Ferge Zsuzsa szakmai örökségének nyomában: a társadalompolitika feltűnő és eltűnő reményei címmel közös szervezésű szabadegyetemet indított a Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Szociológiai Gyűjteménye. A Széchenyi-díjas szociológus, kutató és oktató előtt tisztelgő előadás-sorozat a névadó tudományos munkásságán alapszik, annak mentén gondolkodtat tovább. Az eseményen a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, regisztrálni a szociologia@fszek.hu e-mail-címen lehet. Az előadásokat élőben közvetítik a könyvtár Facebook-oldalán. Az előadás-sorozat harmadik részére, melynek témája A gyermek, mint változó érték volt, január 19-én mi is ellátogattunk.

„Akkor alakul ki családpolitika, ha az állam úgy gondolja, van keresnivalója a családokban”

Az első előadó, Szikra Dorottya, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének osztályvezetője, tudományos főmunkatársa szakpolitika vonatkozásában mutatta be a gyereket. Felütésében megjegyezte, minél kevésbé demokratikus egy rendszer, annál szűkebb réteg dönt szociálpolitikai kérdésekben (is). Ennek hátulütője, hogy egyre inkább kizárja a visszacsatolás lehetőségét arról, hogy a döntéseknek milyen hatásai vannak, tehát folyamatosan csökken az esélye, hogy ezeket felülbírálják, javítsák olyan szinten, ahogyan azt a társadalmi érdek megkívánná.

Szikra a továbbiakban azt vázolta, hogy Magyarország élen járt azon országok között, ahol elsőként alakítottak ki összehangolt családpolitikát, ez az 1970-es évekre tehető. Nem a semmiből nőtt ki természetesen, voltak előzményei, kezdve ezt az állami óvodák nyitásától 1891-ben, a gyermekágyi segély (a csed elődje) bevezetésétől, az 1912-es családi pótlék bevezetésétől, amit 1938-ban kiterjesztettek az összes ipari munkásra.

Az 1940-es évektől került be a politikába a családvédelem fogalma, s vele együtt a cél, hogy különböző szolgáltatásokkal erősítsék a családokat. Szikra szerint ez kétélű fegyver, abban az esetben lehet jó, ha a törekvések arra irányulnak, hogy a családon belül egészségben, a lehető legjobb jólétben nőjenek fel a gyerekek. Példaként hozta, hogy ami most zajlik a kormányzat részéről, hogy beleszól az emberek szexuális irányultságába, vagy különféle módokon igyekszik nyomást gyakorolni a nőkre, hogy minél több gyereket szüljenek, ennek relevanciája viszont már vitatható.

Kitért arra, hogy az 1973-as népesedési politikai csomag bevezetésével együtt a korabeli munkaügyi minisztériumban létrehoztak egy családpolitikai osztályt, ami hatalmas előrelépés volt. Az osztály szakértői csapatába tartozott egyébiránt Ferge Zsuzsa is. Az ő ötletük volt többek között, hogy minden tanácsnak legyen családpolitikai koncepciója, ami a helybeliek szükségleteire válaszolva nyújt ellátásokat, és a vállalatoktól ugyanezt várták el.

Szikra a továbbiakban Ferge gyermekszegénységi programjára tért ki, fókuszában a gyerekkel. Bár hatalmas pozitív változást hozott, a programot mégis elgáncsolták. Az 1930–40-es évektől a mindenkori kormány családpolitikájának középpontjában a család állt, amit a demográfiával kapcsolt össze, vagyis a fő cél az volt, hogy szülessen minél több gyermek. Ferge programja a már megszületett gyereket emelte volna fel. Szikra szerint nagyon sajnálatos, hogy

a 2010-ben hatalomra került Fidesz-kormány pedig radikálisan visszahelyezte a fókuszt a családra, a programot pedig lehúzta a vécén.

A szakember végül egy diagrammal szemléltette, hogyan is realizálódik hazánkban az, hogy a népességnövelés a célja a családpolitikának: az általa összevetett adatok alapján az derült ki, hogy a munkanélküli, a minimál- és az átlagbért kereső családok közül az átlagbért és az afölött kereső családok ellátásai drasztikusan emelkedtek, 2009 és 2017 között:

A gyerekeknek joguk van a minőségi gyermekkorhoz

Herczog Mária habilitált egyetemi tanár az állami ellátórendszer dilemmáira, hibáira, elavultságára hívta fel a figyelmet. Szerinte annak egyes elemeiről sosem készült felmérés, ami az eredményességüket vagy a hatékonyságukat vizsgálta volna. Példaként hozta fel a gyedet és a gyest. Az anyákat támogató segélyeket elméletileg azért vezették be, hogy otthon tudjanak maradni a gyerekeikkel, mert ezt a gyerek lelki fejlődése megkívánja, gyakorlatilag viszont

– magyarázta Herczog.

A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy bár a közgondolkodásban a 18-50 éves korú nők még mindig úgy vélik, hogy az anyának csak nagyon kivételes esetben megengedett visszaállnia a munkába, mielőtt be nem tölti gyermeke a 3. életévét, a gyakorlatban viszont már lehet dolgozni gyed mellett. Herczog szerint a struktúra némileg változik, de ideológiát nem raktak mögé. Szerinte szükséges volna annak a felülvizsgálata is, hogy a családoknak támogatásként, segélyként kiosztott pénzek megfelelően vannak-e kihelyezve, vagy lehetne hatékonyabban szolgálni a gyerekek fejlődési szükségleteit.

Herczog úgy látja, rengeteg kérdés van, amit a családdal mint intézménnyel kapcsolatban fel kellene tenni. Többek között azt is például, hogyan gondolkodunk a szülővé válásról, kiből lesz a jó szülő, kellene-e ebben érdemi segítséget nyújtani, mennyiben szolgálná ez a gyerekek érdekeit? Ahogyan arról is szélesebb körű diskurzusra lenne szükség, hogy a szegénység mellett mi minden nehezíti a családok életét.

Továbbá időt és energiát kellene szánni arra is, hogy például megnézzék, valóban indokolt-e egy gyerek kiemelése a családjából, s hogy azok a gyerekek vannak-e a gyerekvédelemben, akiknek ott kell lenniük. Továbbá, hogy mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akiket otthon bántalmaznak vagy súlyos nélkülözést szenvednek el, de nem látja őket a rendszer, mert az ellátórendszer olyan mértékben beszűkült, erőforrásai minimálisak, hogy a feltárásnak, a gyerekek elérésének semmiféle esélye.

Az elhibázott döntések és azok hatásai azt tükrözik, hogy a szükséges viták nem zajlottak le a szakpolitikusok, de a szakemberek között sem, és rendetlenség van a családpolitikában, nincs letisztult, a valós igényekre válaszoló koncepció.

Az a tendencia, hogy a minőségi gyereklétet támogatása háttérbe szorul, jogszerűtlen – mondta Herczog. Ez szembe megy az uniós gyermekjogi egyezménnyel is.

– fogalmazott Herczog, majd hozzátette, ez összefügg azzal, hogy az állam, a politika a gyerekre úgy tekint, mint jövőbeni megtérülésre, majd dolgozni képes adófizetőre. A szakember szerint a szakpolitikának abból kellene kiindulnia elsősorban, hogyan lehet örömteli, minőségi gyermekkora egy gyereknek.

Nyitókép: Huszár Boglárka