„Nem veszíthetjük el Istent. Isten a kozmosznak, a létnek és az embernek a struktúrája. Az isten, akit elveszítenek, nem az Isten. Csak a bálványokat veszíthetjük el. Az ateisták nagy szívességet tettek nekünk, mert egy bizonyos istenfogalomtól megszabadítottak minket. A mi dolgunk, hogy
újra felfedezzük az Istent”
– olvasta fel Hofher József atya a mai napig aktuális és friss Henri Boulad-szövegből készült kivonat első bekezdését, majd a hallgatósághoz fordult, mondják el, ki hogyan áll az Istenével.
Az atya felidézte, hogy egyes, magukat ateistának valló barátait magában anonim keresztényként aposztrofálja, mert lankadatlan adakozókedvük, segítő és támogató szándékuk erre predesztinálja őket. Rosszallását fejezte ki, hogy
meggondolatlanul ateistázunk, kommunistázunk,
leírunk, kiiktatunk embereket.
„Nem vallási témákon keresztül kell eljutni a fiatalokhoz, ők egzisztenciálisan, a szívükben, a kapcsolataikon keresztül élik meg, mi az Isten” – fogalmazott Hofher József a fiatalok, diákok kapcsán.
„Krisztus nem azért jött, hogy intézményesítse a kereszténységet, hanem hogy hitet adjon. A Szentlélek működik az emberben és a történelemben. A Szentlélek virágoztat fel egy másik egyházat.
A katolikus vallás nem zárja ki más vallások hatását.
Képes befogadni mindazokat az értékeket és igazságokat, melyeket más vallások hordoznak. A katolicizmus maga a dinamizmus. Képes befogadni mindent, ami szép, jó és igaz a többi vallásban” – áll az Henri Boulad-szövegben.
Problémaként vetődött fel a fundamentalizmus, amely az atya szerint az egész gondolkodásunkban jelen van. Itt hozta szóba
a politikai kereszténységet, mint negatív példát,
amely mindent veszélyesnek tart, ami kívülről érkezik. „A perifériákról jönnek olyan üzenetek, amelyek nekünk hozhatnak sok megújulási lehetőséget” – hangsúlyozta. Fontos kérdés, gazdagság-e az életünkben, hogy vannak a miénktől eltérő tapasztalatokkal rendelkező emberek.
Hofher József határozottan fogalmazott. Mint mondta, a hétköznapokban nem jelenik meg a személyes Isten-élmény. A mindennapjainkban, a baráti körünkben, a munkahelyünkön nem vállaljuk fel, viszont elmegyünk például Pál Ferit meghallgatni,
ezzel nyugtatva meg a lelkünket.
„A nyugat-európai és az észak-amerikai kereszténység tragédiája, hogy olyan skizofrén állapotban vagyunk, ahol teljesen elszakadtunk a valóságtól” – vélte.
Hatalmas jelentőséggel bírnak a mikroközösségek. Emlékeztetett rá, hogy az ősegyházban is ezek közvetítették az Evangélium örömhírét. Mindenük közös volt, lelki-szellemi vagyonközösségben éltek. Mindenhonnan azt halljuk, hogy az egyház uralkodó egyház,
ez tévedés, merő képtelenség,
Jézus Krisztus soha nem beszélt diadalmas kereszténységről. „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” – idézte János evangéliumából Jézus szavait.
Hosszan időzött a perifériákon élők helyzetén, a perifériákon élés létállapotán. „El sem tudjuk képzelni, min mennek keresztül a perifériákon élő emberek, bennük van jelen Jézus Krisztus” – jelentette ki.
„Ki kell menni a perifériákra, hogy megtudd, ki is az Isten.
Nem azért megyek közéjük, hogy szép, vigasztaló szavakat mondjak, hanem azért teszem, hogy meggyógyuljak. Rengeteget változott a gondolkodásom ezekben a közegekben. Ott kell szeretni, ahol az élet sűrűje van” – hangoztatta.
A legnagyobb dolog nem kapni, hanem adni. Az egyik legmélyebb vágyunk a szeretet. Ez nem arról szól, hogy állandóan simogatnak, hanem hogy a másik az életét adja nekem, és én neki adom az enyémet: a kölcsönös kiüresedés, az egymásban élés történik meg tehát, zárult ezekkel a gondolatokkal az esemény.
A program folytatódik: beszélgetések szociális kérdésekről, a társadalmi igazságosságról, az egyház küldetéséről Hofher József SJ-vel. Minden hónap 1. és 3. keddjén 18 órától a Párbeszéd Házában (I. emelet 101. terem). A 2025-ös tavaszi félév alkalmai a nagyböjt kezdetéig: február 4., február 18. és március 4.
Fotók: Huszár Boglárka
