Mivel a BKK felmérése szerint a járműveken reggelente utazók 40 százaléka diák, a főpolgármester szerint nehezítené a járvány terjedését, ha nem lenne reggelente akkor tumultus a buszokon, villamosokon, mert a tanulók korosztály szerint elosztva kellene, hogy beérjenek az intézményekbe.
Feltehetően azért fordult a középiskolákhoz, mivel a kisebb diákokat még a szülők viszik, akik fix időpontra járnak dolgozni, míg a nagyobbak már egyedül közlekednek.
Megkérdeztük az illetékes tankerületet, hogy az igazgatók egyáltalán dönthetnek-e maguk ebben a kérdésben, illetve van-e lehetőség a tanítási rend módosítására, sem telefonon, sem e-mailben nem kaptunk választ cikkünk megjelenéséig.
Több gimnázium igazgatóját is megkerestük, hogy mit gondolnak a felvetés megvalósításáról, de egyikőjük sem kívánt nyilatkozni.
Nem csak járványügyi, oktatáspolitikai kérdés is
Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium egyik tanárával, Keisz Ágostonnal beszélgettünk a későbbi iskolakezdés kapcsán, szerinte ez egyrészt járványügyi kérdés, másrészt érdemes a tágabb oktatáspolitikai összefüggéseket is átgondolni. Úgy látja, hogy az iskolás kamaszok állandóan kialvatlanok, korai nekik a 8 órás iskolakezdés járványtól függetlenül. Ugyanakkor így is sokszor délután háromkor végeznek, ha ezt egy órával eltoljuk, annak több következménye is lesz.
Az egyik, hogy a délutáni különórákról, szakkörökről fognak elmaradozni a diákok, vagy a sportra nem marad idő. A másik, hogy vagy nagyon későn jutnak ebédhez, vagy ki kell jelölni nekik egy ebédszünetet, de ha az iskola nem rendelkezik menzával, az is probléma, hogy hol tudnak megebédelni ennyi idő alatt, ha van menza, akkor meg egyszerre fogják megrohamozni a gyerekek.
Ha megkérdeznénk a kamaszokat, hogy a későbbi kezdést és befejezést preferálják, vagy azt, hogy maradjon minden a régiben, nagyon eltérő válaszokat kapnánk – véli Keisz, majd hozzáteszi, hogy a későbbi kezdésnek szerinte akkor lenne értelme, ha mellé a diákok tanóráinak számát is csökkentenék, így ugyanannyi szabadidejük maradna délután, mint most.
Szöveg: Ádám Judit; Kép: Huszár Boglárka
