Elhagyta a kutyapártot Tarcsay Tibor, a formáció VIII. kerületi szervezője. A döntést megelőzően robbant a hír, hogy a párt elnöke, Kovács Gergely és társelnöke, Döme Zsuzsanna lemondtak pozíciójukról, mivel a párt tagságának többsége nem támogatta a XII. kerületi ellenzéki előválasztásban való részvételt. A hegyvidéki önkormányzatban 5 éve aktívan dolgozó Kovács lett volna az ellenzék közös jelöltje abban az esetben, ha megnyeri az előválasztást, azonban a tagság egy része úgy gondolta, hogy a részvétellel túl közel kerülnének az ellenzékhez,
ezért nem támogatták az indulást.
Ezután a párt hétfőre rendkívüli taggyűlést hívott össze, ahol is a tagság ezúttal már támogatta (53 igen mellett 4 nem szavazattal), hogy Kovács Gergely induljon a XII. kerületi polgármesterjelölti előválasztáson, és meg is erősítette társelnöki pozíciójában Kovács Gergelyt és Döme Zsuzsannát.
„Ha a tagságot addig lehet szavaztatni,
amíg ki nem jön az »elvárt« végeredmény,
akkor meg aztán hol van bármilyen normális működési mód?” – teszi fel a kérdést Tarcsay Tibor, ezért nem nehéz az olvasónak a megismételt szavazásra asszociálni, de mivel nem akart az ügyben további nyilatkozatokat tenni, nem lehet biztosan megmondani, hogy a kérdése azt sugallja-e, hogy nem értett egyet a XII. kerületi előválasztáson való indulással.
Szerinte olyan emberek kerültek a párt közelébe, akik a rombolást képviselik. „Olyanok, akik ugyanazt a destruktív sértődöttséget képviselik, mint minden n+1-ik harmadik szektás (harmadik utas – a szerk.) (pl. Puzsér Sétáló Budapest vagy Schiffer) formáció Európában:
aki a mi zsenialitásunknak nem hódol be, az kretén; mi nem közösködünk senkivel;
a mi értelmünk átfogja az univerzum teljességét, mindenki más ostoba és a véleményük semmit nem ér” – írja, ez a mondat azonban már azt a felfogást látszik kritizálni, amely szerint nem szabad a pártnak elindulnia egy ellenzéki előválasztáson, mert akkor beleolvad a többi ellenzéki párt masszájába, de Tarcsay Tibor további magyarázó kommentjének hiányában ez természetesen csak feltételezés. Ezzel a folyamattal szerinte „sikerült szétverni még egy harmadik utas pártot Magyarországon/Európában”. 2019-től „a viccből elkezdett fásult szarkazmus lenni, a saját útkeresést pedig átvette mások fikázása”, ez pedig egy „kultúrfölényes attitűd”– írja a volt passzivista.
Szerinte az a vélekedés lett uralkodó a pártban, hogy az MKKP az egyetlen demokrata formáció. „Az MKKP az egyetlen innovatív önkormányzati erő; az MKKP az egyetlen, aki tényleg az emberekkel foglalkozik; satöbbi, naphosszat lehet sorolni. Egyrészt ebben az egészben nem nagyon van igazság, és pont az állítólag az MKKP által igen sokra tartott civileket veszi semmibe” – fejezi ki kritikáját Tarcsay Tibor. Nehezményezi az MKKP más szervezetekkel, pártokkal való együttműködését is. „Nevetséges, hogy az MKKP senkivel nem hajlandó együttműködni, kivéve a pártnak randomra szimpatikus emberekkel (pl. Baranyi Krisztina igen, Juhász Péter nem, Pikó András nem, Szikra Mozgalom sem);
az, hogy fikázzuk a szívünknek állítólag olyan kedves civilek eredményeit (az előválasztást) – képmutatás”
– fakad ki az exkutyapártos. Tarcsay Tibor kinyitja azt az érdekes kérdést is, hogy az ellenzéki vezetésű kerületekben, városokban nem feltétlenül van jelen kellő mértékben a kutyapárt. „2019-től az önkormányzatokban alternatívája támadt a NER-nek, és ekkor ki is világlott, hogy egy jól működő országban az MKKP-nak ebben a formában nagyon szűk piaci szegmens jut:
Ha fel van újítva a járda – nincs mit négyszínfesteni; ha van buszmegálló – még egyet nincs értelme építeni.
Látványos az is, hogy miért épp az úgy-ahogy vagy jól működő ellenzéki/civil kerületekben vagy városokban nincs, vagy alig van jelen az MKKP: egyszerűen nem nyújtanak (már?) alternatívát”, summáz Tarcsay Tibor. Az MKKP helyi koordinátorai is megkapják a magukét Tarcsay Tibortól: „Sok helyen a fizetett koordinátorok léte ellenére nem történik koordináció, közösségszervezés, látszik, hogy amúgy nincs tömegtámogatottsága, aktivistahálózata a pártnak.”
Szerinte az MKKP új szlogenje, a „közvetlen cselekvés” üres szóösszetétel csupán, mivel a buszmegálló-építés, aluljáró-szépítés fontos és jó, de nem ezt a fogalmat takarja. „Az igazi közvetlen cselekvés nem más, mint hogy
hozzáláncolod magad egy fához, amit ki akarnak vágni (nem vicceset posztolsz róla),
alternatív gazdaságot hozol létre (nem webshopot), és polgári engedetlenséget gyakorolsz (nem akkor mész haza a békemenetről, amikor vége van)” – magyarázza. Ezek a hibák szerinte elvezetnek ahhoz, hogy az MKKP érdemben tudjon bármit tenni a magyar közéletben, szerinte fölösleges az is, hogy még egy harmadik utas pártként jelenjenek meg a hazai politikai palettán, de az is, hogy szimplán viccpárt legyen, vagy hogy valós társadalmi mozgalommá tudja kinőni magát. „Az MKKP-ra a jelenlegi formájában nem azért szavaznak az emberek, mert egyetértenének az ideológiájával, vagy azzal, amit csinál, hanem azért, hogy belerúgjanak a többi pártba. Ez odáig nőtt, hogy már az MKKP is bele akar rúgni a másik pártokba – ahelyett, hogy egyszerűen csak jobb lenne náluk; és épp ezáltal lesz ugyanolyan hitvány, mint a többi párt” – zárja kilépést bejelentő sorait Tarcsay Tibor.
Nyitókép: Mile Máté
