Ali Abu – ez áll a Abdullah Abdulrahman üzletének cégérén. Sokszor benéztem már a kirakaton, kíváncsi voltam, hogyan vág hajat egy arab borbély, de mindig ültek odabent, s nem volt bátorságom beülni a külföldinek vélt társaságba egyetlen magyarként. Most is foglalt volt a széles bőrkanapé, fociruhás srácok vártak a sorukra, miközben egy szakállas fiatalember dolgozott egyikük fején. De hamar kiderült, Dániel is magyar, mint ahogy a vendégek is magyarok általában. Dániel éppen egy felnyírt frizurát készített, már 7–8 éve ez a divat még külföldön is, magyarázta, a fiatalok mind ilyet kérnek, de néha idősebbek is – az egyik ötvenes vendégük még csíkokat is vágatott bele. Dániel szerint ez a stílus a 2. világháború idejéből származhat, akkor volt a katonáknak nullásgéppel így felnyírva a hajuk.
Az üzletet 22 éve nyitotta meg Abdullah Abdulrahman, ő volt az első arab fodrász itthon. 1995-ben, 27 évesen jött el Szíriából, ott is fodrászüzlete volt, de az élet már akkor is nehéz volt a maffia és a terrorizmus miatt. Magyarországon becsülettel megél, nem akart innen továbbmenni, családjával a Tömő utcában lakik. Szerinte nem nehéz szakma a fodrászat, de csak, aki szereti, az válhat benne profivá. Ő a szakma régi fortélyait is megtanulta, ollóval és hagyományos borbélyborotvával is el tud készíteni bármilyen fazont. Úgy gondolja, a jó üzlet alapja a korrekt, becsületes hozzáállás, és hogy szépen bánjanak az emberekkel, vendéggel, alkalmazottal egyaránt. Fontos a tisztaság – nézd meg hátul, ott is minden tiszta, mondja – és a mérsékelt árazás is.
Ali (mindenki így hívja) nem tart a konkurenciától, nem zavarja, hogy a környéken vagy tíz másik fodrász is megjelent az utóbbi években. A Google kereső csupán a templom és a Kálvária tér között hét fodrászatot mutat a térképen, pedig még a szomszéd, Varga Zoltánné Niki üzlete sincs feltüntetve. Niki ugyanezt mondja: mindenkinek megvan a maga vendégköre. Nikihez sok zenész jár, Alihoz sok fradis portoló. Véleményük szerint a vendégnek a személyes kötődés a legfontosabb, és egyik hozza a másikat. Ali a barátságos hangot emeli ki, Niki az otthonosságot.
Niki szerint a sok fodrász a környéken nem zavarja egymást, mint ahogy a régi Baross utcai bútorosok és kárpitosok is békében megéltek egymás mellett.
Niki hat évig dolgozott Alinál mielőtt önállósodott, de neki már régen is volt üzlete Szabolcsban, ahonnan származik. Ő is a régi iskolát tanulta meg, mint Ali. A fehérgyarmati szövetkezetben volt szakmai gyakorlaton, egyik héten a női fodrászatban, a másikon a borbélyüzletben. Szigorú szakik tanították az olló és a penge használatára, ők is ezekre az ősi szerszámokra esküdtek, mint Ali mesterei. Nikinek felfújt léggömböt kellett borotválnia, és kapott a fejére, ha eldurrant. A jó alapozásnak azonban meglett az eredménye, fodrászként megkeresett tízezer forintot is 1986-ban, ami akkor nagyon jó pénz volt, és nemsokára saját üzletet is nyitott. Egyébként, mint Ali, ő is egyedül szeret dolgozni, üzlettársak nélkül.
A Baross utcai üzletnek vidékies hangulata van, ez Niki szándéka is. Az ajtó tárva-nyitva (nincs légkondi sem, mint Alinál), a berendezés takaros, egyszerű. Nyitva tartja azért is, mert sokan belesnek az üzletbe, s ha látják, hogy sokan vannak nála és szép frizurával távoznak a vendégek, könnyebben bejönnek. Egy fiatalember például, mondja Niki, órákig leste a kocsiból az üzletet, mielőtt bement nyiratkozni.
Nála is sokan üldögélnek – még ha a covid-járvány alatt korlátozva volt is –, ő pedig szívesen beszélget, viccelődik a vendégekkel. Mint mondja, van, aki csupán a beszélgetés, pletykálkodás miatt betér hozzá. (Hasonló klubhangulatot találtam a Mátyás téri öreg üvegesnél, akiről nemrég írtunk.) Niki is megcsinál bármilyen frizurát, akár képről is, de igyekszik tanácsot adni a vendégnek, mert nagyon sok függ attól, kinek milyen a haja minősége, és nem akar csalódást okozni.
Fotók: Huszár Boglárka
