerinti témák itt is megjelenhetnek, de nem kötelező jelleggel. „Hiszen nem a téma a fontos, hanem az, hogy milyen képességeket, készségeket fejlesztünk. Az óvoda akkor működik igazán jól, ha a gyerekből ki tudjuk hozni azt, ami benne van, ha hagyunk neki időt a gondolkozásra, a kérdezésre, a kreativitásra” – mondta Knizner Anikó.

Violetta és a barátnője tanítósat szerettek volna játszani. De mit csinál egy tanító néni? – tették fel a kérdést az óvónőnek. Miután meghallgatták a választ, bekapcsolódtak a játékukba néhányan. Percek alatt felhúztak a szobában található fa építőelemekből egy osztálytermet padokkal, tanári asztallal.

Violetta a tanár szerepébe bújva énekeltette az osztályt, majd pedig számolópálcikákat osztott ki, és kérte, hogy mindenki annyi pálcikát válogasson ki, ahányat tapsol. „A tanár és az iskola nem volt benne a projekttervünkben, spontán alakult. A gyerekek kitalálták és megvalósították” – mondta Pajkosné Komádi Klára óvónő.

„Ami meglepő, hogy mindenki tudta, meddig mehet el, ahogyan az is, hogy feltalálják magukat” – mondta az egyik józsefvárosi óvónő a csoportlátogatások végén. A többséget a gyerekek kreativitása mellett a csoportszobákban észlelhető nyugalom döbbentette meg, és a gyerekek közötti együttműködés.

„Úgy tűnik, ez a rendszer tényleg komfortos mindenki számára. A gyerekek elmélyülten tevékenykedtek, nem volt randalírozás, civakodás. Amíg nem láttam, nem hittem el, hogy a módszer tényleg működhet. Amit csináltok, az egy csoda” – mondta egy másik óvónő.

Fotók: Huszár Boglárka